Mészáros Márta ma, pályája csúcsán igazi „besorolhatatlan rendező”. De miért is most? Mindig is az volt, indulásától. A hatvanas évek végén erős dokumentarista stílusú, kicsit (de csak kicsit) a cseh új-hullámra hasonlító filmekkel tűnt fel. Első munkáját, az Eltávozott napot új és öntörvényű alkotót megillető üdvözléssel fogadta a magyar kritika. A rendezőnő hosszú évekkel később többször is megemlítette, hogy későbbi filmjeit a külföldi, leginkább a francia kritika többre becsülte, mint a magyar. Nem egészen így van ugyan, hiszen a legtöbb nemzetközi sikert aratott Örökbefogadást idehaza is megbecsülték. Igaz viszont, hogy az itthon általában egyszerűsítve, „feminista” szemléletűnek mondott filmjeit (Kilenc hónap, ők ketten), melyeket bizonyos ingerültség fogadott, mind a kritikusok, mind a nézők körében, Nyugat-Európában sokkal többre értékelték.
Valahol - talán épp itt, a „filmhu” rovatában - egyszer már megemlítettem, hogy a sértődött rendezőnek, és a gyakran vakságban szenvedő kritikusoknak mindig emlékezniük volna jó a Napló-trilógia első darabjának rendszerváltás-hajnali filmszemle-premierjére, amikor Mészáros Mártát - hosszú idő óta először -, nagyon nagy és megérdemelt kritikai-nézői siker, majdnem ünneplés fogadta – hazájában.
A Napló-trilógia az önéletrajzi töltésű filmfajta diadala. Nem érdektelen tanulságai vannak: például az, hogy Mészáros Márta ebben a három művében sem adta fel nyers, tüskés, kemény stílusát, s hogy a filmek lírai, költői jelenetsorai sohasem oldják a feszültséget, hogy a háttér történelemábrázolása kiválóan ötvöződik a „gyerekszem” vagy a „kamasz-látásmód” magánéleti szubjektivitásával. Magántörténelem, mely megőrizte magán-hitelét, és hitelessé tette a híradóban elkoptatott „nagy” történelmet.
A rendszerváltás kezdetén több magyar film is megpróbálta sikerrel-sikertelenül felidézni az ötvenhatos forradalmat. Bennem, másokhoz talán hasonlóan hiányérzetet keltettek ezek a kísérletek. A Napló-trilógiának a harmadik része játszódik 56 őszén, majd a megtorlás utáni Budapesten: erősebbnek, hitelesebbnek éreztem néhány más hasonló tárgyú alkotásnál. Talán éppen a rendezőnő (és önéletrajzi hőse) különös helyzete és szemszöge miatt.
Julit a moszkvai Filmművészeti Főiskolán éri Sztálin halálhíre, majd a magyar október is. Talán joggal használtam a „különös szemszög” kifejezést: az orosz-kirgiz neveltetésű kislány, akit hazatérve a szovjet elnyomást vakhittel és következetesen kiszolgáló nevelőanya készít az életre, a hatalmas diktatúra hatalmas fővárosában tanul – és kemény, minden vakhitet önmagában legyőző makacssággal, csak saját tapasztalataira hallgatva, csak a saját érzelmeinek engedelmeskedve fordul szembe mindenfajta vakhittel és embertelen történelemhamisítással. Juli vad önfejűségét a hidegen objektív kamera segíti: munkaeszköze…
Sok minden kell az igazság megértéséhez. Julinak az apa-legenda kétségbeesett kutatása leginkább. A kamasz, majd felnőtt lány szinte újjáteremti elvesztett apját egy másik, saját útját nagy tévedésekkel és önáltatásokkal teli botladozás végén meglelő, vétkesből, cinkosból emberré és hőssé váló másik férfiben.
Nowicki játssza ezt a figurát, és egészen eddig kellett várni, hogy megértsük, miért is tartják az egyik legnagyobb lengyel színésznek. Magyar filmben játszva sokáig ezt nem tudtuk elhinni: itt igen. De a főszereplő Czinkóczi Zsuzsa is sokkal hitelesebb, mint száztizenöt más színésznő más magyar filmben.
A Napló-trilógia gyerekfilm, kamaszfilm, történelmi film és szerelmes film. Csikorgóan, néha kellemetlenül igaz hangszerelésben.

Bikácsy Gergely

Napló apámnak, anyámnak (1990) - Rendezte: Mészáros Márta. Írta: Mészáros Márta és Pataki Éva. Kép: Jancsó Nyika. Zene: Döme Zsolt. Vágó: Kármentő Éva. Hang: Sipos István. Díszlet: Martin Éva. Jelmez: Kemenes Fanny. Szereplők: Czinkóczi Zsuzsa (Juli), Jan Nowicki (János), Bánsági Ildikó (Ildi), Anna Polony (Magda), Törőcsik Mari (Vera), Tóth Tamás (András), Irina Kuberszkaja (Anna Pavlovna), Kútvölgyi Erzsébet (Erzsi), Kováts Adél (Natasa), Dégi János (István). Gyártó: Budapest Filmstúdió Vállalat. 119 perc. Bemutató: 1990. június 21.

április 29. vasárnap 20.00. Duna Televízió