Azt, hogy a kulturális televíziózást milyen komolyan veszik tőlünk nyugatabbra, remekül példázza a beszélgetést megnyitó személyek státusza. Egyikük Jean-Jacques Aillagon, a francia kulturális és kommunikációs miniszter volt, a másik pedig Knut Nevermann, a német kulturális miniszterhelyettes. Bár a magyar néplélektől távol áll a hivatali címek előtti indokolatlan főhajtás, azt leszögezhetjük, hogy ha már idáig eljöttek és minden napi politikai érdek nélkül promotálták a csatornát, az jelent valamit. Minőséget, elkötelezettséget talán, politikai hátszelet mindenképp, és az, mint tudjuk, sosem árt.

Egység, de milyen?
Gazdasági és politikai elsősorban – ezt jelenti az Európai Unió. Ez azonban nem létezhet kulturális egység nélkül, ami a sokszínűség mellett a közös értékekre épül. – adta meg az alaphangot Jean-Jacques Aillagon. A szabad mozgást nem csak az emberek és a pénz mozgása kell, hogy jelentse, hisz ide tartozik az eszmeáramlatok bemutatása, a művek folyamatos megismerhetősége is. Erre a legjobb terep a televízió, ami szolgáltat és szórakoztat egyszerre. Sok emberhez eljut és ilyen minőségében az egyik legmarkánsabb kultúraformáló erő. Ezt a felismerést figyelembe véve erősítette meg az ARTE fontosságát Jacques Chirac elnök és Gerhard Schröder kancellár egy 2002-es közös nyilatkozatban. Akkor volt tíz éves a csatorna: jubileumát a nyitottság jegyében ünnepelte. A német és francia állam (és az ARTE) pedig és egy új műsorbank létrehozásával tette emlékezetessé az évfordulót. Ez az audiovizuális adatbank Európai szinten funkcionál majd. – folytatta a miniszter. Beköszöntőjét azzal zárta, hogy reményei szerint az Európai identitástudat egyre magasabb fokára érve a leendő EU-t nem csak a nemzeti kultúrák összeadódása, hanem egy magasabb szinten megvalósuló összeurópai identitás jellemzi majd.

Azok a csodálatos magyar filmek
Az ARTE egyik legfontosabb célja, hogy a kortárs európai filmművészet és filmkultúra bemutatását szorgalmazza. – kezdte mondandóját Knut Nevermann, német kulturális miniszterhelyettes. Véleménye szerint a magyar filmkultúra magas európai színvonalat képvisel és az ARTE lehetne az a médium, ami ezeket a „csodálatos magyar filmeket eljuttatná az európai közönséghez”.
Szintén a csatorna feladataként jelölte meg, hogy az a közös európai politika mediatikus leképezését nyújtsa. A nemzeti televíziók ugyanis saját országuk érintettségét mutatják be általában híreikben, más országok véleménye alig jelenik meg bennük. Szükséges tehát egy európai szinten működő elemző nyilvánosság, amely a közös ügyeket tárgyalja, a nemzetieknél tágabb szempontok szerint. Kiemelte még az ARTE közszolgálatiságát és ebből adódó privilegizált helyzetét a magánadókkal szemben. Szerinte a csatorna „kulturális vívmány, amit védelmezni kell, nem pedig versenyjogi idiotizmusokkal kordában tartani”.

Akarat és függetlenség
Ahhoz, hogy egy ilyen jellegű tévéadó működni tudjon rendkívül erős politikai akaratra van szükség. – szögezte le Jerome Clement. Ha hagyjuk, hogy a kereskedelmi TV-adók kínálata mindent elöntsön, előbb-utóbb mindenhol ugyanazokat a termékeket és uniformizált paneleket látjuk majd. Ezzel szemben áll a minőségi televíziózás. Az ARTE sorozatosan gyártja az invenciózus műsorokat, kockázatot vállal és szerzőket inspirál. Ez csak hosszú távon térülhet meg, így hosszú távra kell tudni dolgozni – ehhez pedig elengedhetetlen a kitartás és az akarat. A finanszírozásról szólva megemlítette, hogy az ilyen jellegű adók kizárólag közpénzből finanszírozhatóak, nem szabad sem a piactól, sem a politikai erőktől függeni. Ha ez a függetlenség nem lett volna meg már a kezdet kezdetén, az „ARTE is elhalt volna”. A függetlenség mellett egyéb hívószavakat is felsorolt, amelyek szerinte szükségesek egy hasonló projekthez – egyetértés, elkötelezettség és szándék.

Virágparadigma
Az ARTE reklámpolitikájáról Hans-Robert Eisenhauer elmondta, hogy olyan nincs. A csatornán ugyanis nem mennek reklámok, hirdetők sincsenek – maximum szponzorok. Így a csatorna teljes egészében a saját világára építhet, nincs külső behatás, ami befolyásolhatná az adó profilját. Az ARTE kulturális sokszínűségét Eisenhauer egy magyar vonatkozású példával világította meg: Szabó István az európai kultúrát egyszer egy nagy, sok virágból álló csokorhoz hasonlította. A virágok külön-külön is szépek, együtt pedig egyenesen gyönyörűek. (Hatásos kép. Főként, ha elképzeljük az EU bokrétájában illatozó tulipántos Magyarországot, a médiatörvénnyel együtt.) Műsorkészítésnél (és választásnál) az ARTE a nyitottságra helyezi a hangsúlyt, valamint a tiszteletre és a közelségre. E két utóbbi minőség a nézőkkel való  kapcsolatot határozza meg, amely kapcsolat elsősorban nem az intellektusra próbál építeni, hanem a közös értékekre. A gyártásról szólva Eisenhauer még megjegyezte, hogy egyes műfajoknál (pl. dokumentumfilmek) a koprodukciós megoldások terjednek el leginkább. Több ország is beszáll a finanszírozásba, a stáb nemzetközi – a nézők európaiak. Mindegyik kategóriába várják a magyarokat is.

Nézői színvonal és apró lépések
Nem a nézői igényekhez kell lemenni, hanem a néző színvonalának felemelése a cél a magyar televíziózásban. – ismertette elképzeléseit Szakály Sándor a Duna TV-től. Szerinte a tartalomra kell koncentrálni, az meghozza majd a nézőket is. Az ARTÉ-ről szólva kiemelte, hogy ez csatorna adja a legjobb példát arra, hogyan lehet egymás kultúráját megismerni és megismertetni.
A finanszírozási kérdésekről Tímár János (ORTT) elmondta, hogy jelenleg azon gondolkoznak: hogyan lehetne a közpénzeket különböző, azt igénylő szervezeteknek eljuttatni. Vagy intézményi támogatást tudnak adni, vagy konkrét tevékenységre utalhatnak pénzt – de azt kiemelte, hogy a magyar médiarendszer legalábbis újragondolandó. Nagy változások azonban nem lesznek benne, kulturális csatornát ne is várjunk - jelenleg „az apró lépések mentén vagyunk”. Azt mindenképpen pozitívumként értékelte, hogy Magyarországon működő és stabil médiapiac van, az ORTT pedig eurokonform értékekben gondolkozik. Alapjaiban legalábbis.

Pénzjegynyomdát ide!
- és lesz nekünk is kulturális csatornánk, világította meg a probléma gyökerét Baló György. Ehhez hasonló drasztikus lépésekre már voltak kísérletek, de ha esetleg megvan a pénz, akkor hiányzik mögüle a szándék. – árnyalta tovább a képet Baló. Az ARTE példája irigylésre méltó, hazai körülmények közé (az unalomig ismert érvek miatt) azonban nehezen átültethető. A (kulturális) csatlakozással kapcsolatban az MTV képviselője megjegyezte, hogy Magyarország nyitott mindenre – azonban a kölcsönösségen még lehetne mit javítani. A magyar kultúrának ugyanis markánsabban kellene megjelennie az európai köztudatban – így az ARTE műsoraiban is.