Otthon sem maradunk magyar filmek nélkül
A rohamosan terjedő koronavírus miatt az ország összes mozija határozatlan időre bezárt. Hétfői ajánlónkban a tévében fellelhető magyar filmeket szedtük össze, most pedig az itthon elérhető streaming szolgáltatók kínálatából válogatunk, hogy a következhető hetekben se maradjunk hazai filmek nélkül.
De ami az elmúlt, lassan két hónap egyik nagy tanulsága, hogy mégiscsak van abban valami csodálatos, ha egy nagy, sötét teremben, idegenek között, a vászon egy részét a fejükkel eltakaró és gyakran zajongó emberek társaságában nézünk filmeket. A Budapesti Távmozi szervezői arra tesznek kísérletet, hogy a mozi élményét elhozzák a nappalinkba, de nem úgy, ahogy a streaming szolgáltatók teszik.
A hagyományos mozizás ugyebár úgy néz ki, hogy átböngésszük a programot, kiválasztunk egy filmet, elhagyjuk a lakást, belépünk a moziba, veszünk egy jegyet, beülünk a székbe, és várjuk, hogy elkezdődjön a felvezető spot, pár előzetes, a telefon-némító macskák, majd a várva várt film. A távmozinál mindez virtuálisan történik: online előre vesszük meg a jegyet (egyelőre egyenárban 990 forintot számolnak fel az új és a korábban bemutatott filmekre is), a visszaigazoló emailben pedig megérkezik a link, amire a vetítés előtti időpontban rámegyünk, és már ott is vagyunk a virtuális moziterem bejárata előtt. Ott most egy minimál designnal rendelkező chatablak vár, ahol az összegyűlt emberek válthatnak egymással pár szót (a teszten hollywoodi sztárok nevében ment a chat, nem tudjuk ez marad-e véglegesen, de vicces megoldás), aztán megszólal a gong, jelezve, hogy itt az idő ‘belépni a terembe’.
A terem tegnap reggel a Puskin Mozié volt, a vászon elől animáltan elhúzódott a függöny, majd elindultak a felvezetők. Először a Budapest Filmhíradóban Liszka Tamás ügyvezető igazgató mondott pár szót az új körülményekről, az üres budapest mozikról és a Távmoziról, ami számukra is egy új kísérlet. Aztán a European Cinemas Network spotja következett, amitől kicsit összeszorult a szívem: mivel olyan sokszor és olyan régen láttam már moziban, az ismerős dallam a dobszólóval és a beúszó városnevekkel (amik közül rendszeresen kiszúrom Budapestet) 30 másodpercnyi keserédes nosztalgiát hozott magával. Utána jött a Puskin Mozi animált intrója, majd el is indult Louis-Julien Petit A láthatatlanok című filmje, franciául, magyar felirattal. Közben fel kellett állnom kávéért és elrendezgetni a dolgokat magam körül, de a filmet nem lehetett leállítani. És ez így volt jó.
A láthatatlanok főhőse négy szociális munkás, akik egy nőknek kialakított hajléktalanszállót vezetnek. Amikor az állam cserbenhagyja őket és bezáratják a szállót, a négy nő a karrierjüket kockára téve, illegális körülmények között megpróbálják az ott lakókat visszaintegrálni a társadalomba azzal, hogy feljavítják az önbizalmukat és az önképüket, megtalálják, hogy kinek mihez van tehetsége és segítenek neki munkát találni. Első távmozi élménynek tökéletes választás A láthatatlanok, a jól felépített francia drámák sorát követve egy komoly és fontos témáról sok érzelemmel, szimpatikus szereplőkkel és sok humorral beszél.
A láthatatlanok a Mozinet forgalmazásában érhető el a Budapesti Távmoziban, a film.artmozi.hu oldalán egyelőre csak az ő filmjeikre váltható jegy.
