„Kardos Sándort már gyermekként megigézte a fekete-fehér utcafotográfia és Henri Cartier-Bresson munkássága. A bölcsészkar magyar szakáról vezetett az út Illés György osztályába és a fekete több száz árnyalatába. Az elsőfilmesek kedvenc operatőrének kezében még a zsírosbödön is világíthat” – írtuk a Kardos Sándorral készült 2007-es beszélgetés felvezetőjében.
A porté első részében Kardos Sándor a pályája fontos állomásairól, fotográfiai gyökereiről és meghatározó mestereiről mesélt, miközben a világítás és a kameramozgás sajátos szemléletéről is beszélt. Szót ejtett az elsőfilmes rendezők támogatásáról, a film és a digitális technológia viszonyáról, valamint olyan emlékezetes forgatási helyzetekről is, amelyekben a kamera mögött a félelemérzetét is képes volt kikapcsolni.
A kis Valentinó (1979)
Jeles Andrással már a főiskola előtt együtt készítettek amatőr filmeket, amelyekkel fesztiváldíjakat is nyertek. Kardos fotós hátteréről és Henri Cartier-Bresson, valamint Brassaï hatásáról esik szó, amely A kis Valentino fekete-fehér képi világában is megmutatkozik. A tudatos kameramozgás és kompozíció mellett felidézi a film sorsát is: a bemutató után néhány héttel levették a mozik műsoráról, majd évekre gyakorlatilag elhallgatták.
Angyali üdvözlet (1984)
A szintén Jeles András rendezővel készített Angyali üdvözlet Kardos egyik olyan munkája, ami a legközelebb állt a szívéhez. A forgatás különleges vizuális kísérleteknek is teret adott, egy jelenetben apró tükrökkel irányították a napfényt a kamera objektívébe, hogy szétégesse a képet. A fény folyamatos változása miatt a tükröket minden felvételnél újra kellett igazítani, így fél nap alatt mindössze háromszor tudták felvenni a jelenetet.
Őszi almanach (1984)
Az Őszi almanach forgatását eredetileg egy másik operatőr kezdte, ám a film felénél Tarr Béla megkérte Kardost, hogy kezdjék újra az egészet, mert elégedetlen volt az addig elkészült anyaggal. Kardos örömmel vállalta a felkérést, és utólag sem bánta meg: élvezte, hogy Tarr valóságtól elrugaszkodó elképzelései nyomán szabadon kísérletezhetett a fénnyel és a kamerával. Többek között víz alá helyezett objektívekkel, geometrikus fényformákkal és egy üvegpadlón keresztül felvett, különleges alsó gépállással is kísérletezett.
Egészséges erotika (1986)
Az Egészséges erotika különleges képi világát a rendező, Timár Péter ötlete nyomán alakították ki. A filmet fordítva fűzték a kamerába, miközben a színészek hátrafelé mozogtak, így a vetítéskor előre haladó, mégis sajátos mozgást kaptak. A fekete-fehér fotográfia hatása is erősen érződött a képeken. Kardos felidézte a Lada-gyár felgyújtásának forgatását is, amikor hőálló védőruhája ellenére egészen közel ment az égő díszlethez. A filmet a hatalom nem kedvelte, a közönség viszont imádta és Kardos számára is az egyik legfontosabb filmje volt.
Eldorádó (1988)
Az Eldorádó kapcsán az operatőr felidézte Bereményi Géza súlyos forgatókönyvét és a fiatal alkotók közötti feszültségeket, amelyek abból fakadtak, hogy mindannyian a lehető legjobbat akarták kihozni a filmből. Mesélt a zsírosbödönből érkező fény ötletéről, a kaotikus piaci jelenet forgatásáról, valamint arról a különleges beállításról is, amelyben egy optikai illúzió segítségével a nagyapa bódéja a kamera mozgására szétesik. Elmondása szerint erre a beállításra volt a legbüszkébb egész pályafutása során.
A legényana (1989)
Kardos szerint a Legényanya burleszkes, anekdotikus világa olyan képi megoldásokat kívánt, amelyek nem vonják el a figyelmet a poénokról. Ezért az operatőri munkában a látványosság helyett az egyszerűségre és mértéktartásra törekedett, a gépmozgást és a világítást is a jelenetek szolgálatába állítva. A ház eltolásánál például tudatosan kerülte a látványos beállításokat. A traktoros jelenetben viszont annyira belelendült az újabb és újabb beállítások kitalálásába, hogy Garas Dezső megjegyzése végül ráébresztette, hogy már túllőtt a célon.
Kardos Sándor szabadegyeteme
2024 nyarán a Filmhu adott otthont Kardos Sándor nyári egyetemények: Vizualitás, verbális vizualitás, képelemzés, színdramaturgia, technikai művészetek, célfotókamera, színelmélet…a METU-s tanítványainak írt tanulmányának részei nem alkotnak zárt rendszert, a képalkotás elméleti és fogalmi feltételeiről való gondolkodás nagyon különböző útjait próbálják integrálni.
