Magyar filmes marketing

Balázs viszont gerillakampánnyal kívánja népszerűsíteni  Nincs mese című most készülő filmjét. Ezek az eszközök sem feltétlenül elegendőek egy bomba sikerhez. A producerek az elavult és professzionalitást nélkülöző gyártási rendszert okolják a hibákért, a fiatal filmesek szerint a filmkészítéskor a nézők igényeit is figyelembe kell venni, a reklámszakemberek pedig úgy érzik, hogy a pénz nem minden, mert a kreativitás és az ún. kooperatív reklám csodákra képes.

A jelentős gyártási költséget, nehezen tudják hasonlóan nagy marketing- büdzsével kiegészíteni a magyar alkotók, de ha költenek a marketingre, a szakemberek szerint a Valami Amerika, A miniszter félrelép vagy a Csinibaba sikere azt mutatja, hogy azok a filmek a legnézettebbek a magyar filmek közül, melyek képesek szinte minden korosztály körében népszerűséget elérni, és így akár nyereséget is termelni.

Gesztelyi Nagy Tamásné a  MOKÉP marketing szakembere elmondta, hogy a MOKÉP minden esetben különleges figyelmet fordít a magyar filmek népszerűsítésére, a jogokat általában úgy veszi meg, hogy minden jog, mozitól videóig a forgalmazónál van, de még így sem térül meg feltétlenül a befektetés. Példaként említi a  Hukkle eddig elért 25 ezres nézőszámát, ami a forgalmazó számára csodálatos eredménynek számít, nehéz azonban a Hukkle esélyeit és eredményeit összevetni, a komoly nemzetközi marketinggel rendelkező hollywoodi produkciók nézettségével. A Hukkle viszonylag nagy sikere összefüggött azzal, hogy a fesztiváldíjak, és az  Oscar-nevezés miatt a sajtó sokat foglalkozott a filmmel. Török Ferenc  filmrendező szerint a fesztiválsikerek nem garantálják a nagy nézettséget, mert az Oscar-díj kivételével a nézők nem figyelnek oda ezekre az eredményekre, ezért lehetséges, hogy Mundruczó Kornél Szép napok című filmje szinte minden fesztiválon díjat nyert, mégsem lehet annyira sikeres, mint a Hukkle, amit az

Pálfi György A Hukkle Oscarra tör

Oscar-díj esélyeseként reklámozhattak. A MOKÉP promóciós szakembere szerint a sikeres fesztiválszereplések ugyanakkor lehetőséget adnak arra, hogy a film a médiában szerepelhessen. A nézők moziba csábításához nem elegendő a plakát és az újságcikk, különösen, ha nincs akkora költségvetése a produkciónak, hogy igazán intenzíven reklámozza a filmet. Gesztelyi Nagy Tamásné tapasztalatai szerint hatásosabb egy plakátnál, ha a néző egyéb hírekkel, eseményekkel összefüggésben hall a filmről. A Hukkle esetében a sok szereplés, a film előadása utáni beszélgetések és viták segítették a rendező népszerűsítését, akire a film teljes marketingjét építették. A film kampányának fontos állomása volt, amikor Pálfi Györgyöt meghívták a rekordnyeremény lottóhúzására. Ez az esemény valóban ismertté tette a rendezőt, azonban azt a szakember is elismerte, hogy kérdéses ennek az eszköznek a hatékonysága, hiszen a televízió lottóshow-jának közönsége valószínűleg nagymértékben eltér a film célközönségétől.

Az alkotók szerint éppen ezért kell nagy hangsúlyt fektetni a moziban látható trailerekre, hiszen, aki a moziban látja a film reklámját, nagy valószínűséggel rendszeres moziba járó, őt tehát mindenképpen meg kell nyerni a filmnek. Az ún. alternatív népszerűsítési eszközök lényege, hogy kevés pénzből, vagy akár ingyen csábítsák a közönséget a moziba. A ilyen például, amikor egy film főhőse, ahogy az megesett egy külföldi produkcióval, meztelenül fut végig az Andrássy úton, vagy, ha a film szereplői részleteket adnak elő a történetből a forgalmasabb tereken. Lóth Balázs a Nincs mese rendezője filmje népszerűsítésekor az általa gerillakampánynak nevezett eszközt is alkalmazni fogja, azaz oly módon kíván üzeneteket eljuttatni a nézőkhöz, hogy azok ne terheljék túlzottan a film költségvetését, a nézők viszont mindenképpen találkozzanak velük, és így ismertté tegyék a filmet. Természetesen az alkotók és a menedzserek nem szívesen árulják el ezeket a terveiket, mert az ilyen akciók egyik fontos eleme a váratlanság és az eredetiség. Török Ferenc szerint mindezt természetesen mindig úgy kell csinálni, hogy a film sajátos karaktere érezhető legyen a kampányban is, mert minden filmet lehet reklámozni, és a művészfilmekben is meg lehet találni azt a vonást, ami a közönség számára szimpatikussá teszi azokat, a reklámnak azonban összhangban kell lennie a film stílusával. Török Ferenc és Mundruczó Kornél ezt a fajta kampányt nem akarta bevetni filmjeik népszerűsítésekor. Török nem örült, amikor megtudta, hogy a forgalmazó a „haverok, buli…” érzésre hegyezi ki a  Moszkva tér kampányát. A Moszkva tér kampányát a filmhez, a film hangulatához képest sokszor túlzottan „csiribirinek” érezte. Mégis összességében elégedett volt a film bevezetésével, és úgy érzi, hogy eszközeikkel eljuttatták a filmet a potenciális nézőkhöz. Ebben elsősorban a médiatámogatók segítettek, egy kereskedelmi rádió, és egy fővárosi program-magazin. A film nagy sikert ért el a Filmszemlén, ám a szemle után csak szeptemberben került a mozikba, ez alatt az idő alatt kellett megismertetni a nézőkkel a filmet, ami nagy sikert ért el több nyári rendezvényen. A filmnek szintén segített, hogy a program-magazinban fokozatosan jelenhetett meg a plakát motívumait felhasználó egyre több információt tartalmazó csíkhirdetés.

Mundruczó Kornél Nincsen nekem vágyam semmi című filmjét egy kópiával vetítették a Művész moziban, Budapesten, a filmet mégis kilencezer néző látta, amit az alkotók a körülmények ismeretében sikernek könyveltek el. Mundruczó elmondta, hogy a film népszerűsítésére mindössze nyolcszázezer forintot szánhattak. A film promócióját a rendező és Petrányi Viktória kettesben

Mundruczó Kornél

tervezték meg. A terv fontos eleme volt, hogy a filmet gyufásdobozokra nyomtatott reklámmal hirdessék. A választott hirdetési mód nem lett sikeres, Mundruczó elmondta, hogy sajnos az elkészült dobozok kétharmada még a lakásán van. Mundruczó szerint nehéz lett volna szórólapokkal vagy lábnyomokkal hirdetni a Nincsen nekem vágyam semmit. Sikeresebb volt azonban a film plakátja, amit Tóth Emese tervezett, és ami nemcsak a nézők, hanem grafikus szakma körében is elismerést vívott ki. Az egy kópiával bemutatott játékfilm valóban nem a gyufás skatulyáknak köszönheti a viszonylag magas nézettségét. A Nincsen nekem vágyam semmi hátrányos helyzetén nem a hagyományos marketing eszközök javítottak, hanem az, hogy a film témája egy több szempontból érdekes társadalmi problémát érintett, és ezért a média figyelmét is felkeltette. A Moszkva tér és a Nincsen nekemvágyam semmi esetében az ún. suttogó propaganda jelentette a siker kulcsát. A nézők láthattak plakátot a filmekről, és megismerhették a filmeket a médiából. Bármit üzennek a reklámok, és a plakátok egy mozival kapcsolatban mindig a barátok véleménye a leghitelesebb.

A moziba járók és filmmel foglalkozók többsége szerint a magyar film helyzetén változtatni kell, és elsősorban a filmek eladhatóságát, illetve az alkotások eladásának módját érzik kulcsproblémának. Piskóti István a
Magyar Marketing Szövetség elnökségi tagja elmondta, hogy szakmai szempontból nincs alapvető különbség a kulturális „termékek” és a piacon megjelenő többi termék marketingje között. A kulturális és szórakoztató piac sajátossága azonban az, hogy a profitorientált, nagy költségvetésű és megfelelő reklámmal rendelkező alkotások ugyanazon a piacon versenyeznek a kis költségvetésből gazdálkodó, és marketingre költeni alig képes mozikkal. Piskóti elsősorban az ún. kooperatív marketinget tartja megfelelő eszköznek a művészeti alkotások népszerűsítésére, ennek lényege, a különböző kulturális események egymást erősítő promóciója. Egy a film témájához kapcsolódó kiállítás, vagy egy beszélgetés az alkotókkal, segíthet eladni a filmet. A szakember szerint a hatékony marketinghez nemcsak pénzre, hanem szemléletváltásra és kreativitásra van szükség, mert az alkotóknak tudniuk kell, hogy a filmkészítés nem fejeződik be a vágóasztalnál, és nem juthat el a nézőkhöz az a film, melyet ebben megfelelő kommunikációs stratégiával nem segítenek.

Mundruczó Kornél szerint nemcsak az alkotók felelőssége, hogy nem lehet elegendő nézőt becsalogatni a mozikba. A rendező úgy érzi, hogy a forgalmazók és a moziüzemeltetők felelőssége, hogy milyen hosszan látható a film a mozikban, ezért természetes, hogy nem néznek magyar filmet az emberek, ha erre nincs is lehetőségük. A rendező szerint már több pozitív változás indult el Magyarországon. A kedvező változásokat jelzi a most lezárult  közönségfilmes pályázat és a normatív forgalmazói támogatás. A rendező hozzátette, felül kell emelkedniük a gyártóknak és a forgalmazóknak azon a sztereotípián, hogy a magyar film elkészítése és bemutatása „misszió”. Ha ezt a hozzáállást képes megváltoztatni a filmes társadalom, akkor lassan elindulhat magyar film a professzionális filmkészítés felé vezető úton, de addig, amíg mindenki arra törekszik, hogy a lehető legkisebb anyagi kockázattal készítsen filmet, addig ez nem lehetséges. Egy magyar film nyereségességéhez félmillió nézőre van szükség, és nyilvánvaló, hogy a legtöbb alkotás nem számíthat ekkora közönségre, ezért Durst György producer szerint a legfontosabb, hogy minden filmkészítő, és terjesztő tudja, kinek is készíti filmjét, mert így lehetséges, hogy egy-két hirdetés a Bartók rádióban többet ér, mint száz óriás plakát. Bár az utóbbi esetben az emberek tudnak a filmekről, amint az Pálfi György Hukkle és Mundruczó Kornél Szép napok című filmje esetében történt, ám a sajtókampány sem volt elegendő ahhoz, hogy a 25 illetve 3 és fél ezres nézőszámot túllépje a két film.
Durst szerint fontos lenne, ha a fesztiválsikereket az eddiginél jobban kihasználnák a produkciók. A külföldi fesztiválokon elért sikerek népszerűsítik a filmet a hazai és a külföldi közönség körében, így könnyebben találhatnak külföldi forgalmazót a film alkotói. Sajnos, ahogy azt sok filmes, és marketinges szakember elmondta a magyar film nem működhet az állam segítsége nélkül. Bakonyi Veronika, a  Magyar Mozgókép Közalapítvány forgalmazási kuratóriumának vezetője elmondta, hogy a közalapítvány megkülönböztetett figyelmet fordít a magyar filmek terjesztésére. Amíg egy külföldi art-besorolású film kópiánként 950 ezer forint normatív támogatást kap, addig ez a magyar filmek esetében kópiánként 1.6 millió forint. Ezen felül lehetőség van a minimálisan előírt 4-nél magasabb kópiaszámmal megjelenő magyar filmek kiemelt támogatására is, erről azonban a szakkollégium külön pályázat alapján dönt. Az idei évben eddig Káel Csaba Bánk bán, valamint Dyga Zsombor  Tesó című filmje nyert támogatást ezen a címen. Bakonyi Veronika elmondta, hogy a Mozgókép Közalapítvány az art mozikat is ösztönzi a magyar filmek műsoron tartására azzal, hogy a filmek játszása után a mozik előadásonként, befogadó képességüktől függően fix összegű normatív támogatást kapnak. A költségvetés a Magyar Mozgókép Közalapítvány,  Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának pályázataival támogatja a filmek terjesztését, népszerűsítését.

A filmek marketingje, népszerűsítése szempontjából fontos előrelépésnek tartják a szakemberek azt, hogy a közeljövőben elindulhat egy most befejeződött pályázat alapján a művészmozik rekonstrukciója. A Magyar Mozgókép Közalapítvány négy kópiát támogató pályázata különösen fontos előrelépés a filmesek számára, mert ebben az esetben normatív támogatásról van szó. Zachar Balázs a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma audiovizuális osztályának jogi munkatársa elmondta, hogy a minisztérium elsősorban a filmtörvény előkészítésén dolgozik jelenleg, melynek célja az elsősorban normatív filmfinanszírozási rendszer kialakítása. A normatív rendszer és a kuratóriumok által elbírált kiegészítő támogatások megteremtik annak a lehetőségét, hogy nagy költségvetésű és népszerű közönségfilmek készülhessenek, de szerzői filmesek sem maradnak támogatás nélkül, hiszen számukra önálló pályázatot hirdetnek. A cél az, hogy a filmtámogatást odaítélők között terjedjen el a közönségbarát szemlélet, mely a magyar filmen általában segíthet, így a közönségsikerre nem számító filmek is nagyobb nézőtábort vonzhatnak majd. A minisztérium törvénytervezetének célja, hogy minden egyes film megfelelő kópiaszámmal indulhasson.

A magyar filmnek speciális piaci szituációban kell gazdaságosan működnie. A kis gyártási költséggel és még alacsonyabb, olykor szinte egyáltalán nem kalkulált marketingköltséggel készülő magyar filmnek az amerikai kasszasikerekkel kell versenyeznie, melyeket a gyorsétteremben kapható ajándéktárgyak, és a bemutató előtt olvasható hírözön egyaránt népszerűsítenek. A marketingesek és az alkotók a magyar piacon rákényszerülnek arra, hogy komplex kampányt folytassanak, melyben a kulturális élet más szféráival való kapcsolat és a kreativitás játszik elsődleges szerepet. A marketing fontosságának felismerése, valamint a média segítsége újabb nézőket tehetne a mai magyar film rajongóivá.