A film szerkezete arra épül, hogy a rendező, Kresalek Dávid kerekezik fel-alá a városban, és erről-arról kérdezget ismert és ismeretlen biciklis arcokat. A film a Margit-hidas demonstráció idején készült, ez lenne a film központi motívuma, de egy avatatlan néző számára nincs pontosan felvázolva a konfliktus, így a probléma alapos körüljárása helyett beszélő fejek sorozatára esik szét az egyébként indokolatlanul hosszú film.
Ennek ellenére a Riporter nagy vonzereje, hogy a magyar biciklis szcéna számos arca megjelenik benne: “Az elején a csajom bringázik a green box előtt” - lelkendezik Róland, felkért szakértőnk. (A filmhu is segített a szereplők keresésében.) Kezdeti jókedvünket hamar letöri a Malacka és a Tahó zenekar irritáló biciklis nótája, valamint a kissé unott narrátor hang. “Nem értem ezt a csávót, ha tíz éve biciklizik a városban, akkor miért bicikliutakról beszél.” - vág bele Róland egy fontos témába: hogy ugye hol menjenek a biciklisek, a járdán, az úttesten vagy az elkerített bicikliúton. Ez egy állandó vitatéma, nagy kár, hogy ezt nem a filmből tudom meg, hanem a mellettem ülő magyarázza. Alapvetően ez a gond a filmmel: mivel a meginterjúvolt emberek mentén szerveződik, így sok téma újra meg újra előkerül, anélkül, hogy kiderülne róla bármi is. Így László János a Kerékpárosklub képviseletében is magyaráz a mikroszemcséktől kezdve a Margit hídon át mindenről, Sinya és Kükü (Critical Mass) már a magyar civil szféra ostorozásáig is eljut, de szörnyen hosszan és céltalanul. Érthetlen, hogy ezeket az interjúkat több kamerával rögzítették, miközben láthatóan alul van forgatva a film, vágóképek, sőt teljes jelenetek ismétlődnek: az egyik ilyen értelmezhetetlen kedvencünk volt Rólanddal, amikor a Bélaműhely nevű formáció biciklialkatrészeken is zenélget egy szétgrafittizett fal előtt, fekete-fehérben.
A másik problémám az alkotó számomra sokszor tolakodó jelenléte volt, az utcán megállított bicikliseknél is teljesen felesleges volt képben, több riportalany, több szempont, több vélemény jót tett volna a filmnek. A feltűnősködő riporter azonban semleges marad: a Margít-híd kapcsán (az eredetileg tervezett két egyirányú bringasáv helyett egy darab kétirányú lesz, így a Budáról Pestre jutáshoz nyolc lámpán kell átverekedni magát a kerekezőknek) mindenki elmondja a véleményét, ő pedig ugyanolyan pókerarccal hallgatja a lányokat a Gödörnél, mint amikor az Emberibb Parkolásért mozgalom vezetői olyanokról beszélnek, hogy minden magyarnak van autója, meg hogy a bicikli nem számít járműnek. Igen, talán a provokációt hiányoltam ebből a filmből, kedélyesen és udvariasan beszélgetnek egy számomra kívülről sokkal izgalmasabbnak képzelt világról, sehol egy részeg futár, egy dühös gyalogos vagy egy igazságért küzdő autós (jó, ez utóbbiból van egy fél, és messze az a film legszórakoztatóbb része).
A Riporter drótszamáron kapcsán egyébként teljesen képbe kerültem a magyar biciklis szcénával kapcsolatban, de ez csak annyiban a film érdeme, hogy feltettem biciklis barátaimnak olyan kérdéseket, hogy mi az a szellembicikli és most már tudom is.
Róland: 5/10
Anita: 5/10
