Megtiszteltetésnek vehetem, hogy szinte ismeretlenül, kezdőként, bizalmat előlegezve kértél fel 1969 őszén egy négy évszakos, háromrészes természetfilm operatőrének.
Részletek J. S. Bach: Máté Passió-ból
Az első közös munka kísérlete úgy tűnik sikeresnek bizonyult, mert a hetvenes, nyolcvanas évek során több mint két tucat film megalkotói lehettünk.
Nyitottságod, érdeklődésed és olvasottságod révén szinte mindig korábban foglalkoztál témáiddal, mint ahogy azok a közbeszéd tárgyaivá váltak volna.
Filmes pályád - mint mindannyiunké – küzdelmes és nehéz volt. Nehéz, mint minden, az alkotás lázában égő művészé, aki nem nyugodhat bele , hogy a feltételek nem mindig kedveznek elképzeléseinek.
Nehéz, mert sok igazságtalansággal és megnemértéssel találkoztál pályádon, s tudatában voltál, hogy erre nem te szolgáltattál okot.
Mégis szerencsés voltál. Hiszen iskoláid befejezésétől nyugdíjba vonulásodig, 33 éven keresztül szolgálhattad szerelmedet, a filmet. A filmművészet szinte minden műfajában letetted a névjegyed, a Te számodra mindegyik csak egyet jelentett: feladatot. Feladatot, amelyre alaposan fel kell készülni, s meg kell oldani.
Ez a búcsú perce. Most el kell válnunk. Elmentél, de itt hagytad műveidet, itt hagytad példádat. Tamás, szeretetre méltó ember voltál. Azzá tett emberséged, fanyarságában is ízig-vérig humánumtól átitatott humorod, mindig érezhető, de sohasem tolakodó segítőkészséged.
Sajnálom, hogy csak most mondhatom el, de el kell mondanom: büszke vagyok arra, hogy közel két évtizeden át operatőröd, munkatársad lehettem, hogy megtiszteltél szakmai barátságoddal.
Nyugodj békében! Isten veled!"
