Érdekes látványt nyújtott augusztus 12-én este kilenc és tizenegy között az A38-as hajó legfelső terasza. A szemközti Zöld Pardonba ekkor már jócskán szállingózó tizenévesek bizalmatlanul tekintgettek a hajó tetején kifeszített akár orrvitorlának is beillő gyöngyvászonra. Az ezüstös felületen fel-felvillanó mozgóképfoszlányok kiemelkedtek a nyáresti rakpart sápadt fényeiből.

Ha valaki vette magának a bátorságot és be is nézett a hajóra, hamar ráébredt, hogy bár a helyszín a rakparti fényekkel és a Nemzetivel a háttérben némi pátosszal és a fenti bekezdéshez hasonló giccsparádéval kecsegtetett, a programban szereplő filmek éppen a szokásos filmes közhelyek mellőzése által váltak egy csoporttá.

„Káldy László független filmzseni ötlete volt, egy olyan filmes pályázat kiírása, melynek legfontosabb feltétele volt a filmes közhelyek kötelező mellőzése. Az alkotásokban nem szerepelhetett a naplemente, a Carmina Burana és a többi milliószor látott megoldás. Színek, szöveg és az Orff mű nélkül kellett elmondani egy történetet.”, mesélt az első kisfilmes programról Győri Csilla, a rendezvény egyik szervezője.

A vetítést megelőző beköszöntőben Czabán György elmondta, hogy a pályázat idén már másodszor került megrendezésre, de mivel tavaly a zsűri nem talált a 100 000 forintos fődíj elnyerésére megfelelő művet, az idén összejött nagyon erős mezőnyből ketten is megkapták a következő filmre fordítható támogatást.

„Egy sorozatot szeretnénk elindítani, évi tizenkét alkalommal jelentkeznénk nagyjából havonta egyszer, minden alkalommal két napos programmal. Már biztos, hogy legközelebb október harmadikán villanunk, a KVB 20 éves történetéből mutatunk be filmeket, régieket és újakat egyaránt. Többek között látható lesz a Palotai portréfilm is. A mostani alkalom másik fele, holnap már a KVB napok beharangozója lesz, az Országalma című filmet vetítjük.”

A teljes program folyamatosan alakul majd ki, a szervezők járják a függetlenfilmes fesztiválokat, tehetséges fiatal alkotókra vadászva.

„Minden attól függ, hogy milyen a felhozatal. Vannak komoly fesztiválok, mint például a Dunántúli Szemle, vagy a nemsokára kezdődő Diákfilmszemle. Ezeket végigjárva komoly rálátásunk nyílik a mezőnyre, hogy milyen filmek készülnek, kik készítik őket stb. Így aztán tudunk válogatni és elhívni közülük ide a hajóra is, had villogjanak. Biztos, hogy találunk 12 olyan alkotót, akik örülnének a bemutatkozási lehetőségnek, hiszen a televíziókba lehetetlen bejutni a filmekkel. Nyilván nem a Toldi vagy a Művész mozi egy-egy európai művészfilmre összejövő nézőszámával versenyzünk, de úgy tűnik a magunk szintjén az első pillanattól kezdve működik a dolog, hiszen 50-60 ember összejött ma is.”