A választások után sok elmélet született arról, hogy miért történhetett meg a kormányváltás, ezek egyike szerint az előző kormány mostanra elvesztette a kapcsolatot a valósággal. Érdekes módon ugyanezt érezhetjük a Félrelépni szabad nézése közben. A film nem csak azzal szakadt el a valóságtól, hogy egy 130 éves bohózatot adaptál a vászonra, hanem például azzal is, hogy szerinte egy 31 éves ügyvéd (Hevesi László) egy kastélyban lakik, egy feleség (Szabó Erika) elfogadja, ha a férje (Dóra Béla) egy CSŐDÖR-1 rendszámú kabrióval furikázik, vagy egy középkorú vidéki házaspár az Operaházzal szemben, egy luxushotelben vesz ki szobát éjszakára.
A filmgyártás sajátossága, hogy lassú folyamat, így a Félrelépni szabad kicsit megkésve került a nézők elé – de félreértés ne essék, fél évvel ezelőtt sem lett volna szórakoztatóbb alkotás. Miközben a NER világa napról napra távolabbinak érződik, érkezett egy film, amelyik mintha egy másik korból itt maradt kövület lenne.
A Félrelépni szabad várhatóan az egyik utolsó képviselője annak a „játékos, szórakoztató” filmcsokornak, amely az előző éra kultúrpolitikájában fontos szerepet töltött be (lásd még: Együtt kezdtük, Hogyan tudnék élni nélküled?). Ezek az ártalmatlan közönségfilmek burkoltan retrográd társadalomszemléletükkel észrevétlenül terelték a nézőt a helyes útra, miközben egy olyan műanyag valóságban játszódtak, amely élesen leválik a mindennapi tapasztalatainkról. A Félrelépni szabad esetében a tanulság, hogy a feleség is ember, és nem illik őt megcsalni, mert visszakapjuk tőle. Pajzán kalandok helyett pedig inkább csináljunk gyereket.
Felrelépni szabad / Fotó: Megafilm
A Georges Feydeau színdarabján – és a Thália Színház A hülyéje című előadásán – alapuló film az évtized legszexibb vígjátékaként hirdeti magát, és míg azt lehetett sejteni, hogy a szexiség zászlóra tűzése túlzás lesz, vígjáték akár még lehetett volna a Félrelépni szabad. Bárány Márton forgatókönyvében és Orosz Dénes rendezésében viszont egyszerűen semmi sem működik, az alapvetően helyzetkomikumon alapuló tévedések vígjátéka képtelen kijátszani a poénjait.
A bajok fő forrása, hogy a közel tucatnyi szereplőről semmit nem tudunk meg (azon kívül, hogy az említett 31 éves kastélytulajdonos egy ügyvéd). Az sem világos, hogy ki a főszereplő, kivel kellene azonosulnunk. Kik ezek az emberek, miért vannak jóban egymással, miért érdekesek a kalandjaik, kinek kellene drukkolnunk közülük? Míg ezen kérdések egy része fölött a színházban szemet hunyhatunk, filmen már kiütközik a forgatókönyv lyukacsossága.
A kortárs környezetben játszódó történet a megcsaláson, pontosabban a megcsalással való fenyegetőzésen, bosszúvágyon és manipuláción alapul, és valahol a Veszedelmes viszonyok és A miniszter félrelép között helyezhető el – a részletekbe felesleges belemenni. Mindenesetre jó példa arra, hogy a romantikus meggyőződéssel szemben nem minden értékes és megőrzésre méltó, ami régi. A mottóul választott Szentivánéji álom-idézet (vagy a Titánia Hotel neve) csak arra hívja fel a figyelmet, hogy van, ami kortalan, és van, ami már a maga korában sem volt kiemelkedő. Feydeau-t csavarhatjuk akármerre, ez a hotelszobákban egymásra rányitós, egymás elől bujkálós és egymást kukkolós, egymást egymás ellen kijátszós, vérszegény történet nem fog korszerűnek érződni.
Félrelépni szabad / Fotó: Megafilm
Főleg úgy, hogy a Félrelépni szabad hangsúlyai kifejezetten rosszak – egy-egy jelenetben és a film egészét tekintve sem ugrik ki, hogy mi lenne a lényeg, úgy kell kiolvasni a sorok közül, ami egy vígjátéknak egyértelműen a halála. Hogy ki mit és miért csinált, ki kit miért és hogyan manipulált, és egyáltalán mi volt ez az egész, elméletileg összeáll a film végére, a tetőpont mégis elmarad.
A párbeszédek néha klasszikusak, máskor modernek, és még ha olykor meg is csillan bennük a szellemesség, a nagyrészt a színielőadásból átemelt színészek hadaró, szenvtelen előadásmódja azonnal lenullázza a hatást. Mindannyian küzdenek a mondatokkal, Czakó Julianna pedig valamilyen oknál fogva végig sejtelmesen mosolyog.
A Félrelépni szabad azzal áldoz a szexiség oltárán, hogy minden nő testét végigpásztázza a kamera, a nők időnként fehérneműben láthatóak, a béna frizurájú, szemüveges fiúról pedig (akit természetesen Ernőnek hívnak) kiderül, hogy valójában izmos és jóképű. Vad flörtölést, erotikus jeleneteket vagy akár pikáns párbeszédeket és kivillanó testrészeket hiába várunk, és mivel a humor is hiányzik, a Félrelépni szabad egyszerűen érdektelen. Ez bizonyos szempontból mellette szól, hiszen így felidegesíteni sem lehet rajta magunkat (mint például a Szente Vajk-féle Legénybúcsú vállalhatatlan humorforrásain vagy az ezredfordulós magyar vígjátékok kínosságán), de azért kegyelemdöfésként a Félrelépni szabad is elejt egy poént, amelyben összemossa a színészetet és a prostitúciót.
A Félrelépni szabad lehetett volna egy őrült tempójú, csípős és társadalomkritikus vígjáték a ragadozó NER-lovagokról és az unatkozó feleségeikről, vagy korhatáros darab bevállalós megcsalásokkal, ehhez viszont hagyni kellett volna Feydeaut-t, és ki kellett volna jönni a kastélyból.
A Félrelépni szabad már látható a mozikban a Megafilm forgalmazásában.
