„Your own personal jesus/Someone to hear your prayers/Someone who cares…/Reach out and touch faith.”
Depeche Mode: Personal Jesus
Amikor a farok csóválja
„Nem tudom, mi „motivál”, de Skorpió vagyok, ezért vágyom a hatalomra” – mondja Dariusz Konopka; minden idők egyik Julien Sorelje. A huszonéves, vidéki fiú Piotr Tymochowicz, a híres-hírhedt lengyel politikuscsináló hároméves (!) kurzusának résztvevője. Marcel Lozinski kamerájával nyomon követte: kiből (nem) lesz a cserebogár. Ami azonban ennél is fontosabb: mit akart Tymochowicz? (Túl a könnyű pénzszerzésen.) Valóban egy új, „csak tiszta forrásból” politikusnemzedék fölfedezésére-kinevelésére törekedett?
 |
| „Nem tudom, mi „motivál”, de Skorpió vagyok, ezért vágyom a hatalomra” - Hogyan készül? |
A magát függetlennek, kiábrándultnak mutató PR- és média-szakértő forradalmat szított? Kurtán: fenét. A Hogyan készül?-ből megtudhatjuk: több éves, közúti forgalomban történő tai-chizás, stílus-, helyzet- és beszédgyakorlat, utcán rögtönzött béketüntetések, önáltató föllépések után egy, csak egy fickó maradt talpon Varsóban. Az, aki bármikor kész sutba vágni eszméjét, hitét, vad ideáit – ugyanis ilyesmi nincs neki. Ugyanakkor olybá tűnik, könnyen fölültethető, már csak azért is, mert gátlás nélkül törne „trónra”. (Mondta, erre predesztinálja Nap-jegye). Kérdés, mire jut egy olyan közegben, ahol mindenkit ugyanez a szenvedély mozgat. (És lehet, hogy a vetélytárs iker…)
Ezzel a dilemmával néznek farkasszemet azok a szülők is, akiknek lurkói osztálytitkári posztért versengenek a közép-kínai Vuhanban. Zavarba ejtő, hogy otthonaikban tartott fölkészítő tréningjeik kísértetiesen emlékeztetnek Tymochowicz módszereire. Az Örökzöld Általános Iskola nyolcéves porontyai, harminckilencen, először tapasztalják meg a demokrácia egyik nagy ajándékát: a szabad választást. A jelöltek: Luo Lei, a haspók-dagi Cheng Cheng, és – a politikai korrektség jegyében egyetlen leány – a logopédusért kiáltó Xuo Xiao-fei.
„Használd a chi-det!” – tanácsolja a szüntelenül kajáló, és már most sunyi-erőszakos Cheng Chengnek mindenre elszánt tévé-producer anyja. Luo Lei apja – a helyi rendőrőrs vezetője – azon mesterkedik, hogy fia a döntő megmérettetésen kenyerezze le apró szuvenírral a voksolás tudományában még járatlan, bizonytalankodó nebuló-társait. Xuo Xiao-feit egyedül neveli elvált adminisztrátor anyja, aki egy élményparkban határozottságra, egyenességre, méltóságra buzdítja pulyáját. Chen Wei-jun bájos, okos, és végtelenül elkeserítő műve, a Szavazz rám, légyszi! rávilágít: mit jelent, amikor nem vagyunk képesek élni – becsülettel - emberi jogainkkal. És ebben másokat is akadályozunk. A vuhani kiskorúak a szüleik bütykölte kortesbeszédeket olvassák föl, vagy biflázzák be; a keserves síráson túl semmit sem tesznek önnön akaratukból. Így esélyük sincs arra, hogy megtapasztalják: mit jelent a győzelem, és a vereség. Saját erőből.
 |
| A keserves síráson túl semmit sem tesznek önnön akaratukból - Szavazz rám, légyszi! |
Hit, Remény, Szeretet
Az amerikai Stanley Nelson Jonestown-ja elénk tárja, mi vezetett a világtörténelem legnagyobb tömeges öngyilkosságához. 1978. november 18-án, a guyanai Jonestownban több mint kilencszázan menekültek a halálba - köztük 276 gyerek. (Akik nem önszántukból döntöttek sorsukról.) Az életet elutasítók hetven százaléka amerikai-afrikai. (A kolónia az isten háta mögött, a venezuelai őserdő közepén fekszik.) Többségükkel a Népek Temploma (Peoples Temple) vallási szekta vezetője-papja-prófétája, Jim Jones ciánnal mérgezett gyümölcskoktélja végzett. A paranoiás, LSD és marihuána-függő, alkoholista Jones főbe lőtte magát. Az áldozatok több mint feléért soha, senki sem jelentkezett.
„Ha a barátodnak látsz, a barátod leszek. Ha az apádnak, az apád leszek. Ha Istennek, az istened leszek.” – mondta a szegénysorból messiássá emelkedett prédikátor követőinek. Aki – fehér emberként – elszegényedett, munkanélküli feketéknek verbuvált gyülekezetet, kezdetben Krisztus tanításait hirdetve. 1966-ban nyolcvanegyen érezték úgy, hogy ráleltek a Paradicsomra a csodás kaliforniai mezőgazdasági kommunában, Ukiahban. 1971-ben már ezer tagja volt a modell-közösségnek, mely később San Franciscóba költözött. A városi lakásügyek irányítójává emelt – a Nixon-kampányt támogató -- Jones számos vezető politikus pártfogását élvezte.
Nelson eddig sosem látott archív felvételek, és a túlélőkkel készített beszélgetések segítségével tárja az erős idegzetűek elé: miként jutott több száz ember a Mennyből a Pokolba. A Népek Templomából hogyan lett fegyveres
 |
| A Mennyből a Pokolba - Jonestown |
A Népek Temploma szekta vezetői – néhány hónappal a szörnyű protestálás előtt -- Tyimofejev szovjet sajtóattasénál érdeklődtek, „üldözött” kommunistaként áttelepülhetnének-e a Szovjetunióba. Miután írásos kérelmüket is válasz nélkül hagyták a tanácstalan szovjet elvtársak, fölajánlották hétmillió dolláros vagyonukat az SZKP-nak. Ezek után kevésbé meghökkentő, hogy a majdani sokkoló eseményről úgy számolt be a Pravda: az „ellenzéki” áldozatok az Egyesült Államokban tomboló üldöztetések elől menekültek. A Szovjetszkaja Kultura pedig közölte: a történtek a nagy monopóliumok uralma alatt nyögő, beteg amerikai társadalom képét tükrözik.
Családi kör
Történelmi kvízkérdés jön. Hány embert vádolt boszorkánysággal – és többségében végzett ki -- az európai inkvizíció, háromszáz esztendő alatt? (Azaz, 1450-től 1750-ig.) Richard Petraitis, Az afrikai boszorkánygyilkosok tanulmány szerzője -- egy szakértőre hivatkozva -- 40-50 ezerre becsüli számukat. (Magam jóval többre tippeltem.) Ám összehasonlításul leír egy korántsem közismert adatot. 1991-től 2001-ig 22-23 ezer afrikait öltek meg közeli rokonai. (Meglincselték őket.) Az ok: az elpusztított családtag hitük szerint boszorkány. Másképpen: megszállta a Gonosz. A cseh Petr Orozovic és forgatócsoportja a kongói Kinshasába utazott. Az elátkozottak egy felettébb aggasztó kulturális katasztrófáról tudósít: a boszorkányhitről, és annak következményeiről – így az Afrikában legális családi erőszakról, és a kannibalizmusról.
Csakhogy gyorsan kiderül, a kétségbeejtő társadalmi jelenséget hiba volna valamiféle „spirituális” hablattyal magyarázni. Valójában ugyanis a boszorkánysággal gyanúsított, otthonaikból elűzött, utcagyerekké és gyakorta nyomorékká tett kölyköktől épphogy vegetáló, munkanélküli szüleik akarnak mihamarabb megszabadulni. (Afrikában nagyrészt csonkacsaládok léteznek.) Azonban valamiféle megnyugtató ok kell számukra, hogy utcára dobják, vagy megöljék sajátjaikat: ekkor fordulnak a boszorkány-doktorhoz. (Aki kimondja: a gyerek boszorkány.) Ozorovic két sarlatánt is megmutat: Maman Jolie „papnőt”, és a nemzeti rendőrség egykori parancsnokát, Mamma Commandantot. A csodás (sic!) „gyógyítók”, fekete mágusok mellett Don Quijote-harcot folytatnak Kinshasában a teológiát végzett, katolikus papok.
Továbbá a Szalézi Szent Ferenc Társaság Don Bosco Otthonának misszionáriusai. Utóbbiak fogadják be az „hazulról” elmenekült, bűntudattal küzdő – többször gyilkosságra fölbujtott -- gyerekeket, és próbálnak értelmet adni életüknek. Az önismétlésekbe bonyolódó, ám alaposságra törekvő dokumentumfilm készítői egy francia riportert kértek föl az interjúk elkészítésére. A – hallhatóan saját búgó orgánumába elmerülő – hölgy magabiztosan teszi föl a fénytelen szemű hontalanoknak a lehető legértelmetlenebb kérdést: mi a jövőképük? Továbbá az egyik kivert kölöktől az iránt érdeklődik: mit üzen Európának. Meglepő válasz születik: „Semmit”.
Personal Jesus – „Hazafi” Remix
Kelet-Közép-Európából indultunk, és – beutazva egy-két kontinenst – íme hát megleljük hazánkat. „Jézust le kéne venni a keresztről… egy pozitív hős ne legyen ilyen hollywoodi dolog…, hogy fönn végzi a kereszten… Ő egy élő Jézus legyen, aki itt jár köztünk… ez egy pozitív erő legyen.” Az első olvasatra talán meghökkentő Krisztus-értelmezés Sziva Balázs, a Romantikus Erőszak frontemberének szája kerítésin szökkent ki. Az újszerű vallástörténeti fejtegetést Kriza Bori, a nagyszerű Dübörög a nemzeti rock alkotója osztja meg velünk. Aki Szivát még a tetováló-szalonba is elkíséri, így megcsodálhatjuk a „hazafi” karját ékesítő rakamazi turult, egy székelyföldi freskóról ellesett Jézus-ábrázolást, a Csillagösvényen vágtató Csaba királyfi vitézeit, a párduccal viaskodó Árpádot, továbbá a csuklót díszítő FTC szurkolói emblémát.
 |
| "A normális" - mondja Sziva, majd helyesbít: "a fősodrású sajtó" - Dübörög a nemzeti rock |
Az 1993-ban, gimnáziumi bandából alakult társaság vezetőjének meghatározó zenei élménye a Muzsikás együttes, és az Egészséges fejbőr volt. Hitvallását következőképp határozza meg: „Hazaszeretet, büszkeség, lelki erő… normális gondolatok, kicsit társadalmon kívül.” Eközben belesünk a kulisszák mögé, nyomon követjük az együttes erdélyi turnéját, megismerhetünk számos R.E.-fant, és látunk jó néhány koncertfelvételt. Emellett két andalító nóta között fülünkbe cseng a futballhuliganizmus Sziva-féle definíciója is. „Ezek a férfias férfiak, nem az, amit most sugall a média, …., nem a buzik… különböző csapatok szurkolói vagy népei egy futballmeccsen egymásnak mennek… Én ebben nem látok semmi rosszat.” A kompánia egyik rajongója pedig meghatározza az NB II-ben botladozó „fradika” leglényegét: „Szabadság…, körülbelül, soha meg nem alkuvás…, anti-kommunizmus.” Megnyugtat, hogy a „futball” és a „sport” szó nem hangzik el.
Kriza Bori munkájában sokkal fontosabb szerep jut az elszólásoknak, mint az iskolásan fölmondott, rasszista-homofób-antiszemita közhelyszótárnak. Ilyen pillanat, mikor Sziva elpanaszolja, méltatlannak érzi, hogy a Hun és magyar mondák című CD-jükkel csak a nemzeti radikális médiumok foglalkoztak. Kimondja: jó volna, ha „a normális”, majd zavarba jön, és helyesbít: „a fősodrású sajtó” is figyelmére méltatná a művet „kritika formájában”.
A két évig készült doku (2005-2007) egyik nagy erénye, hogy mindvégig hitelesen mutat meg egy olyan csoportot, belterjes világot, amelyről leginkább kétféleképpen beszélnek-írnak: lenéző-megvető fensőbbséggel, vagy hisztérikusan. Kriza ámulatra méltóan józan.
A Verzió Filmfesztivál szél(járás) ellen fütyül. Rávesz minket, hogy nyissuk ki a szemünket, nézzünk, kivált: lássunk. A mustrán legfőképp vesztesekkel, küldetésnek induló, (el)bukott ügyekkel szembesítik a nagyérdeműt. És – nyerészkedő kalmárként -- nem kereskednek megoldásokkal, nem ügynökölnek másik alternatívával. Bátor vállalás.
