A filmnek nemcsak a címe, de a bemutatása is kalandos. Eredetileg a februári Filmszemlén lett volna a hazai premier, ám az utolsó pillanatban eltűnt az esemény programjából. Aztán egy ideig Novák Erik rendezői kreditje sem volt feltüntetve, a Port.hu-n a nyilvánvalóan fiktív Qufy Cohen neve szerepelt, sőt, a film IMDB-adatlapjáról még szeptember elején is hiányzott a rendező neve. Akárhogy is, végül a miskolci CineFesten mutatták be a filmet, Novák Erik jelenlétében és kreditálásával. A stáblistán jelenleg úgy szerepel, hogy ,,Kalmár Péter filmjét rendezte: Novák Erik”, ami azt sejteti, hogy az utolsó vágás joga nem a rendezőt illette.

A keletkezés körülményeit azért fontos kiemelni, mert a 10éjszakás kaland azt a benyomást kelti, mintha utólag építettek volna fel hozzá egy teljes narratív keretrendszert, amihez ráadásul elsősorban generatív képalkotási eszközöket használtak. Alapjaiban ez egy szkeccsfilm, ami 10 Tinder-randi történetén keresztül villant fel különféle karaktereket a kopasz kidobótól kezdve a NER-es nagyvállalkozón, a roma prostituálton, az öntörvényű egyetemista lányon és a látens homoszexuális középkorú férfin át a kokainista, újgazdag nemesi sarjig. Minden karakter két randin vesz részt egymás után, így egy-egy jelenet között ők jelentik az elsődleges összekötő kapcsot.

A teljes narratív struktúrát pedig egy természetfeletti entitás tartja össze (őt ,,játssza” Csonka András AI-változata), aki bábjátékosként párosítgatja a szereplők profiljait az online térben, így egyszerre testesíti meg az algoritmust és a sorsszerűséget. Sőt, néha a valós jelenetekben is feltűnik, például londinerként terelgeti egymás felé a két kiválasztottat. A célja egyébként nem egyértelmű, néha mintha azon fáradozna, hogy a budapesti éjszakában botladozó különc hősök megtalálják a boldogságot, máskor szívatja őket, miközben kísérletezgetve hozza létre a párokat az online térben. Ez a kísérletezés a sztorikon átívelő karakterekkel párosítva a nézői kíváncsiságot is jelképezheti, így az AI alak ténykedésébe a befogadói pozíció is belelátható. Sőt, az epizodikus szerkezet dramaturgiáját is ez működteti: vajon mi fog történni, ha összeeresztjük a roma örömlányt a kopasz kidobóval?

A kétszereplős, jobbra húzásokat követő találkozások izgalmas és sokszor vicces, tipikusan első randis beszélgetésekbe torkollnak, az alkotók sokszor teljesen keresztbe húzzák a nézői elvárásokat, de az sem zavaró, hogy máskor könnyen ki lehet találni egy-egy jelenet végkifejletét. Kalmár és Novák szenvedélyes egymásra találásra, lelki kapcsolódásra, és veszekedésbe fulladó szituációkra futtatják ki a jeleneteket, a karakterek így több arcukat is megmutatják. A központi téma minden esetben a szex, a vágyak megélése, ezeken keresztül törnek felszínre elnyomott komplexusok, titkok és élethazugságok.

A színészek remekül megtalálják a helyüket a kétszereplős, általában egyetlen helyszínen játszódó jelenetekben. Fekete Ernő egy NER-báró esendő oldalát villantja meg, Péterfy Bori dominaként remekel, Thuróczy Szabolcs pedig a Nemzeti Identitáskutató Intézet vezetőjeként profin hozza a felszínre a karakterében rejlő belső feszültséget: valójában maga is arra vágyik, ami ellen harcol.

A casting csúcspontja azonban a Nyári Dia - Mészöly Anna - Babinchak Atanáz hármas. Nyári Dia hitelesen formálja meg a gátlástalan és törtető Instagram-influenszert, miközben végig érződik, valójában mennyire törékeny és sebezhető a karaktere. Mészöly Anna az eddigi legmeglepőbb filmszerepében tündököl, hozzá kötődik a film egyik nagy meglepetése, kifinomult alakításával egy identitás átalakulásának utolsó szakaszát mutatja meg hatásosan. Babinchak Atanáz pedig kokainista újgazdag srácként marad emlékezetes, és nemcsak a luxizós flexelés áll jól neki, a kokainos dühkitörése, és a váratlanul őszinte vallomásai is hidegrázósak.

A színészek munkája már csak azért is figyelemre méltó, mert a karakterek többsége, talán a töredezettségtől nem függetlenül, kevésbé rétegzett: a forgatókönyv szinte mindegyiküknél csak a felszínig jut el, legyen szó a lányát támogatni igyekvő prostituáltról, a gumigerincű NER-es nagyvállalkozóról, vagy a kiégett középkorú nőről, aki dominaszerepben próbálja újra megtalálni önmagát.

A 10éjszakás kaland a szavak szintjén egyértelműen a szexről szól, a legexplicitebb pillanata mégis kimerül annyiban, hogy Péterfy Bori piros bőrruhában magára csatol egy dildót. Bár szinte minden randin történik szexuális aktus, ezeket konzekvensen az adott témához (spiritualitás, eltitkolt homoszexualitás) kapcsolódó, AI-generált látomások fedik le, amik nem szexet ábrázolnak, sokkal inkább a szereplők lelkében dúló viharokat, és az adott együttlét jellegét érzékeltetik. Ez a megoldás a játékidő feléig bátortalannak, utána már inkább szórakoztató trollkodásnak hat. Emellett a szexmentes randifilm koncepciója azt a tézist is aláhúzza, hogy a szereplők számára nem önmagában a testiség jelenti a megoldást, hiszen a bajaik többsége lelki eredetű.

Az AI-szexlátomásokkal az alkotók egy egyértelmű koncepció szolgálatába állítják a generatív képalkotást, ami végül is egészen jól áll a filmnek. Sajnos azonban itt nem állnak meg, az absztrakt jelenetek mellett több vágókép, és a már említett Csonka András is AI-generált formában elevenedik meg. A vágóképek (például az Ybl Miklós térről, vagy a Dunán haladó hajóról) nemcsak feleslegesek, de elidegenítő hatást keltenek, ezáltal teljesen kilógnak a filmből. Sőt, ez a megoldás az alapvetően dinamikus félközelikre építő rendezői stratégiát is aláássa: az AI-totálok nélkül végig a szereplők közelében maradnánk, ami sokat hozzátenne az intim atmoszférához.

 

Csonka András jelenléte a 10éjszakás kaland másik problematikus pontja. Egyfelől, bár a steril képi világhoz még akár passzolhatna is, mégis furcsának hat az AI figura, különösen akkor, amikor valós szereplőkkel kerül kapcsolatba. Úgy tűnik, a generatív képalkotás még nem tart ott, hogy egy mozifilmben hihető és a jelenetbe szervesen illeszkedő vizuális elemeket hozzon létre, ez pedig még úgy is zavaró, hogy a karakter ebben az esetben digitális entitás. Nagyobb gond azonban, hogy a generált Pici jelenléte alapjaiban megy szembe a film által felvetett tézisekkel. A 10éjszakás kaland hőseit ugyan tényleg az algoritmus sorsolja egymás mellé, a találkozásaik mégis mind sorsszerűnek tűnnek, sőt, a történetmozaikok a spiritualitás mellett a hálózatelméletet is játékba hozzák.

Azonban épp ezeket az aspektusokat gyengíti a karaktereket összepárosító, titokzatos AI András: azzal, hogy arcot kap az algoritmus, elvész a találkozások varázsa, és kevesebb tere marad a nézőnek arra, hogy értelmezze a randikban rejlő sorsszerű összefüggéseket. Ennek hatására (is) érződik úgy, mintha a 10éjszakás kaland valójában két film, egy minimalista, karcosabb, lazább szövésű dramedy, és egy harsány, a szélesebb közönséget célzó plázavígjáték különös hibridje lenne.

A 10éjszakás kaland hazai premierjét a miskolci CineFesten tartották, országszerte szeptember 17-től érkezik a mozikba a Pannónia Entertainment forgalmazásában.