Kövesi Zsombor: Felfokozott állapotban vadabb dolgok jönnek elő belőlem

Abszolút félelmem, most egy ideig csak ilyeneket csináltam, és azt éreztem, hogy túl sok lett. Annyira valamilyen a fejem kopaszon, hogy bármit csinálhatok, marad ez a rosszfiú. Fülbevaló és tetoválás… Van egy figurám, amitől szívesen távolodnék, most valami nagyon mást csinálnék. De ez is mind én vagyok, egyikben sem kellett meghazudtolnom magam.

A rosszfiús szerepek közül melyiket érezted a legjobban a magadénak?

Nyilván az Együtt kezdtükkel tudtam a legtöbb időt tölteni, majdnem másfél évig készülhettem rá. Sokáig ült bennem, gondolkodtam rajta. A kisfilmeknél is ez van, de mivel azok csak kis szegmensei egy karakternek, nem szabad nagyon nyitogatni több irányba. A kisfilmek talán jobban is hajaznak egymásra színészileg, az Együtt kezdtükben egy idiótát játszom, de mindegyiket szeretem. 

Az, hogy az Együtt kezdtükben sok szereplő van, biztonságot ad, vagy inkább terhes, hogy korlátozott időd van megmutatni mit tudsz ennyi tehetséges ember között?

Nem érzem azt, hogy nagyon tolnom kéne magamat. Jól esik a reflektorfény, de nem fogok megszakadni érte. Lehet a sarokból is csillogni. Mást nem is szívesen játszottam volna ebben a filmben, hálás vagyok ezért a szerepért. Mozgalmasabb dolgot csinálok, mint a többiek. 

Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük 

Ádámot idiótának hívtad, szerintem inkább egy szerethető bunkó. Fontos volt neked, hogy a mélységeit is megmutasd?

Féltem attól, hogy egy pöcs lesz, de azt gondoltam, hogy talán a barátságában lehet megmutatni a jobbik oldalát. Amikor először olvastam, nem tűnt akkora tahónak, de nem is akartam, hogy az legyen, hanem inkább egy gúnyos piszkálódás, amivel a saját problémáit takargatja.

Kerékgyártó Yvonne rendező mesélte, hogy a felkészülés részeként szerepjátékot játszottatok, ahol mindenki elképzelte, mivel telt a karaktere elmúlt tíz éve. Te mit képzeltél Ádámnak?

Valahol elsodródott a többiektől, nem ment neki annyira a továbblépés a gimi után, vannak olyan emberek, akik megragadnak. Belesült abba, hogy nem azt kapta az élettől, amit várt. És ezért tovább hajtja. Gepárdhoz hasonlítottam, addig fut, amíg bírja, aztán összeesik. 

Magadból mennyit raktál bele ebbe a szerepbe?

Sokszor volt, hogy nem tetszett a könyv, és szóltam, de mindannyian így csináltuk. Szerintem a szövegeken sokszor érződik, hogy mi a miénk, és mi az, amit íróasztal mögött írtak, hogy a következő jelenetről adjanak át információt. Magamon is látom, hogy milyen az, amikor Zsombika szöveget mond, és látom, amikor koszolódik. Engem nem zavar, ha koszos, de persze lehessen érteni, amit mondok. Erre is nyitottak voltak Yvonne-ék, a karakter gesztusaira, minőségére.  

Van egy jelenet a filmben, ahol a csettintésedre lekapcsolódik a Parlament világítása. Hányszor vettétek fel, hogy így sikerüljön?

Szörnyű volt, mert egy beázás miatt nem kapcsolták le időben a világítást, én pedig már éjfél előtt tíz perccel élesben elkezdtem csettintgetni. Nagyjából 30-40 percig kellett ezt csinálnom, és közben arra is figyelni, hogy mikor kapcsol le, hogy lereagáljam.  Mindeközben Jakab Balázst néztem, és egész furcsa transzba kerültem a végére, teljesen beleszédültem, tudod, amikor sokáig egy pontra nézel és elkezd szétfolyni. Balázs megöregedett, aztán visszafiatalodott. Mindenkinek ajánlom, aki bármi nélkül be akar tépni, hogy nézzen a tükörbe egy jó ideig. Ez volt az első forgatási napom, megadta az alaphangot. Végül felhúztak egy zöld hátteret, és megcsináltuk az egészet három perc alatt. 

Jakab Balázs, Kövesi Zsombor, Hrisztov Toma, Nagy Márk, Mosolygó Sára, Kanyó Kata, Lelkes Botond, Koós Boglárka, Mészöly Anna / Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük 

Előhívott benned gimis érzéseket a film? Milyen tudatállapotban hagytad ott és léptél tovább?

Nem volt nagy törés, nagyon el akartam onnan húzni. Utána egyből felvettek az SZFE-re, azon kívül csak Kaposvárt jelöltem be, csak a színészet érdekelt. Orvosok a szüleim, közük nincs ehhez a világhoz, de örültek, hogy legalább érdekel valami. Szerintem sokáig pánikoltak, hogy mi lesz velem. 

Most diplomázol, a gyakorlatodat a Vígszínházban csináltad. Le is szerződtettek, azonnal kezdesz? 

Igen, szeptemberben kezdek a Vígben, Gardenö Klaudia darabjában, ami a színházhoz képest szokatlan, tele fiatal, új arcokkal. Közben tanulom a Mauglit is, mert a Pesti Színházban is játszom, a Dzsungel könyvében. Azzal kell most megküzdenem.  

Hogyan kap meg az ember egy ilyen ikonikus szerepet? 

Mentek róla viták, hogy én legyek vagy sem, aztán így jött ki. Végül talán azzal nyertem, hogy el tudtam énekelni, amit kellett. De kicsit rá kell még edzenem a dalokra. 

Melyik dalt a legjobb énekelni?

Az én hangfekvésemnek a szomorú szám a legkellemesebb, amikor elmegy Balu. Amikor az ismerősöknek mondom, hogy megkaptam Maugli szerepét, olyanok mondják, hogy meg akarják nézni, akik egyáltalán nem járnak színházba. 

Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük

Fogsz tudni a Víg mellett szabadúszni, például Dollár Papás darabokban?

A Pesti Színház hozzátartozik a Víghez, a Dollár Papa már neccesebb. De úgy látom, hogy akinek van rá ideje, az elmegy ide-oda. A Víg az első, és minden más ahhoz képest alakul. Ördög Tamással és a Dollár Papával megpróbáljuk összeegyeztetni, hogy tudunk-e együtt dolgozni újra. 

Mi az első színházi vagy filmes élmény, ami megragadt benned? 

Győrben láttam az Egy őrült naplóját Keresztes Tamással, akkor éreztem először, hogy jó lenne ezt csinálni. Pedig nem áll közel hozzám a monodráma, de mégis ez az első, amit nagyon élveztem. Filmek közül főleg rajzfilmeket néztem, a Chihiro Szellemországbant rengetegszer láttam, tudom kívülről. Jól ötvöződik benne a félelmetes a széppel. Mindig is voltak kedvenc színészeim, például Tom Hardy, Cillian Murphy, vagy Christian Bale, őket nagyon tudtam nézni. 

Az Egy őrült naplója után egyenes út vezetett a színészet irányába?

Akkor már egy ideje színjátszott a húgom és én is, de én csak azért jártam, mert azt hallottam, hogy főleg lányok járnak színjátszókörbe. Aztán ott ragadtam. Azt éreztem, hogy ijesztő, ha néznek az emberek, de megmozgatott bennem valamit, amit nem éreztem előtte soha. Mostanra már ezt nem érzem sajnos. Az Együtt kezdtük első közönségvetítése előtt még éreztem azt a fájdalmat, amit a legelső fellépésem előtt. De azt hiszem, ez is el fog múlni, mindenhez hozzá lehet szokni. 

Zavarban vagy magadtól?

Sosem szeretem visszanézni magam, sokadik alkalomra tudom csak objektíven nézni. Túl nárcisztikus vagyok, zavar, de nem tudom, kinek kellemes ez. Főleg a hibákat látom, ritkán a jót is. Mindig azt érzem, hogy lehetne jobb. Azok a mozzanatok szoktak tetszeni, amikre nem emlékszem, hogyan történtek. Általában nagyon akarok valamit, visszanézem, de nem látszik a felvételen. 

A Kelet című Dollár Papa Gyermekei előadásban 

Az, hogy már elmúlt ez a kezdeti izgalom, jó vagy rossz dolog?

Ezen gondolkodom én is. Már nem úgy fogom fel, mint az elején, már tudom, mit várjak. Zsizsegés van bennem, de pozitív, várom, hogy jöjjön, mint egy sportversenyen. Olyan lehet, mint amit a boxolók vagy a futók éreznek verseny előtt. Talán ők is félnek. De ez emeltebb dolog, tudom élvezni ezt a feszültséget. 

Más fajta feszültség van forgatáson és színházi darab készítése előtt?

Forgatáson nem érzek feszültséget, ott azzal telik az idő, hogy próbáljam fenntartani az érdeklődést. Jól kell beosztani az időt, hogy mikor vagy fókuszált és mikor laza. Nagy szünetek közben nem szabad foglalkoznom a filmmel, mert elfogy az energiám és lankad a figyelmem. Egy tizenkét órás munkanapon max 2-3 órát vagyok kamera előtt, annak viszont olyannak is kell lennie. Nagyon el lehet fáradni abban, ha az ember folyamatosan készenlétben van. 

Idén végzel a FreeSZFE-n a színész osztályban, ez az osztály több mint az együtt töltött idő felét karanténban töltötte. Szerinted ez milyen hatással volt rátok? Széthúzta vagy inkább összetartotta a csapatot?

Inkább széthúzta, nehéz összefogni, amikor nem vagyunk együtt. De nekem jobb lett velük a kapcsolatom, jót tett a távolság, mert már a második félév végére elegem volt kicsit belőlük, túl sokat voltunk együtt. De most, hogy kicsit szétszakadtunk, megint jó velük lenni. Én ilyen vagyok, nem tudom mások hogyan bírják, ha egész nap össze vannak zárva, ha mindenki mindent tud a másikról.

Az egyetem szétszedése milyen hatással volt rátok?

Eleve szét voltunk széledve, a fiúk közül legtöbben a Pál utcai fiúkban játszottunk Szombathelyen, néha bementünk az egyetemre, de nem tudtunk aktívan részt venni az egyetemfoglalásban. Néha beültem egy fórumra, de nem kapcsolódtam úgy hozzá, mint sokan mások. Végig kérdés volt bennem, hogy mit is jelent ez az egész, most sem tudom pontosan. Van, akinek durván ráment a pszichéje, nekem nem, talán mert távolabb tartottam magamtól. 

Vermes Dorka: Quarantine Set

Vermes Dorka, a Zoomon forgatott Quarantine Set rendezője hogyan kért fel téged?

Nem sok mindenre emlékszem abból az időből, de arra igen, hogy monitoros próbák voltak. Otthon próbáltam Győrben a szobámban, ami ugyanolyan fárasztó, mintha élőben csináltuk volna. Nem a legjobb zoomon próbálni. 

Mesélte, hogy sokat rögtönöztetek a forgatáson. Miért jó imprózni?

Ha az ember nagyon ráérez a másikra, olyan, mintha együtt zenélnének, sok hasznos dolog tud kijönni belőle. Amikor az első két évben a saját életünkből csináltunk jeleneteket, ott főleg írni kellett, de sosem tudtam azt csinálni, hogy leülök és megírom, hanem általában volt egy váz, arra ráimpróztunk, felvettük, és abból dolgoztunk tovább. Jó tud lenni, ha ösztönösen kifolyik az emberből, amit mondani akar. Felfokozott állapotban frappánsabb, vadabb dolgok jönnek elő belőlem.

Vermes Dorka azt mondta rólad, hogy „jó ötletei vannak, sok arca van, nagyon fegyelmezett munka közben, és ami a legjobb benne, hogy átviláglik egy eredeti személyiség, még a sok éves színész képzés után is, ami nekem a legértékesebb benne színészileg.” Szerinted fennáll a veszélye, hogy valakinek a személyiségét fakítja a sok színészi gyakorlat és tanítás?

Amikor felvettek, sokan mondták, hogy el ne veszítsem a karizmám. Engem nem az definiál, hogy milyen színész vagyok, ezért nincs is rám olyan hatással ez a sok feladat. Van olyan, akinek az a személyisége, hogy ő egy színész. Az önbecsülésem nem erre alapszik, ez a szakmám, a szenvedélyem, de nem csak ez vagyok, sok minden más is.

Vermes Dorka: Quarantine Set

A Quarantine Set forgatása technikailag mennyire volt bonyolult? Végig te tartottad a telefonnak álcázott kamerát?

Volt egy operatőr, aki irányította a kezemet, de elég nagy nyűg volt, nem szeretek ilyen direkten a kamerába játszani. Nem a képernyőre kellett néznem, hanem egy kicsivel fölé, furcsa volt. De meg kell csinálni. 

A DJ-skedés a való életben is vonz?

Egyre jobban érdekel a zene, tör be az életembe. A film után kezdtem el DJ-szetteket nézni, a Boiler Roomnak nagyon jó felvételei vannak. Nézni is jó, ahogy csinálják, nem csak hallgatni. 

A Kakukkfiókában lévő lakótelepi közeget mennyire érezted a magadénak?

A telepi környezet, a miliő megvolt. Két évig éltem lakótelepen, csak nem emlékszem rá. Talán az első lépéseimet ott tettem meg. A forgatásról annyira emlékszem, hogy megpusztultunk a melegtől. De jók ezek a haldoklások. Annyi cigit kellett elszívnom egy jelenetben, hogy beleszédültem, aztán feküdtem a földön negyven fokban és próbáltam játszani. 

Van a filmben egy hosszan kitartott, csodálatos táncjelenet az Illés zenekar Miért hagytuk, hogy így legyen című dalára. Nem kifejezetten tánczene, milyen volt felvenni ezt a jelenetet?

Nagyon szerettem, kb háromszor-négyszer felvettük, a dal mindig ugyanaz volt. Fazekas Dáviddal is jó volt forgatni, ő játssza az öcsémet. Valóban nem a legtáncolhatóbb szám, szenvedtünk is vele rendesen, de pont az esetlensége miatt lett jó. Szeretek táncolni, talán nem is megy rosszul, de itt ez nem látszik, és ez a jó. Csak a hevület, meg hogy nagyon akarjuk csinálni. Ha valaki jó, de látszik, hogy túl sokat gondolkodik, annál sokkal jobb, ha teljesen szét van esve, de igazi. Ezért is jó az a jelenet, mert bénázunk és élvezzük. 

Beleznai Márk: Kakukkfióka

Beleznai Márk azt mesélte rólad, hogy „Zsombor nem szervilisen, gondolkodás nélkül fogadja az instrukciót, hanem értelmezi, adott esetben megkérdőjelezi, de a lényeg hogy párbeszédet kezdeményez. Az én rendezői attitűdömhöz ez nagyon passzol.” Sokszor kerültetek ellentmondásba?

Márk sokat fogott vissza engem. Mindenfélével próbálkoztam, ő meg szereti finoman csinálni, de ez nem baj. Emlékszem, hogy a legtöbb instrukciója az volt, hogy kevesebbet adjak. Nem is az intenzitás, inkább az, hogy sok mindent csinálok a fejemmel, ha nem szólnak rám, rángatom ide-oda. Tánc közben végre ki tudtam tombolni magam. Néha szerettem volna többet adni, ő pedig mondta, hogy ne csináljam, és megbeszéltük. 

A castingolást hogyan éled meg?

Azt vettem észre, hogy általában akkor kapom meg a szerepet, ha nem készülök fel rá jól, ha nem tudom pontosan a szöveget, mert talán így tudok önazonos lenni. Füzes Daninál, a Hogy ne győzzünknél is rögtönöztem, és ez működött. Sokszor szokott. 

Ha nem kapsz meg egy szerepet, rosszul érzed magad?

Amíg nem jön ki a film és nem láttam, addig mérgelődöm, aztán ha láttam, általában azt érzem, hogy rosszul döntöttek. Rendes castingon nem voltam, és csak egy felvételt küldtem, de szerintem az Eltörölni Frankot-ban jó lettem volna. Akkor még pont kopasz voltam. A témával és a karakterrel is tudtam volna dolgozni. 

Füzes Dani filmjében van egy elég komoly verekedős jelenet. Élvezted csinálni?

Azt is egy fél napig vettük, volt rendes koreográfiája. Járok MMA-zni és thai boxolni, egyre jobban foglalkoztat a fájdalom megélése, és ez a mozgáskultúra. Szerintem alapvetően jót tesz egy színésznek, ha egy kicsit tudja, hogy milyen érzés, ha megütik. Edzés közben szokott lenni szabad harc, és az edzőkön mindig azt érzem, hogy könnyedén meg tudnának ölni, de pont annyira ütnek oda, hogy ne sérüljek meg. Nekem mindig szólnak, hogy finomabban csináljam, mert egyelőre azt érzem, hogy meghalok, úgyhogy ütnöm kell, ők viszont teljes kontrollban vannak és fele annyi energiát használnak fel, mint én. Sokkal nyugodtabb tánc az övék. Ezt nekem is meg kell tanulni. 

Füzes Dani: Hogy ne győzzünk

A kamuverekedés is legalább olyan fárasztó, mint az igazi?

Ott is nagyon kell figyelni. Ütöttek már meg kamuból, fájt, de itt nem volt ilyen baleset. Egy ideig jó csinálni, aztán elkezd ez is fárasztó lenni. A Diszfória egy másik kisfilm, amiben játszottam, ott is van egy hosszú verekedős jelenet. Hajnali 3-kor a hidegben feküdtünk a földön, de jó visszanézni hogyan lett abból az egy napból összesűrítve három másodperc. Nem tudom, hogyan csinálják a hollywoodi kaszkadőrök, de én is szívesen csinálnám. Nincs elég mozgás a mai filmekben, csak hülyéskedés megy vagy fapofa. Én szeretek mozogni.

Ha dicsérik az alakításod, hogyan fogadod?

Persze, hogy nem hiszem el. Még csak az kéne, hogy másoknak higyjek. Vége lenne mindennek. 

Ha akármit forgathatnál most, mi lenne az?

Olyasmit forgatnék, amihez meg kéne tanulni valamit, ami fizikailag nem én vagyok, amihez meg kéne változnom. Szeretem a szélsőséges szerepeket, főgonoszt szívesen játszanék. A Maugli más lesz, mint az eddigiek, de gondolkodom is rajta sokat, hogyan ne csináljam debilre. Nem tetszik az, amilyen általában szokott lenni Maugli karaktere. Gyerekdarab, de nem kell a gyerekeket hülyének nézni, másképp is meg lehet őket szólítani. Máshol kell a szerepet megfogni, például a naivságában, és nem azzal, hogy változtatok a hangomon. 

Miket nézel mostanában?

Főleg 80-as évekbeli horrorokat nézek, amikor még minden gagyi volt és véres, és olyan túltolt színészi játékok vannak, amiket ma már nem lehetne elképzelni, mert a producerek mindent lefaragnak a francba, hogy fogyasztható legyen. Ezen kívül dokumentumfilmeket nézek, most láttam egy nagyon jót, Streetwise a címe és San Francisco-i utcagyerekekről szól. Vagy az All These Sleepless Nights, végig azon gondolkodtam, hogy ezt hogyan csinálták. Lenyűgöző a valósága, ahogy szépen lassan megváltozik a fiú személyisége, a film végére kinyílik. Ha rendeznék, valószínűleg dokumentumfilmeket csinálnék.