A recept egyszerű: fogjunk egy kamerát (naná, hogy digitálisat), pakoljunk össze egy csomó embert az isten háta mögé egy bulira, hagyjuk, hogy azt csinálják, amit akarnak, és nézzük, mi sül ki belőle. Dadaista kollázs vagy sokkoló snuff-dokumentum? Mindkettő és egyik sem.

Ács filmjét nem könnyű nézni, ugyanis kizökkenti a nézőt a szokásos befogadói magatartásból. Itt nem klasszikus értelemben vett történetet látunk, hanem a szereplők életfolyamából kiragadott valóságszeleteket. Ács kendőzetlen brutalitással dobja be magát, annyira őszinte, hogy már fáj. Ez az exhibicionizmusig kitárulkozó alkotói magatartás végtelenül sebezhető, hisz elég annyit mondania (-gondolnia) a nézőnek, hogy „ki ez az alak és hogy jön ahhoz, hogy ilyenekkel fárasszon” - és máris oda az egész produkció. De pont ez a kamikaze-mentalitás az, ami érvényes alkotássá teszi a filmet: az agresszivitás és a (mű)bunkóság mögött ott van a készítők garanciája arra, hogy amit látunk, abból minden be van vállalva. Nincs ködösítés, narratív absztrakció, lila homály - itt a film, zabáljad, Vagy hányjál tőle.

Az 1Gbyte filmet technikailag a végletekig redukált eszköztelenség jellemzi. Olyan szinten rángatózik a kamera (többek között az alkalmi operatőröknek köszönhetően), hogy a Dogma 95 alapító atyái mind a húsz ujjukat megnyalnák a gyönyörűségtől. A snittek teljesen esetlegesek és mindenfajta komponáltságot nélkülöznek, de a film nem lesz ettől ritmustalan, sőt. A vágás meglepően profi, s ennek köszönhetően az egyébként teljesen kaotikus anyag koherens egésszé áll össze. Hab a tortán a különböző digitális effektek konzekvens alkalmazása. A videokép eltorzítása és átalakítása olyan mozgóképi minőséget hoz létre, ami a hagyományos filmképpel szemben egy új (más-)fajta vizuális tudatosságot igényel. Ács munkája - a rendező meghatározása szerint - „reality movie”. Ezt mindenki úgy értelmezi ahogy akarja (ha akarja), de emellett ráillene egy másik meghatározás is, amit egy másik (ma már sajnos halott) magyar rendező egy (hasonlóképpen, de más eszközökkel sokkoló) munkája alá biggyesztett: „kísérleti nagyjátékfilm”.

Az 1Gbyte filmet a Szemle információs vetítésén láthattuk, forgalmazására nincs sok esély, bár biztos van néhány elvetemült, aki szívesen megnézné.