filmhu: A mozgáskorlátozottak és a halmozottan fogyatékos gyerekek helyzete nagyon érzékeny téma. Megnehezítette ez az Életke forgatását?

Felvidéki Judit: Engem is mélyen érintett a téma, ezért már a film készítése előtt bejártam Mozgásjavító Általános Iskolába, hogy összebarátkozzam a környezettel, hogy megszokjanak, hogy természetesek legyenek a kamera előtt a gyerekek. Semmiképpen sem szerettem volna szirupos mozit csinálni. Pár nap alatt viszont annyira feloldódott köztük az ember, és azt látta, hogy ugyanolyan gyerekek, mint mások, csak az ő életüket olyan probléma terheli, amivel nap mint nap meg kell küzdeniük. De miután ott egymás között vannak, közöttük ez teljesen természetes. Az első pár napnak a szorongása fokozatosan feloldódott az egész stábban, ahogyan az egyik tanár is mondta – egy idő után csak a szemeket és a gyerekeket látja az ember. Ugyanakkor maximálisan úgy érzem, hogy szükség van ilyen filmre, és valóban meg kell ismertetni az emberekkel a fogyatékos gyermekek helyzetét. Remélem, hogy amikor a televízió műsorára tűzi, akkor majd néhány nézőt oda szögez a képernyő elé.

filmhu:Nem feszengtek a szülők vagy pedagógusok?

F. J.: Szívesen álltak a rendelkezésünkre a pedagógusok, akiknek én rettentően csodálom a munkáját, és csak köszönettel tartozom nekik. Mindegyik örült, hogy terítékre kerül a téma, és foglalkoznak vele, és nem felszínesen. Megpróbáltuk a mélyére hatolni a dolgoknak. Ezért is lett kétrészes a film - körül akartam járni a témát. Mindenkit bemutatni - pedagógusokat, szülőket, gyerekeket, és ugyanakkor megmutatni valóban ez életüket, a mindennapjaikat.

filmhu:Nagyon sok munka látszik a filmen.

F. J.: Negyvenórányi anyagot vettünk fel - nagyon nehéz volt mindent kétszer ötvenkét percbe összeállítani, de azt hiszem végül is az összes lényeges dolog belekerült. Nagy munka volt kiválasztani, hogy mi kerülhet be és mi nem fér már be. Nagyon szerettem csinálni. Jó munka volt.

filmhu:Először látta nyilvános vetítésen?

F. J.: Igen, akartam látni a közönség hozzáállását, mert az fontos, hogy hogyan fogadják. Televíziós filmnél erre nincs lehetőség, ezért is fontosak a nyilvános vetítések. Egy ilyen filmet nagyon jó lenne kivinni általános iskolákban, gimnáziumokba - vetíteni a gyerekeknek, beszélgetni erről a témáról, közelebb vinni hozzájuk.

filmhu: A közszolgálati televízió fogja tehát sugározni?

F. J.: Igen, már a rádióújságba szerkesztik bele, úgyhogy második negyedévben valószínűleg látható lesz.