Film.hu: Mikor határozta el, hogy Bibó István életéből játékfilmet készít?
Dömölky János: A film ötlete először 1989-ben vetődött fel. Az MTV, az akkori egyetlen működő televízió egyik osztályán indult: Jelenetek az 1956-os forradalomból összcímen, és terv szerint egy háromrészes televíziós film készült volna: A politikus: Nagy Imre, A katona: Maléter Pál, A civil: Bibó István címekkel. Ez a tervezet akkoriban szabad utat kapott, elkezdődtek az előkészületek, a kutatások, és a még élő személyek megszólaltatása. Ezek a valóság bizonyos kutatható, bizonyítható alakjaira épülő fikciós játékok lettek volna.
A munkálatok különböző okok miatt leálltak, és azóta is kudarcba fulladt a folytatásra tett minden kísérletünk, mígnem újra előkerült a Bibó-játékfilm elkészítésének terve. Ez a Magyar Történelmi Film Alapítvány (MTFA) támogatásával el is indulhatott, azóta működik az I'm Film Kft gyártásában Csernai Judith és Márk Iván producerek keze alatt; soha ennyire nem közelítette meg a végeredményt. A MTFA végig egyedüliként támogatta a filmet (120 millió forint bruttóval). Bár más pályázatokon is részt vett a forgatókönyv, pénzt nem kapott, kivéve a Nemzeti Kulturális Alaptól, ami a film végső munkálataira ítélt meg pénzt (10 millió forintot nettó). Jelenleg körülbelül 80 millió forintos hiány miatt a film forgatása megállt, és most már úgy néz ki, hogy a vállalt évfordulós bemutatás lehetősége is meghiúsult. A produkció a lényeges, sőt a leglényegesebb helyszínek és jelenetek forgatásán nincs túl, tehát sehogy nem tud összeállni.
A kezdetekben abban a kivételes helyzetben voltam, hogy Göncz Árpád úrral személyes művészi és baráti kapcsolatban lévén – az egyik művét színházban rendeztem volt korábban –, és természetesen a személyes kapcsolatok során ebben a bizonyos Bibó István-Göncz Árpád-Regéczy-Nagy László perben főszereplő volt.
A film ötletével személyes beszélgetések során az alakult ki bennem, hogy ez a bizonyos tény, miszerint a három különálló nagy és jelentős személy – Nagy Imre, Maléter Pál és Bibó István – szinte párhuzamos életrajzként kifejezi egész 1956-ot. Göncz Árpád úr megrendelésemre és az MTV egyetértésére egy általa és általunk lényegesnek tartott helyzetről, tehát a Bibó-féle parlamentben maradásról írt egy jelenetsort – ami ma is kiadatlan –, kifejezetten ehhez a filmhez, a címe ekkor Az államminiszter volt. Ez ma is a film legfőbb alapja és lényege, és a napvilágra került, Bibó-kutatások és anyagok beépítése pedig egy kerek egésszé tették a forgatókönyvet, ami tartalmazza továbbá a Bibóval készült, azóta többször is megjelent, Huszár Tibor és Hanák Gábor által készített életinterjú vonalát.
Film.hu: Bibó személyén át mit jelenít meg a film?
DJ: Az alapelképzelésben Bibó István a magyar történelem egyik legcsodálatosabb pillanatát, a civil helytállást jeleníti meg. Bibó november 4-én hajnalban megjelenik a parlamentben, és két napig ott marad. Ez összehasonlíthatatlan cselekedet, amire példa alig van, vagy egyáltalán nincs a magyar politika történetében. Tehát A civil címmel indult el a film, és munka közben változtattam Bibó körút-ra.
 |
| Bibóról és ’56-ról sokat lehet tudni, de az egységes kép nincs meg |
Dramaturgiailag szükségszerű volt egy expozíció kialakítása, ami megpróbálja az ’56. október 23-a előtti Bibót elkapni, és azt az embert megközelíteni, akiről nagyon sokan semmit sem tudnak. Ezt azért kell kihangsúlyozni, mert ezt tényleg csak egy igen vékony réteg tudja, de a köztudatban nincs benne, nem közkincs. És mindaddig, míg az ő szellemisége köztudomásra nem jön, addig nem nyughatunk. Ezt egyébként Kenedi János már Bibó temetésén megfogalmazta, szerencsére sokkal okosabb, pontosabb szavakkal.
Bibó halála után megjelent egy Bibó-emlékkönyv (akkor mint szamizdat kiadvány -- OGM), ami tartalmazott egy Csurka István által írt tanulmányt Bibó-felejtés címmel. Ezt a felejtést szeretnénk oldani, félig meddig fikcióba átemelt filmmel rombolni. Reméltük, hogy elkészülünk, továbbá folytatásként terveztünk egy dokumentumfilmet is, hogy a felejtés elleni küzdelmet megtámogassuk.
Film.hu: Az MTFA tehát pénzt ítélt a film forgatásához.
DJ: Amikor véglegessé vált a forgatókönyv, és rendelkeztünk az induláshoz szükséges összeggel, elkezdődött a forgatás, abban a reményben, hogy más pályázatokon ez a pénz kiegészül, és az évfordulóra elkészülünk. Akkor csapott be a ménkű, sok forradalommal foglalkozó film kért támogatást. Ebben a helyzetben úgy nézett ki, hogy a produkciónak megvan a realitása, egyrészt az évforduló miatt – ez óriási szerencse volt –, másrészt, mert Bibó amúgy is egyenlő 1956-tal.
Film.hu: Maga Göncz Árpád is megjelenik a filmben?
DJ: Göncz úr egyik kérése az volt, hogy az ő személye maradjon ki a filmből. Ez nagyon nehéz dramaturgi feladat volt, de azt hiszem, sikerült megoldani. Azok számára, akik nem felejtették Bibót, tiszta az is, ki volt Göncz és Regőczy-Nagy. Bibó esetében az a csoda működik, hogy a történet ezen két nagy szereplőjével van szerencsénk élő kapcsolatot tartani. Ebbe az elit csoportba merészkedtem beállni, felhasználtam a tanulmányaikat, sejtéseiket, és forgatókönyvvé dolgoztam. Bibóról és ’56-ról sokat lehet tudni, de tapasztalatom szerint szétszórva hevernek cikkekben, gondolatokban, mindennapjainkban, és az az egységes kép, ami szükségeltetne, nincs meg.
Ez a forgatókönyvem másik célja, hogy efféle egységes kép jelenjen meg. Ezért jó kifejezés erre az esszé-film. Legjobb tudomásom szerint a mostanában forgatott ’56-os filmek közül ez a legolcsóbb film, az alapköltségvetést, 300 millió forintot meghúztam 200-ra, ebből 120 millió forint bruttó jött össze, és ehhez kéne még nagyjából 10 millió, hogy be tudjuk fejezni. És kialakult egy csapdahelyzet: a Nemzeti Kulturális Alaptól kapott 80 millió forintot csak az utómunkálatok elvégzéséhez vehetjük fel, de a film közepét nem tudjuk leforgatni sem.
Film.hu: Pedig az évforduló körüli felhajtás tökéletes apropó lenne, hogy ne következzen be a Bibó-felejtés…
DJ: Most jönne az a terület, ami szerintem nem a portálra tartozik. Ez az én magánháborúm.
Film.hu: A jelen helyzetet egy, az Ön személye felé irányuló magánháborúnak éli meg?
DJ: Pillanatnyilag igen, mert ott tartok, hogy minden barátom, rajongóm, a filmmel egyetértők, és filmet akarók elhullottak mellőlem, és csak ál-ígéretekkel, hazugsággal és becsapással vagyok körülvéve. Én mindenképpen akarom ezt a filmet, sőt, torzóként is vállalom, bár ennek van egy olyan veszélye, hogy a film lényege, a parlamenti rész nincs még benne. A film most úgy nézne ki, hogy lenne egy bevezető Bibóról, és egy bevezető a bűnhődésről, az egyedül maradó Bibó Istvánról, a legfurcsább és legmagányosabb magyarok egyikéről. Kicsit visszakanyarodva: nem is akkora baj, hogy a film nem kerül bele a nagy ’56-os filmdömpingbe, így később talán jobban figyelnek majd rá.
Film.hu: Tóth Tamás a főszereplő, ő játssza Bibót. Nehéz volt megtalálni?
DJ: A film szövete alaposan építkezik valós dokumentumokra, és úgy gondoltam, hogy a szereplő mint színész, ne csak jelzésszerűen idézze fel Bibó „fizimiskáját”. Az eddig elkészített anyag azt sugallja, hogy a sminkes trükkökön túl is sikerült Tóth Tamásnak megközelíteni a Bibóval való hasonlóságot.
Tamás számomra nem új a magyar színészvilágban, régebbről ismerem őt, dolgoztam is vele… Nem „sztár”, de meggyőződésem, hogy ha ez a film egyszer – véletlenül – eljut a nézőkhöz, akkor az ebbeni részvétele felemelheti őt a színészvilág jelentősebbjei közé.
 |
| A főszereplő ne csak jelzésszerűen idézze fel Bibó „fizimiskáját” - Tóth Tamás |
Film.hu: A Bibót ismerők láttak elkészült felvételeket?
DJ: Igen, Göncz Árpád és Regőczy-Nagy is visszaigazolták, mondták, mintha tényleg…
Film.hu: Illyés Gyula Bibó két legfontosabb tulajdonságának nevezte meg hűségét és bátorságát. Mennyire jelenik meg ez a filmben?
DJ: Nem akarok vitatkozni, ez nem is vita tárgya. Igaz, tény, és ő, aki személyes jó barátja Bibónak, biztosan jobban tudja, mint én. Ezen kívül én csak azt tudom mondani, hogy Bibó a civil, és Bibó a csoda. Jó, hogy felhozta Illyést, mert a film maga egy hihetetlenül nagy pillanattal igyekszik elindulni, nevezetesen azzal, amikor az ötvenes évek végén Bibó Illyés Gyula balatoni nyaralójában vendégeskedve egy átbeszélgetett éjszaka után meghallgatja a költőtől az Egy mondat a zsarnokságról című versét. Ez a jelenet sincs még felvéve, szóval egyelőre kész csőd a film… Ez a vers 1956-ban jelent meg. Kutatások és emlékezések alapján sikerült valami módon jelenetérvényűvé tenni, egyrészt a vers hordozza a kor, és minden működő zsarnokság lényegét. Hogy milyen vers, arról nem akarok vitatkozni, a Bibó azt említi róla, és Illyésnek is ezt válaszolta akkor: „Hát, ez egy kissé hosszúra sikeresett mondat.” Ezt Illyés persze kissé sértődötten vette. Meg merem kockáztatni, hogy az, amit ez a vers tartalmaz majdnem bibói alapgondolat, óhatatlanul szól róla is.
Film.hu: Ön felvállalta egy, Bibót vizsgáló ÁVÓ-s nyomozó szerepét.
DJ: Az utolsó előtti forgatási napon látott egy villanásnyit. Ugye, az volt az utolsó előtti forgatási esélyünk. Abban a filmi villanásban – mert az csak annyi volt – az egyik rossz embert alakítottam – bár nem szeretem, ha így kategorizálunk: jó vagy rossz –, akiről Bibó megemlékezéseiben szó esik, egy nagyon értelmes, őt kihallgató ÁVÓ-s tiszt. Odafigyeltem, hogy ha rossz embert is játszom, vagy játszatok, legalább okos legyen, legalább legyen valami modora. Szerintem a világ nem az igazi jó és rossz között dramatizálódik; csak valami relatív, éppen működő illúzióban.
Film.hu: Költségvetési okai voltak, hogy nem filmre, hanem digitális videóra forgattak?
DJ: Elsősorban igen; rengeteget lehet így spórolni. De úgy érzem, hogy a korban működő filmcsináló felvállalhatja, hogy csak az utómunkálatok után kerül csak filmre a történet. Ebben az esetben még az is számított, hogy én szeretnék kép a képben, feliratos, kihagyásos, ismétléses trükköket alkalmazni, amit digitális alapanyaggal könnyebb, és olcsóbb is véghezvinni. Ezek a módszerek kétség kívül – lehetséges az is, hogy sajnos – művészfilmmé teszik ezt a próbálkozást.
Film.hu: Igaz az, hogy Ön többször bejárta Bibó útját munkahelyétől lakásáig?
DJ: Igyekeztem. Bibó feltételezett útját be kellett járni. Az tény, hogy megemlékezései összeköthetőek, dokumentálhatóak a történelmi helyszínekkel, eseményekkel. Továbbá szerettem volna valós helyszíneken forgatni, így jöhetett szóba a San Marco utcai Nővérképző is. És ezért ragaszkodom, hogy a film parlamenti jelenetei is abban a házrészben játszódjanak, ahol ő megfordult. Vagyis ezek kis emléktáblák is egyben: Itt járt Bibó. Rengeteg melléktörténet ágazik szét Bibó főtörténetéből, az lenne jó, ha ilyenkor meg lehetne állni, ráklikkelni egyikre-másikra, és megvizsgálni, átélni azokat is.
 |
| Itt járt Bibó. Rengeteg melléktörténet ágazik szét Bibó főtörténetéből |
***
Dömölky János teljes mértékben „klikkelős” ember. Nem lehet vele úgy beszélgetni, hogy egyetlen témára koncentrálna, mindig akad valami érdekes sztori, fontos részlet, rejtett érték, ami mellett nem lehet elmenni. Az interjú egyeztetésekor is: érkezésemkor már poharak várnak az asztalon, ez nem egy-két órás beszélgetés lesz… És tényleg, sötét van, mikor egy félévnyi történelem- és film-esztétika tananyag élményével hazaindulok.
A Bibó-film valóban rengeteg mellékszálra hullik szét, amiket a rendező hosszú monológ végén újra egybefog, és új szemszögből világítja meg. Kiolthatatlan pedagógus.
Mindig talál – kihagyhatatlan – mesélnivalót szereplőkről, helyzetekről, emlékezetes filmjelenetekről rántja le a leplet, titokban jegyzetelek, milyen filmeket kell majd újranézem, melyik jelenetnél kell fokozatosan figyelni.
Lelkes kutató, a Bibó-történetnek akad olyan szála, amelyre ő „klikkel rá” először, büszkén mesél.
Ő viszont nem hagyja magát: nem engedi fotózni magát, ahogy mondja, a fotózhatósághoz – és így a filmezhetőséghez is – „állapot szükségeltetik”. Aki játszik, megöli a produkciót is. És nem akar játszani, hajthatatlan.
De megmutatja Bibó eredeti és filmbéli szemüvegét, a sarkot, ahol dobozokban a Bibó-filmmel kapcsolatos iratokat, jegyzeteket tartja – szép halom –, bár elsőre el sem hiszi, mindent azonnal megtalál, amit meg akar mutatni. És élvezi, hogy mutathat, hogy mesélhet, és hogy figyelnek rá, őszintén érdeklődnek a filmje, munkája, és jelen esetben ’56 iránt. Mesél, mert érzi, hogy ez a dolga, és ha már mesél, egészségesen szubjektíven, de tisztességesen teszi.
