Buvári Tamás: „Maradnék a nagyjátékfilmnél”

Buvári Tamás: Azt gondoltam, hogy egy évvel a bemutató után nagyjából megfutotta a körét a film az egyébként a gyártó, vagyis általunk végzett forgalmazásban. Vetítették jó néhány budapesti és vidéki moziban, párhuzamosan végeztük az alternatív forgalmazást, filmklubokban is ment a film, legutóbb pedig a Filmhéten került vászonra. Mivel két kategóriában is Filmdíjra nevezték a filmet, ezzel összefüggésben, a Filmdíj átadójának hetére tettük nyilvánossá a filmet, hogy azok is láthassák, akik lemaradtak volna róla. E mellett, mivel közösségi összefogással készült a film, azok is biztos örülnek a hozzáférhetőségnek, akik bármilyen módon vagy mértékben is részt vettek az elkészültében. És itt több száz emberről beszélünk.

A közösségi összefogás hogy működött nálatok a gyakorlatban?

Nem a szokásos, indiegogo-n keresztül összehozott támogatásról volt szó, hanem Veszprém és az azt ővező régió által nyújtott támogatásról. Ebben részt vettek helyi vállalkozók, önkormányzatok, kulturális intézmények, civil szervezetek, nem beszélve a helyi színészekről, képzőművészekről, zenészekről, és majdhogynem mindenkiről, aki ezen a környéken él és a művészettel professzionálisan foglalkozik. Mellettük ott voltak azok a barátok vagy ismerősök, akik Budapestről jöttek segíteni, említhetjük például Lovasi Zoltán operatőrt, vagy Juhász Róbert hangménököt, Erdélyi Gábort, aki a hangkeverést végezte, Kabán Benedeket, aki fényelte a filmet. Az összes résztvevő filmművészet iránti elhivatottsága kellett ahhoz, hogy végig tudjuk csinálni a 25 napos forgatást és az utómunkát.

Trokán Anna és Buvári Csege

Két kategóriában is ott vagytok a Filmdíj nevezettjei között: Trokán Anna a Legjobb női mellékszereplő, Szirtes Edina Mókus a Legjobb zeneszerző díjáért versenyez. Mit gondolsz erről?

Már az önmagában nagy dolog, hogy bekerültek ebbe a mezőnybe, olyan versenytársak közé, mint egy Aurora Borealis, egy 1945 vagy egy Testről és lélekről. Az, hogy egy ilyen mezőnyben egyáltalán észrevették a Szeretföldet, az nagyon jó dolog, és boldoggá tesz, különösen azért, mert tudom, hogy mindketten micsoda áldozatokat hoztak azért, hogy a film létrejöjjön. A jelölésük megerősíti bennünk, hogy nem mindig csak pénzért lehet dolgozni, hanem azért is, mert hiszünk valamiben és összefogunk érte.

Még a 2000-es évek első évtizedében számos remek kisjátékfilmet csináltál az Inforg Stúdióban Muhi Andrással együttműködve. A Szeretföld volt az első nagyjátékfilmed, ezek után mindenképp a következő egész estésben gondolkodsz, vagy készítenél rövidfilmet is?

Veszprémben létrejött egy alkotói közösség, a SzeretFilm Stúdió, amelynek elvállaltam a vezetését. Több film készül most itt, mesefilm, rövidfilmek, ezekben producerként veszek részt. Azt gondolom, hogy most nekem kell esélyt adnom és segítenem azokat a fiatalokat, akik mindenképpen filmet szeretnének készíteni, és akiket alkotói közösségünk érdemesnek tart rá. Ráadásul egy vidéki városban, nem a fővárosban, szóval izgalmas feladat. Őket szeretném felkarolni, mint producer, én viszont maradnék a nagyjátékfilmnél, amihez viszont jó lenne minimum társproducert találnom.

Trócsányi Gergely és Buvári Csege

Azzal kezdtük, hogy jelenleg online elérhető a Szeretföld, ezzel együtt gondolkodsz-e még további alternatív terjesztésben, forgalmazásban?

Még folyamatosan próbálkozunk az alternatív terjesztéssel, megyünk középiskolákba, legközelebb például március 13-án a Petőfi Sándor Gimnázium filmklubjában lesz látható a film. Illetve, mint egyfajta helyi mozgó mozi, vállaltuk, hogy a Veszprém környéki falvak művelődésházaiban is levetítjük. Van rá érdeklődés. Végül is a Bakonyban forgott a film, és tapasztalatom szerint a nézők nagyon érdeklődők és hálásak tudnak lenni a személyes jelenlétért, a közönségtalálkozókért.

Címlap: Turós-Máté Kinga és Trokán Anna. Fotók: Ladányi János. A Szeretföld ezen a linken tekinthető meg vasárnap estig.