Nagyjából húsz perc után értjük meg, hogy ez a közösség egy komoly terhet cipel. Ekkor érkezik meg Nóra, aki hét évvel ezelőtt kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg, először gyógyszerekkel, majd egy társasház gangjáról ugrott le. A barátokkal való találkozás lehetőség arra, hogy felidézze akkori sérelmeit és elmagyarázza nekik, min ment keresztül. Ember Judit több ilyen beszélgetésre is elkíséri a társaságot, hogy rögzítse Nóra és a többiek emlékei, illetve helyzetértelmezései közti szakadékot.
Bár eleinte pont Alma hozza fel azt, hogy Nóra nem számíthatott rá ebben a nehéz helyzetben, ahogy a lány a hét évvel ezelőtt megélt nehézségeiről kezd beszélni, a fiú és a szélesebb környezet is egyre szkeptikusabb, értetlenebb reakciókat ad a hallottakra. Mintha Nóra sebei kicsit mindenkinek fájnának, viszont senki sem hajlandó közösséget vállalni ebben a fájdalomban – a társaság egykori szerepéről csak azt mondják el egymásnak, hogy milyen fontos volt számukra, kifelejtve a történetből az okozott károkat.
Alma /Forrás: Filmarchívum - NFI/
Nóra érzékenységét a régi barátok és a szemtanúk igyekeznek gyengeségként vagy egyenesen romlottságként azonosítani. A második kísérletet végigkövető házmester házaspár hosszan győzködi Nórát, hogy márpedig részegségében ugrott le a gangról – ezt Nóra és Alma egyaránt cáfolják. A lány egykori szerelme, Sándor többször elmondja, hogy elítéli őt, amiért – a fiú hibás értelmezése szerint – a szerelmi bánata miatt próbálkozott öngyilkossággal. Míg Nóra úgy emlékszik, Alma kizárta a lakásából, amikor a második alkalom előtt megkereste, a fiú biztos benne, hogy a szobájában beszélgettek.
Az egymásnak szögegyenest ellentmondó vélemények és visszaemlékezések egyáltalán nem rajzolnak ki pontos képet a valóságról, arról viszont, hogy a történet különböző szereplői hogyan narrativizálják az eseményeket, annál inkább.
Nóra hiába mondja el, hogy kilátástalanságát nem egyedül a szerelmi bánata okozta, hiába részletezi bonyolult családi helyzetét, a nehezen szavakba önthető indokokat senki sem fogadja el, mindenki egyértelmű ok-okozati viszonyokat keres, és amikor nem kap konkrét válaszokat, a lányt kezdi hibáztatni mindenért.
Ezzel a logikával szegül szembe Ember Judit történetmesélése. Türelmesen követi a történetet, laza dramaturgiájában sok az üresjárat, a felesleges beszéd, az érthetetlen dialógus, az elliptikus mellékszál. A filmet nem Nóra történetének pontos felidézése, az ügy megoldása vezérli, esetleg a fiatalok kérdőre vonása vagy szembesítése, de még csak nem is a címből (tévesen) kiolvasható tanító szándék. Nem akarja erőszakosan cél vagy tanulság felé terelni a történetet, a rendező megfigyelő attitűdje teret hagy a fiatalok kamera előtt fejlődő gondolatainak, kommentár nélkül, a néző előtt teszi próbára érveléseiket.
Nóra és egy barátnő, Perger Andrásné /Forrás: Filmarchívum - NFI/
Ezt az attitűdöt követi Illés János operatőr stratégiája is, aki a beszélő helyett gyakran inkább annak az arcát mutatja, akiről szó van. Ugyanakkor mintha ellentmondásba is kerülne a film közelítésmódjával – Illés kamerája alig-alig mozdul el az arcokról, a drámai jeleneteknél szuperközeliben látunk szájakat, szemeket, nem igazán enged teret a testbeszéd, az alakok és környezetük megfigyelésére. Ezzel az érzetek szintjén mozdíthatatlanul bezárja a szereplőket saját valóságukba, azonban a csoport ábrázolását nagyon meggyengíti, hogy nem látunk gesztusokat, a fiatalok egymáshoz való fizikai viszonyaira csak az elhangzottak alapján következtethetünk.
A Tantörténethez hasonlóan Ember Judit számos filmjét betiltották, így a Gazdag Gyulával közösen forgatott A határozatot is, melyben koholt vádak alapján akarnak eltávolítani a pozíciójából egy téeszelnököt, vagy a Pócspetrit, ami egy 1948-as tüntetés véres végkimenetelét dolgozza fel visszaemlékezések formájában.
A Kádár-korszakban nem csak a politikai ellenállás, az öngyilkosság is tabutéma volt, ráadásul a Tantörténet hátterében kirajzolódik a korszak társadalmi elvárása arról, hogyan kell élni, két gyereket vállalni és tisztességes háztartást vezetni, és hogy szégyellnivaló kívülállónak, kirekesztettnek lenni, szenvedni, kényszerűségből meghunyászkodni. Ebből a perspektívából Ember Judit gondolkodásmódja, kompromisszummentes személyisége, láthatatlanul bomlasztó munkái veszélyt jelentettek a rendszer számára. „Nem voltak ezek harcias filmek. Csak az emberek elmondták bennük csöndesen, szemrehányás, lázongás nélkül, hogy mi történt velük, és ez tűrhetetlen volt” – fogalmazta meg Fekete Ibolya Ember Judit ellenállásának lényegét.
Perger Andrásné és Nóra anyukája /Forrás: Filmarchívum - NFI/
Agressziómentes, kiegyensúlyozott, de sosem megalkuvó megfigyelő. Nem csak a Kádár-rendszert leplezi le, de a filmgyártás bevett gyakorlatait is, vagy legalábbis olyan helyzeteket teremt, amelyekben a filmkészítési normák leleplezik saját magukat. Ember Judit fittyet hány a cselekményes, akciódús történetmesélésre és drámai tetőpontokra, arra a mai napig törhetetlennek tűnő hitre, hogy a filmkészítésnek vannak követendő szabályai, technikai előírásai, objektív mércéje. Szinte kihívta maga ellen a vádat – szintén Fekete Ibolya visszaemlékezése szerint –, hogy egy-egy filmje „nem elég erős.”
Nem volt elég erős többek között a Fagyöngyök című filmje sem, melyben Ember Judit a Tantörténetből megismert Nóra életét követi tovább, ezúttal a gyerekvállalás, az egyedülálló anyaság, a nők egymásra utaltsága felől közelítve. A fogadtatásra emlékezve Fekete úgy fogalmaz, „Pontatlan fanyalgás volt, valahogyan mégiscsak kiviláglott, hogy mi a baj: hogy az a szépséges, pókháló-finom líra, ami a Nórák történetében megjelent, egy olyan közeget burkolt be, ami irritálta az urakat.” Nem volt elég egzotikus, elég szép vagy elég drámai, „csupán” rögzítés, sorsok és mintázatok, élethelyzetek kérlelhetetlenül őszinte és megingathatatlanul nyugodt megörökítése, amelynek nincs célja, nem akar szórakoztatni, elmagyarázni, keretbe foglalni, izgalmassá tenni.
Ennél valami sokkal fontosabbat és felelősebbet tesz: felnőttnek tekinti a saját nézőjét. Az, hogy a Tantörténet és a Fagyöngyök „nem elég erős” filmek, a legnagyobb érdemük, ez teszi őket a magyar filmtörténet szinte teljesen egyedülálló darabjaivá, Ember Juditot pedig az egyik legbátrabb filmrendezővé.
A Tantörténet elérhető a Filmio kínálatában.
