Kapcsolódó anyagok

Eheti Bikácsy - Erdély Verziója

Erdély Miklós: Verzió

„Az ébren levőknek egy,
mégpedig közös világuk van,
szunnyadás közben azonban
mindenki a magáé felé fordul.”
Hérakleitosz

A Hérakleitosztól kölcsönvett cím és mottó találónak bizonyult, hiszen az Erdély-művek olyan kérdésfelvetéseire és vonásaira utal, melyek az életműben megjelenő valóság-fikció problematika, ideológia- és kultúrkritikai irányultság, kognitív elkötelezettség és töredékesség révén meghatározóak az értelmezés szempontjából.

A konferencián felvetett témák három hozzávetőleges csoportba oszthatók: az első Erdély-filmek és filmtervek elemzéseit foglalta magába, a második filmtörténeti (tágabban művészettörténeti) összefüggésbe ágyazta az Erdély-filmeket, és azokra a kapcsolatokra koncentrált, melyek többek között Erdély és a klasszikus avantgárd film, Erdély és a korabeli kortárs magyar, illetve kortárs külföldi (experimentális, avantgárd, underground) film között hozhatók létre. A harmadik elméleti irányultságú szekcióba sorolhatók azok az előadások, amelyek Erdély filmelméletét, filmmel és vizualitással kapcsolatos (esztétikai) ideológiáját tárgyalták. A konferencián elhangzottak egyébként – ahogy nyitóbeszédében Müllner András elárulta – a Metropolis készülő Erdély-számának szolgálnak majd alapanyagul. (Ennek értelmében a „hangzóanyagra” itt úgy kell tekintenünk, mint a majdani írásban megjelenő szövegek munkakópiáira, amelyek nemcsak a szerzői reflexió, hanem a vita interaktív közegében is formálódhatnak.)

Amint az elsősorban kísérleti filmes Erdély esetében várható volt, a konferencián összességében az elméleti-esztétikai vonal volt a legmarkánsabb. Átfogó poétikai következtetések hangzottak el a filmjeiben, elméleti írásaiban megjelenő rész-egész viszony, vagy a montázs zenei meghatározottsága kapcsán, és az egyes filmek interpretációiban is sok szó esett a szerző esztétikai alapfogalmainak – „állapotkommunikáció”, „jelentéskioltás” –, valamint nézeteinek – főként a montázst abszolutizáló felfogása – értelmezési lehetőségeiről. Ugyanakkor több előadónál érezhető volt az elméletet ellenpontozó, a filmek művészeti hagyományba illeszkedését kiemelő hangsúly.

Erdély Miklós: Álommásolatok
Gelencsér Gábor a tiszaeszlári koncepciós pert tematizáló Verzióról mint Eötvös és Krúdy hasonló tárgyú szövegeinek adaptációjáról és adaptálásáról beszélt, vagyis arról az alkotásmódról, amely valóságdarabok, állítások ütköztetése révén, igaz és hamis dichotómiájára reflektálva ad provokatív formát a történetnek/történelemnek, és amellyel Erdély az egykori és aktuális hatalom manipulatív jellegén túl a filmi manipulációra is utal. Varga Balázs kísérletiség és mainstream-filmek viszonyára figyelő értelmezésében az Álommásolatok a valóságtapasztalat problémáján keresztül a modernista tradícióhoz kapcsolódik, és ezáltal nem tételfilm, hanem a gondolat filmje lesz, hiszen önmagát kutatva olyan jelet hoz létre, amely új jelentésre aspirál.

Más kontextusképző megközelítések Erdély műveinek heterogén szellemi aspektusait és ezek kötődési pontjait vizsgálták. Hallhattunk előadást arról, hogy a modern fizika és kozmológia a fekete lyuk feltételezésével hatott Erdély montázselméletére, aki a kifejezést az avantgárd tudatmódosító praxis metaforájaként használta. Havasréti József és Müllner András pedig a szemiotikai/filozófiai és mágikus gondolkodás együtteséből származó ambivalens esztétikai ideológiáról beszélt, a Bódynál is jelentkező holisztikus szemlélethez, illetve Dovzsenko és Eizenstejn montázsról kialakult nézetkülönbségéhez kapcsolva Erdély álláspontját.

A konferencia programja, amint a fentiekből is látszik, interdiszciplináris volt: egyrészt azért mert az előadások ötvözték a filmelmélet, filmtörténet, művészettörténet, irodalom vizsgálati területeit, illetve az elméleti-elemző, vagyis tudományos megközelítések mellett gyakorlati-művészi betekintést is kaphattunk Erdély rendezői munkájába: Rigó Mária vágóval készített riportfilmmel, illetve az Erdély által sok tekintetben inspirált zágrábi barát-pályatárs Ivan Ladislav Galeta videómunkájának bemutatásával. Másrészt azonban az interdiszciplináris jelleg nemcsak a konferencia szervezőinek vagy résztvevőinek érdeme, hanem azt megelőzően – ahogy erről az előadások tanúskodtak – magának Erdély Miklósnak köszönhető, aki átfogó szellemi tevékenységével alapozta meg azt: egyszerre – tényleges szinkronitással – volt művészetteoretikus és több művészeti ágban alkotó, aki az érzéki és fogalmi szerves egységének megvalósítását tűzte ki célul. Még akkor is megállapítható ez, ha elmélet és gyakorlat nem fedi tökéletesen egymást, ha van is egyfajta megkésettség a kétfajta diskurzus között – utópisztikus elképzelés is lenne a tökéletes összhang feltételezése, hacsak nem utasítjuk el elvi alapokon a szövegek elkülönböződését.

Erdély Miklós: Verzió
A tudományos színvonal és a sokszínűség mellett a konferencia másik érdeme, hogy a szervezők nemcsak egy szűk szakmai elitet kívántak megszólítani. Olyan kísérő programokat állítottak össze, amelyek szélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthattak: a Grand Café szervezésében filmtörténeti előadásokkal és Erdély-, Bódy-, Jeles-filmek vetítésével vezették fel és tették tágabb körben fogyaszthatóvá a professzionális eszmecserét. Ilyen tágabb horizontú esemény volt Kovács András Bálint nagy sikerű könyvének, A modern film irányzatainak teltházas bemutatója, valamint a konferencia első napját záró beszélgetés a kolozsvári Filmtett, a Metropolis és az online megjelenésű szegedi filmes lap, a tavaly alakult Apertúra szerkesztőivel.

www.apertura.hu
www.grandcafe.szeged.hu