Az idei kánikula rekkenő hősége után, a váratlan őszben kezdődött meg a forgatás. A Budai vár lovagterme a helyszín, a stáb éppen átáll. A színészek némi pihenőt kaptak, délután hat óra tájban azonban nehéz újra összeszedni a csapatot. Egy fontos jelenet még hátra van, ráadásul a film egyik szereplője már meglehetősen fáradt, mégis hangtalanul tűri a várakozást. Mátyásnak még lesz szerepe ma.
A szünetben a rendező a film kiindulópontjáról, a hitelességről és a jelzésértékről beszél. „Az alapötletet Solymár József rövidke ifjúsági regénye adta. Ez egy kedves kis történetet, az ifjú Mátyásról, a sosemvolt királyfiról - hiszen ő nem királyfiból lett király - mely a kamaszkoráról, a korai várfogságról, a királlyá választásának és az uralkodásának első esztendejéről szól. Azért választottuk, mert emberi módon ábrázolja őt, azt az időszakot, amikor megismerkedett Borbálával, a prágai polgárlánnyal, akihez tudjuk, hogy erős érzelmek, egy titkos szerelem fűzte, és akiről tudjuk - ez történelmi tény -, hogy gyermeket szült Mátyásnak. Maga a történet azonban csak az írói képzelet szüleménye, mindez csak egy játék, kicsit történelem, kicsit írói fantázia. Ahhoz, hogy ezt érzékeltessük, az egészet idézőjelbe kell tenni, és ezt a filmben is ábrázolni fogjuk: az egyes epizódok elején vagy végén Solymár József beül majd a képbe és mond néhány mondatot arról, hogy mindez akár így is történhetett. Nincs borzalmasabb annál, mint amikor valaki el akarja hitetni, hogy színes, szélesvásznú hollywoodi szuperprodukciót készít nevetséges összegből. Vállalni kell a saját szegénységünket, csak egy kicsit idézőjelbe kell tenni.”
 |
| Az alacsony költségvetésű ifjúsági vagy háromgenerációsnak is nevezhető filmsorozat jelzésszerű |
A rendező szerint azonban nem csak a film jelzésszerű, hanem a mi életünk és Magyarország is az. „Jelzett díszletek között élünk, mert mindent elpusztított a történelem. Nincsenek gyönyörű várkastélyaink, gyönyörű palotáink, minden romokban áll, vagy múzeumi terület. Ilyen formán ez az igen alacsony költségvetésű ifjúsági vagy háromgenerációsnak is nevezhető filmsorozat szintén jelzésszerű. Itt a hitelesség nem arról szól, hogy méregdrágán, gyönyörű díszletek között dolgozunk, hanem arról, hogy valóban azokon a helyszíneken forgatjuk a filmet, ahol Mátyás király élt, ahol megfordulhatott, ahol mindez akár megtörténhetett volna, úgy ahogy ezt az írói fantázia megírta.”
A jelmezek megtervezésekor a koncepció ugyanaz volt, a jelzésésérték. A feladat Zoób Katira hárult, aki élvezettel tett eleget a dolognak. „Az volt a cél, hogy egy olyan korszakot érzékeltessünk, ami jellemző Európára. Nem a klasszikus, nagyon magyarkodó, sok zsinóros, és megszokott magyar öltözéksor bukkan fel itt, hanem inkább valamiféle európai összefoglalás. Tanulmányoztam a kort, megnéztem rengeteg, a korral foglalkozó filmfotót, amin azt láttam, hogy fontos, hogy az ember bátran vállalja saját korát, a korszakot, amiben élünk. Nem használtam nagyon kontrasztos színeket, hiányzik az optikai fehér, a kékek, hiányoznak azok a színek, amitől nagyon újnak látszhat a ruha. Inkább tört fehéret, óaranyat, vöröset, bordót, égetett zöldet, melyek eleve hozzák az antik hatást.”
A filmforgatás még be sem fejeződött, a jelmezek utóélete máris megkezdődött. 2007-ben, a Velencei karneválon tervezik megmutatni a nagyközönségnek a ruhákat, mint a tervezőnő vízióját a reneszánsz koráról. A rendező szerint ennek az is az oka, hogy „Zoób Kati nem a történelmi hitelességre törekedett a tervezéskor, jelmezei inkább fantázia kosztümök, melyek külön-külön darabonként nem állják meg a helyüket történelmi hitelesség tekintetében, viszont egészében rendkívüli módon és töményen hozzák a kor hangulatát, stílusát, szellemét.”
Mátyás királyról kevés film készül, bár amik eddig ábrázolták alakját nagyon is meghatározóak a kialakult Mátyás képben. Hogy miért nem készült eddig róla film, annak a rendező szerint a szegénység az oka. „A legnagyobb reneszánsz uralkodónkról filmet csinálni sok milliárdos költségvetést emésztene fel. A mi célunk nem az, hogy grandiózus produkciót hozzunk létre, hanem az, hogy felhívjuk rá a figyelmet. Arra a történelmi figurára, akiről hidakat, sugárutakat kellene elnevezni és arra mennyi mítosz, legenda, kedves történet, valamint mennyi hiteles és kitalált mese fűződik Mátyáshoz, az igazságoshoz. A magyar történetírás és a történelem feltárás ugyanolyan hézagos, mint amilyenekké a romos palotáink váltak. Mi azt akarjuk bemutatni, hogy a népi emlékezetben, a meséinkben, a mítoszainkban, a szólás-mondásainkban, Benedek Elek életművében és a történelemben együttesen hogyan élt Mátyás király, akiről minthogyha megfeledkeztünk volna az elmúlt évtizedekben.”
Eddig a bölcs, érett uralkodóval, az álruhás Mátyással találkoztunk, a film azonban az éppen csak királlyá váló, a királlyá válás lélektani részével is megküzdő, kamaszról szól. A korabeli illusztrációk, ismert dombormű szerint, rá megtévesztésig hasonlító fiatalember alakítja Mátyást, aki itt, menet közben ismerkedik ezzel az egyáltalán nem könnyű mesterséggel. Eddig a színpad volt a meghatározó életében, most viszont főszerepet kapott egy történelmi, kosztümös filmben. Arról, hogy a figura mennyire áll közel hozzá, Widder Kristóf ekképp vélekedik: „az elején Mátyás még gyerek, aki a prágai fogság alatt megkeményedik, hogy aztán 16 évesen már kőkemény királyként térjen vissza Buda várába. A harmadik részben uralkodónak kell lenni, pedig ez a kemény figura egyáltalán nem én vagyok. A gyerek Mátyás sokkal közelebb áll hozzám.”
A rendező instruál, egy olyan jelenetet vesznek fel épp, ahol sokan kell egyszerre mozogjanak és beszéljenek. A főszerep most a Rozgonyi Sebestyént alakító színésznek, Hollóssi Frigyesnek jut. Feltűnik még a filmben Koncz Gábor, Tóth Ildikó, Dengyel Iván Mácsai Pál és Végvári Tamás is, Borbála szerepét pedig Lass Bea alakítja majd. Győri Márk operatőr a jelenetet próbálja, a felvételnek azonban most más a főszereplője. Egy fekete holló, a Hunyadi család jelképe. Akit történetesen Mátyásnak hívnak.
