Szász Attila több szempontból is rendhagyó jelenség, hiszen, bár elsőfilmes, de nem frissdiplomás filmkészítő, ugyanis több mint tíz éve rendez reklámfilmeket, filmelőzeteseket és rövidfilmet is készített már. Dolgozott a filmforgalmazásban, filmkritikákat írt, egy időben a Vox magazin főszerkesztője is volt. Tanulmányait két helyen, az IBS-en és az Színház- és Filmművészeti Egyetem produceri szakán folytatta, ahová elmondása szerint csak azért jelentkezett, mert mindenképpen be szeretett volna kerülni az SZFE-re. Mindig is játékfilmkészítésre vágyott, és többször is nagyon közel járt ahhoz, hogy álma beteljesüljön –egyszer még Liv Ullmannal is majdnem forgatott-, ám debütáló filmje megrendezésére mégis csak 2014-ben kapott lehetőséget, egy tévéfilmes pályázat megnyerése után.
A berni követ forgatókönyvével Köbli Norbert kereste meg a rendezőt, és bár a horror és thriller műfajú filmek iránt lelkesedő Szász álmában sem gondolta volna, hogy történelmi drámát készítsen, és még a könyvet sem ő írta, mégis elvállalta a filmet. A végeredmény egy másfélórás 56-os témájú túszdráma lett, mely már önmagában is meglepően hangzik, főként ha hozzátesszük, hogy mindezt tévéfilmes keretek között, egy Benczúr utcai helyszínen, 17 nap forgatással készítették el. A film olyannyira működik, hogy nem csak a közönség, hanem a fesztiválok is lelkesen fogadják. A berni követ egy izgalmas fúziója a akcióthrillernek és a kosztümös filmdrámának, a vérbeli, nemzetközi színvonalú műfaji filmnek, és a jellegzetes magyar sajátosságoknak. A végig feszült hangulat, az akciójelenetek és a dialógusokban lassan adagolt információk, az izgalmas karakterek és az érzékeny, a film nagy részében kézi kamerás operatőri munka keveréke sajátos atmoszférát kölcsönöz a filmnek, tudatosan kerülve a suta fegyverpárbajt – végül ,,csak” húsz lövés került bele az eredeti hetven helyett –, kiérződik, hogy az alkotók végig a realitás talaján maradtak. Szász Attila, feltehetően a reklámfilmes évekből eredő, sajátos problémamegoldó készsége, és az, hogy akár a forgatás alatt is mert változtatni az eredeti elképzeléseken a film megvalósíthatóságának érdekében, nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy valóban hiteles és izgalmas eredményt láthassunk a vásznon.
fotó: Benkő Molnár Fanni
A rendező is jelentős iskolának tekinti a reklámfilmezést, ahol megtanulta, milyen fontos a felkészültség és a tervezés, de rutint szerzett spontaneitásban és meggyőzésben is. Ám bármennyire is sikeres és komoly reklámokat készített, ezeket mindvégig csak a játékfilm felé vezető útnak tekintette. A kérdésre, hogy mi a különbség a játékfilm és a reklám közt, csak annyit felelt: ,,A játékfilm több snittből áll”. Azt azért hozzátette, hogy mivel az ember nem függ annyira a megrendelőtől, így sokkal jobban önmagára van utalva, és nagyon fontos, hogy könnyen találjon megoldásokat, mikor ,,lemegy a nap és még öt snitted hátra van” – idézte David Lynchet, aki szerint ekkor derül ki, hogy ki a jó rendező. A reklámfilmek forgatása alatt megtanult fejben snittelni és vágni, valamint kikísérletezett számos olyan látványbeli megoldást, melyek a forgatókönyvből nem következtek,mégis nagy hasznát vette A berni követnél. Példának a film végén szereplő éjjeli jelenetet hozta, mikor Nagy András operatőrrel együtt rögtön tudták, hogy sokkal szebben fog mutatni a követség előtt sorakozó gyertyák fénye, ha előtte fellocsolják az utcát. Megtanulta azt is, hogyan kell dialóg nélkül átadni egy üzenetet, elmondása szerint nem is igazán szereti a párbeszédes megoldásokat, ezért az eredeti forgatókönyvből sok részt kihúztak, és nagyon sok mindent átírtak. Amennyire lehetett, megpróbálták lerövidíteni a filmet, és csak a lényegre koncentrálni, számos külföldi helyszínt kivettek, és szerepeket mostak össze. Legutoljára, már a forgatás alatt, a Szabad Európa rádióstúdiójára nem maradt idő, hiába voltak meg a ruhák és a színészek. A rendező szerint azonban így lett igazán izgalmas a film, hiszen az ott elhangzó információkat ,,be kellett csöpögtetni” a filmben. Véleménye szerint, bár rizikós a forgatás közben változtatni, gyakran ezek a radikális döntések mentik meg a filmet.
fotó: Benkő Molnár Fanni
Köbli Norbert forgatókönyvíró egyébként két másik ’56-os tematikájú filmet is írt, a Vizsgát és a Szabadság, különjáratot, utóbbit szintén Nagy András fényképzete, és mindhármat reklámfilmes rendezte - ezzel kapcsolatban felvetődött Szászban a kérdés, miszerint ez vajon összefüggésben van-e azzal, hogy ezek zsánerfilmek… A rendező elmondta, az említett filmek közrejátszottak abban, hogy végül elvállalta a számára egyébként idegen témájú film rendezését. Tetszett neki, hogy ezek igazából ,,mini mozifilmek” és nem épülnek egyfajta ,,tévéfilmes sémára”. Elmesélte azonban, hogy sokáig nem szerette volna Kulka Jánost főszereplőnek, annak ellenére sem, hogy Köbli kifejezetten rá írta a forgatókönyvet, mivel félt attól, hogy a Vizsga után lustának ítélik majd választását. Több színészt kipróbált a szerepre, mégis az eredeti tervnél maradt, ám szemüveget adott a karakternek. Végül nem bánta meg döntését, és úgy látta, a színész is szerette a szerepet.
Szász elárulta azt is, a film közepe két kamerával forgott, hiszen a kézi kamerás felvételek ezt megengedték, és haladni is gyorsabban tudtak. Elmondása szerint ezek nem voltak nagyon kicsiszolt snittek, inkább a ,,talált pillanatokra” alapoztak. Mivel az utolsó külső napra, a korábbi időjárási viszontagságok miatt nagyon sok snitt maradt, így a két kamerával két külön jelenetet kellett párhuzamosan forgatniuk. A rendező abba is beavatott minket, voltak olyan snittek, melyeket az idő szűke miatt nem mert visszanézni, csak imádkozott, hogy jók legyenek. Azt is elárulta, nem szeretne többet tűzpárbajt forgatni, és “megértette, hogy a magyar akciófilmekben miért nem lövöldöznek.”
A film utóélete sem a szokványos rendben alakult, hiszen gyakorlatilag ,,fordított sorrendben” került a közönség elé. A pályázat értelmében tévében kellett sugározni először, ám előtte sikerült két díszvetítést tartani az Átrium Filmszínházban. A tévés debütálás után megjelent DVD-n, majd visszakerült a művész mozikba, annak ellenére, hogy ennek igazi üzleti jelentősége már nem volt. Végül csak kíváncsiságból nevezték fesztiválozni, így jutott ki Montrealba. A rendezőt meglepte a film sikere, olyannyira nem számított díjara, hogy még az átadó előtt hazajött, így itthon érte a hír, hogy díjat nyert A berni követ. Ezek után a filmet még több fesztiválra hívták meg, eddig hat díjat zsebelt be, és körülbelül harminc fesztiválon szerepelt, csak áprilisban még további nyolcra hivatalos. A televíziós sugárzásnak köszönhetően eddig 420 ezren látták, a kritika, a szakma és a nézők is nagyon nagy szeretettel fogadták, külföldön pedig fel sem merül, hogy tévéfilmként kezeljék.
Hamarosan pedig a rendező újabb filmje is megérkezik, érdekes módon ugyanazon a pályázaton nyertek ugyanannyi pénzt, mint A berni követtel, szintén Köbli Norbert forgatókönyvével, újfent a múltban játszódó filmmel, ám ezúttal 1914-ben járunk, és Mágnás Elza kurtizán utolsó négy napját követhetjük végig, hátha megtudjuk, végül ki ölte meg és miért. Ez a film is várhatóan meg fogja haladni a tévéfilmes játékidőt, és ingoványos még, hogy milyen formában láthatják majd a nézők, tekintettel többek között az erotikus jelenetekre. Szász Attila a készülő mozit a ,,kosztümös Elemi ösztönként” jellemezte.
A rendező zárásként elmondta, hogy sokáig várt a ,,tökéletes első filmre”, és minden áron ő akarta írni a forgatókönyvet, de végül be kellett látnia, hogy jobb rendező, mint író. Szerinte a reklámfilmben folyamatosan keresik a fiatalokat, és azokat akik ,,trendik”. Az itt szerzett kapcsolatok és tapasztalatok, a rövidfilmek, klipek és pilotok rendezése, eleinte talán nem a legvágyottabb munkák, de véleménye szerint elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ember végül jó játékfilmet csinálhasson. Jó tanácsként pedig azt üzente a fiataloknak, utalva a momentumra, mikor Köbli először megkereste őt A berni követ forgatókönyvével: ,,Ha valamitől félsz, azt kell választani.”
