Főhősünk, a két világhírű festő után elnevezett Ruben Brandt (Kamarás Iván) sikeres művészetterapeuta, aki az impozáns, fordított nyolcas alakú luxusklinikáján kezeli pácienseit. Csakhogy a doktor maga is komoly pszichológiai gondokkal küzd: erőszakos rémlátomások gyötrik, amelyek során híres festmények alakjai törnek az életére.
Annak ellenére, hogy a film világát alapvetően is jobbára groteszk, háromszemű, több arcú vagy szó szerint kétdimenziós figurák népesítik be, Ruben attól retteg, hogy a megelevenedő festmények a skizofrénia korai jelei. Ezekből a szokatlan és kreatív rémálom-szekvenciákból gyanítom, hogy Krstić horror-rendezőnek sem lenne utolsó, mivel teljesen ártalmatlan festményekből is képes kihozni a zsigeri rettenetet: a vérszomjas infánsnő támadása után egész biztosan nem leszek képes ugyanazzal a szemmel nézni Velázquez híres gyermek-portréjára, mint azelőtt.
A magánklinikára bejelentkezik Mimi (Hámori Gabriella), az akrobatikus femme-fatale, aki kleptomániájától igyekszik megszabadulni. A lány nem mellesleg gyémánttolvaj, de az előre kiszemelt zsákmány helyett mindig más műkincsen akad meg a szeme, ezért az őt megbízó alvilággal is hadilábon áll. Mimi nyomában jár egy washingtoni magánkopó, a filmrelikviákért bolonduló Kowalski (Makranczi Zalán).
Egy elszúrt párizsi meló után Mimi a klinikára utazik, ahol hamar ráérez Ruben problémájára, így elhatározza, hogy majd ő segít a dokinak - méghozzá úgy, hogy a többi pácienssel szövetkezve elhozzák Rubennek az elméjében keringő festményeket. A rablássorozat maga a terápia Ruben számára, amivel párhuzamosan Kowalski is ott liheg a nyomukban. Az, hogy a kleptomániás Miminek miért jó, ha még többet lop, nem válik világossá, az ő szála egy kicsit el is sikkad a két másik főszereplőhöz képest, majd mintegy varázsütésre meg is oldódik.
Ahogy a banda játszi könnyedséggel összelopkodja a különböző művészeti stílusokban készült képeket - amiket a rendező sajátos stílusában interpretált - maga a film is többféle műfajból emel át elemeket, a pszichológiai thrillertől, az akciómozikon át, a heist-filmekig, de felfedezhetünk konkrét áthallásokat Hitchcock életművére és Christopher Nolan Eredet-jére is. A különböző műfaji elemek között egy kicsit el is billen az egyensúly, az elmerülős pszichológiai vonallal azért nem teljesen sikerül egyeztetni a szélesebb közönséget megcélzó akció-dinamikát, ami időközben sokkal hangsúlyosabbá is válik.
Ugyanis a részletgazdag és absztrakt látványvilág, valamint a többrétű történet ellenére a Ruben Brandt nem az a ráérős múzeumi séta, ahol huzamosabb ideig meg-megállva tanulmányozhatjuk az elénk kerülő remekműveket. A cselekmény folyamatosan tartja a pörgős tempót, miközben a látványos akciójeleneteket is bőkezűen adagolja, legyen szó a Cobra 11-et megszégyenítő tombolásról az autópályán, vagy egy Jackie Chan-film alaposságával megkoreografált tömeg-bunyóról a modern művészeti tárlaton.
A Ruben Brandt minden egyes képkockájából sugárzik a festészet és a filmművészet iránti rajongás, ezen felül hemzseg a vicces ötletsziporkáktól, mint a hidegháború-tematikájú bár, ahová természetesen csak kiöregedett kémek járnak piálni. Egy ennyire stilizált, eklektikus filmhez legalább ilyen szokatlan filmzene illeszkedik - ezt pedig újfent műfaji keveréssel érik el az alkotók, méghozzá pazarul. A felcsendülő számok önállóan is szórakoztatóak, ilyen a Gyöngyhajú lány balkáni feldolgozása, és Britney Spears egyik számának Big Band-változata is.
A sztori végkicsengése tekintetében ez a mű a befogadóra bízza az értelmezést, ami viszont már csak emiatt is többszöri megtekintésre ösztökél - és ott van még a háttérben megbúvó sok kis vicces részlet, szimbólum és művészeti utalás, amit elsőre szinte lehetetlen mind felfedezni. Legalább egy próbát annak is érdemes vele tennie, aki csak egy pörgős akciófilmre, vagy egy agytágító, pszichedelikus élményre vágyik - Milorad Kristic filmjétől mindkettőt megkapja. A Ruben Brandt, a gyűjtő animációs és esztétikai szempontból is magas színvonalú alkotás, őszintén remélem, hogy még sok hasonló mű követi a hazai palettán.
RUBEN BRANDT, A GYŰJTŐ, 96 PERC, 2018.
Rendező és forgatókönyvíró: MILORAD KRISTIĆ. Zene: CÁRI TIBOR. Szereplők: KAMARÁS IVÁN, HÁMORI GABRIELLA, MAKRANCZI ZALÁN. Forgalmazó: MOZINET. Bemutató: 2018. november 15.
