Erős a brit filmipar

A múlt év végén 11 parlamenti képviselőt kértek fel arra, hogy végezzenek alapos vizsgálatot a brit filmipar helyzetéről, a kiadásokról, az adminisztráció működéséről, valamint a Kulturális Minisztériummal való kapcsolatról.

A hat hónapos felderítőmunka, és a több mint 100 angol-amerikai filmes és televíziós szakemberrel és kormányképviselővel való egyeztetés után a bizottság a következő megállapítást tette: a filmipar mind gazdaságilag, mind kulturálisan nagyon fontos Nagy-Britanniában. 

A múlt évben a világ filmes szórakoztatóiparának 63 milliárd dollárjából a brit piaci részesedés 5% volt, ami a 80%-os amerikai részvételhez képest alacsony, de a többi ország összesen 15%-os arányához hasonlítva jó eredmény. Az elmúlt 5 évben a brit filmipar tengerentúli befektetéseiből 1,7 milliárd fontot termelt ki, hazai terepen pedig 1,1 milliárdot, míg ez időszak alatt az adókedvezmények miatti költség 860 millió font körüli volt. 

A legnagyobb haszonnal járó terület azon hollywoodi stúdiók kiszolgálása, melyek nagy költségvetésű produkcióikat a jelentős adókedvezmények, a minőségi szereplő- és szakembergárda, valamint a közös angol nyelv miatt hozzák be Nagy-Britanniába. 2002-ben 19 fontosabb nagyjátékfilm forgott az országban: nagyjából 234 millió fontot költöttek el. A 42 brit játékfilm 165 millió fontból készült, és 133 milliót fordítottak koprodukciós filmekre.   

Gyártásközpontúság

Ugyanakkor a vizsgálat szerint az ágazat még mindig "tőkehiányos háziipar, mely magánvállalkozók által vezetett egyszerű projektekkel gazdálkodik". A gyártásra fókuszáló filmiparban kevés hangsúlyt helyeztek a terjesztésre, mind belföldön, mind a nemzetközi terepen. A brit forgalmazói piac különösen nehéz helyzetben van, miután minden más országnál  alacsonyabbak a filmbérleti díjak (25 és 40% között van, a filmtől és a mozitól függően - Magyarországon a mozik a jegybevétel 40-50%-át fizetik a forgalmazónak). A hirdetési költségek viszont nagyon magasak, miközben bebetonozott amerikai cégek uralják a piacot. 

A televíziók (BBC, Channel 4, ITV, Granada) támogatásának hiánya egy másik fő probléma a brit filmeseknek. Más európai országokban, mint például Franciaországban, Németországban, vagy a spanyoloknál, a tévék kötelezve vannak arra, hogy befektessenek a hazai filmgyártásba. A felmérésben a Brit Filmtanács erősen bírálta és szánalmasnak nevezte azt az állapotot, ahogyan a brit televíziók a filmiparhoz viszonyulnak.

A BBC és a Channel 4 évente kb. 10-10 millió fontot fektet a filmbe, mely összeg a BBC éves kötségvetésének 1%-a. Az ITV pedig azért idegenkedik hozzájárulni a költségekhez, mert az filmes ágazatot túlságosan kockázatos befektetésnek tartja.

Az adókedvezmények rendszere

A filmipar feladatait és hosszú ideje tartó krónikus nehézségeit észlelve, a vizsgálóbizottság számos megoldási javaslattal kíván a kormány elé menni. Ezek között két alapvetően lényeges kívánalmat jelöltek meg:

- a jelenlegi adókedvezmények megtartása és további kedvezmények bevezetése;
- a köztévéktől származó bevételek növelése. 

1997 óta 100%-os adókedvezményben részesülnek azok, akik olyan hazai filmek gyártásába fektetnek, melyek költségvetése 15 millió font alatt van, és ennek az összegnek legalább 12-14%-ával szállnak be. Mint a bizottság hangsúlyozta, a hollywoodi stúdiók és más külföldi filmkészítők számára ezek az adókedvezmények fontos szempontnak bizonyulnak, amikor más népszerű (kanadai, ír, ausztrál, új-zélandi és cseh) forgatási helyszínek közül is választhatnak. 

Az adóhaladék szintén olyan lehetőség, melynek birtokában könnyebb tárgyalóasztalhoz ülni. Ez a szabály nagy összegeket tesz elérhetővé a független producerek számára. A jelenlegi adórendszer tehát nélkülözhetetlen fontosságú a tengerentúli produkciók idecsábításában és ugyanígy fontos a hazai filmgyártás területén is.
 
A képviselők azt is jelezték a kormány felé, hogy jó lenne felgyorsítani a tárgyalásokat az adókedvezmények jövőjét illetően - egyelőre úgy tűnik, 2005 júliusáig elhúzódik majd - és ugyancsak jó lenne egy újabb határozatot hozni, mely a forgalmazás problémáival foglalkozna. A terjesztői oldalon többen amellett érvelnek, hogy a forgalmazóknak tényleg több pénzt kellene juttatni, mert abból több reklámra és kópiára futná, vagyis ténylegesen meg is lehetne mutatni az embereknek, amit a hazai filmgyártás produkál.

A tévék bevonásának reményét leginkább az újonnan átfogalmazott médiatörvénytől várják, amelyet szeretnének komolyabban számonkérni a csatornákon.

A legnagyobb brit filmipari társaságok lelkesen fogadták a felmérést, mely hamarosan a miniszterek elé kerül. A szakemberek remélik, hogy a kormány mindent megtesz majd az érdekükben, miként annak idején egy hasonló 
vizsgálat vezetett a befektetési és adókedvezmények megalkotásához is.