Hogyan kezdtél el a természetfilmezéssel foglalkozni?
Még középiskolás koromban kezdtem el természetfotózni, ami egy átmenet volt, és szép fokozatosan természetfilmezésre váltott át. Nagy lökést adott a digitális technika fejlődése, 2000 körül bejöttek a DV kamerák, sokkal olcsóbbá váltak a filmes felszerelések, és erre alapítottunk egy kisvállalkozást. Kezdetben mindenféle forgatást és vágást bevállaltunk, majd annyira felfejlődtünk, hogy saját filmeket is tudtunk gyártani, amiket eladtunk. Aztán pályázni kezdtünk ismeretterjesztő filmek készítésére.
Így merült fel bennetek a sorozat ötlete, amivel végigjárjátok hazánk különböző égtájait?
Nem volt előre kitalálva, hogy nagy sorozat lesz belőle, lépésről-lépésre jött mindig a következő. Már jó tíz éve foglalkoztunk természetfilmek készítésével, amikor megcsináltuk az első komolyabb lélegzetvételű munkánkat, a Vad Szigetköz - A szárazföldi delta című filmünket. 2011-ben alakult át a finanszírozási rendszer, ami egybeesett a bősi vízerőmű megépítésének és a Duna elterelésének 20. évfordulójával, ezért is gondoltuk úgy, hogy a Vad Szigetköz-zel pályázunk, és bemutatjuk az eltelt két évtized változásait. Megkaptuk hozzá a támogatást a Médiatanácstól a Magyar Média Mecenatúra Program keretében, ezért a film alapvetően a televízióknak készült, de mozik is vetítették. Ezután jött a Vad Kunság, szintén elsősorban televíziók számára, és ekkor jelentkezett egy forgalmazó, a Pannonia Entertainment, hogy elvinné a filmet mozikba. Külföldre is sikerült eladni mindkét "Vad"-ot, és úgy kinőtte magát a dolog, hogy folytattuk ezt a koncepciót. Ekkor merült fel, hogy a Balatonról is készítsünk egy részt kis- és nagyvászonra egyaránt, a filmet a mozikban közel 15 ezren látták.
Vad Szigetköz - A szárazföldi delta (fotó: Pannonia Entertainment)
A filmjeitek elején a nemzetközi természetvédelmi szervezet, a WWF ajánlását látni. Velük milyen formában működtök együtt?
A WWF részt szokott venni természetvédelmi projektekről szóló filmek gyártásában, tőlünk is rendeltek már, valamint szívesen támogatják az ilyen jellegű filmek moziba kerülését is.
A filmek tervezésénél eleve mindig egész tájegységekben gondolkodtok, vagy előfordul, hogy egy bizonyos állatfaj kedvéért választjátok ki a területet?
Szinte párhuzamosan történik a kettő, minden tájegységhez tudunk kapcsolni egy élőhelyet, amihez tartozik egy alapvető állatfaj is. Például a Szigetközben, ami egy ártéri erdő, épp akkoriban zajlott a hódok visszatérése és elszaporodása, így jól adta magát, hogy ők legyenek a film főszereplői. Ugyanez volt a helyzet az aranysakállal a Vad Kunság esetében. A Vad Balaton-nal viszont sokkal nehezebb dolgunk volt, gondolkodtunk a vidrán, de borzasztó nehéz lefilmezni, nem lett volna elég felvétel hozzá. Aztán beugrott, hogy a Balaton-Bakony környéke egy UNESCO geopark, ezért a geológia lett a vezérfonal.
A legutóbbi filmetek, a Tiltott zóna - Harctéren a vadvilág egy katonai lő- és gyakorlótér élővilágát mutatja be. Azt hiszem, ez a legszokatlanabb helyszínválasztás, amivel eddig természetfilmben találkoztam. Hogyan kerültetek oda?
Ebben a korábban említett WWF a "hunyó". Volt egy közös természetvédelmi projektjük a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal és a honvédséggel, ami a katonai területek eredeti élővilágának megóvását célozta. Egy nagy, EU-s támogatású projekt, amibe különböző tevékenységek, például a vízmegóvás, az őshonos fák újratelepítése és az idegenhonos növények irtása is beletartozott, ezekről a munkákról kellett készítenünk egy 20 perces kisfilmet. Amikor odamentünk, teljesen lenyűgözött az egész terep – tele volt mindenféle romokkal, amikben vércsék és denevérek fészkeltek, a fűben heverő fegyvermaradványok között különleges rovarfajok éltek. Innen jött az ötlet, hogy jó lenne egy nagyfilmet is készíteni az élővilágra koncentrálva, így kértünk rá támogatást a Mecenatúrától. Két évig szabad bejárásunk volt a zárt, katonai területre, de főleg hétvégenként forgathattunk, mert hétközben élesben folyt a gyakorlatozás, mindenfelé mozogtak és lövöldöztek a katonák. Viszont amint a filmben is látszik, bejuthattunk a hadgyakorlatokra is, ami óriási élmény volt.
Mosonyi Szabolcs (fotó: NatFilm Hungary)
A mozibemutatóra váró Vad erdők, vad bércek rejtélyes fantomját, a hiúzt csak a film második felében látjuk meg először teljes valójában. Nehéz volt a nyomára bukkani?
Borzasztó nehéz volt, de nagyon sokat segítettek a nemzeti parkok munkatársai, akik megmutatták nekünk a zsákmányának maradékát és a nyomait is a hóban. Viszont nagyon sokat szenvedtünk a hiúz ürülékének megtalálásával, gyakorlatilag már minden nagyvadnak messziről felismerjük a végtermékét, mert tudjuk, melyik hogyan végzi a dolgát: van olyan, amelyik kis gödröt ás neki, van, amelyik egy kő, szikla tetejére rakja. De az is sokat elárul, hogy mi van benne. Ha egy kicsit szétbontjuk és mondjuk rovarpáncél kerül elő, akkor biztos, hogy nem hiúzzal, hanem inkább rókával van dolgunk. Végül aztán a Börzsönyben sikerült rábukkanunk arra, amit tényleg hiúz hagyott hátra.
Ennyi keresgélés után milyen érzés volt megpillantani végre magát a hiúzt?
A hiúzról tudni kell, hogy Magyarországon nagyon kevés, öt-tíz példány él belőle. Gyakran előfordul még azokkal is, akik már évtizedek óta dolgoznak erdészként, vadászként az Északi-középhegységben, hogy még egyet sem láttak élőben. Emiatt elég lehetetlennek tűnt, hogy mi majd odamegyünk, és pikk-pakk lencsevégre kapjuk. A nyomokat és minden mást itt rögzítettük, de azt el kell áruljam, hogy a hiúzról látható felvételek Erdélyben és Németországban készültek. De itthon ugyanúgy jár a hiúz, ugyanazt a hangot adja, ugyanúgy vadássza le az őzet – ezért is van a film egy kicsit úgy felépítve, illetve kettébontva, hogy a nyomok alapján a második felében rekonstruáljuk, mi történhetett az erdőben. Ebben nagy hatással voltak rám a Tarantino-filmek, főképp a kedvencem, az Aljas nyolcas, ahol a rendező az “Ugyanaznap délelőtt” felirattal oldotta meg az események összefűzését. Így sikerült feloldanunk azt az ellentmondást, hogyan filmezzük le és mutassuk be azt az állatot, amit még a kutatója se látott évtizedek óta itthon.
Vad erdők, vad bércek - A fantom nyomában (fotó: Pannonia Entertainment)
A hiúzok mellett egy farkasfalka is felbukkan a filmben, korábban aranysakálokkal volt dolgotok. Nem féltek, amikor ragadozókat filmeztek?
Voltak izgalmas pillanatok, az elég ijesztő volt például, amikor az aranysakálokat vaksötétben, hangszóróval hívtuk be a februári párzási időszak közepén. Hirtelen azt hallottuk, hogy körbevesz minket egy nyolc-tíz fős falka, szinte karnyújtásnyira mindegyik hangosan vonyít. Nem támadtak, csak a területüket védték, és hamar rájöttek, hogy itt valami csalás van, nem fajtársaikkal van dolguk, így elvonultak. Az ember persze tudatában van, hogy ők jobban félnek tőlünk, de azért a farkasüvöltésre emlékeztető hang és a sötétség mégiscsak elő tudja csalni az ősi félelmet.
Városi gyerekként engem ugyanannyira meg tud lepni egy természetfilmben, hogy egész sakálfalkák kóborolnak itthon, mint hogy egy bolhafaj a hóban szeret ugrabugrálni. Számodra tud még okozni meglepetést a természet?
Mindig vannak újdonságok számomra is, pedig biológia-földrajz szakosként végeztem az ELTÉ-n. Sok olyan van, amit nem tanítanak az egyetemen, és csak a terepen lehet velük találkozni. Amikor ilyen filmeket csinál az ember, mindig beleütközik egy-egy érdekességbe, amit korábban nem ismert. De még két évvel ezelőtt sem hittem volna, hogy egyszer hóbolhákat fogok filmezni. Nagyon érdekes volt, nem túl gyakran fordulnak elő, pár napig lehet csak őket filmezni, mert a hó mellett a napsütést is igénylik. A Vad erdők tele van ilyesmivel, az egyik kedvencem a tiszai ingolák ívása (halak szaporodási időszaka - A szerk.), szinte már majdnem tudományos kutatómunka számba ment lefilmezni őket. Egészen közeli, makró felvételek vannak róluk, ilyet még nem sokan készítettek és legalább ennyire kevesen láttak. De a szarvasbogarakkal kapcsolatban sem gondoltam volna, hogy párzás után, amikor elpusztulnak, leesnek a földre és a hangyák teljesen kiürítik a belsejüket, miközben még élnek. Csak a külső váz marad meg belőlük, a nagy tölgyfák tövében az évek alatt hatalmas szarvasbogár-temetők alakulnak ki a talajon.
Vad erdők, vad bércek (fotó: Pannonia Entertainment)
Mennyire nehéz kint tartani az emberi beavatkozás nyomait a filmekből?
Magyarországon majdhogynem lehetetlen, mert szinte mindenhol ott van az ember. Előfordul, hogy bele lehet szőni a film koncepciójába, mint a Vad Balaton-nál, ahol a romokon fészkelő sólymokat és a turistákat is megmutatjuk. Az igazi Vad-filmeknél viszont sok problémát jelent például a műanyag hulladék: előfordult, hogy másfél óra volt eltakarítani a szemetet, hogy egy rendes képet tudjunk csinálni egy patakról, ami elég szomorú.
Mekkora stábbal lehet még úgy filmezni, hogy ne zavarjátok meg ez erdő nyugalmát? Mennyi időt szoktatok egyszerre terepen tölteni?
Maximum ketten szoktunk dolgozni, plusz néha még egy természetvédelmi őr is velünk tart kisérőként. Arra nincs lehetőség, hogy négy-öt ember nagy vidáman fütyörésszen, poénkodjon az erdő közepén, attól valóban megrémülnek és elmenekülnek az állatok. Ha lesben vagyunk, akkor hajnalok hajnalán beül az ember és ott tölti az egész napot – volt, hogy többet is, ilyenkor odabent kell aludni. Két-három napot simán kint lehet lenni és dolgozni.
Említetted, hogy nagy szerepet játszott a technika fejlődése abban, hogy filmezni kezdtél. Milyen felszereléssel dolgozol most?
Emlékszem, amikor húsz évvel ezelőtt elkezdtük, volt egy tatyónk egy kis kézikamerával, meg egy állvány hozzá. Most meg van egy puttonyos autónk, csurig töltve felszereléssel. Témánként másféle technikára van szükség, éjszaka mondjuk infra kamerára, de külön történet a víz alatti vagy a makró kamera is. A drón szinte alap, és szoktam használni egy GoPro kamerát is, amire rá van hackelve egy speciális lencse.
Vad erdők, vad bércek (fotó: Pannonia Entertainment)
Meddig szokott tartani egy forgatás? Milyen hosszú az utómunka?
Általában két évig forgatunk. Ha nem a terepen vagyunk, akkor otthon dolgozunk, van egy stúdiós vágógépünk. Miközben forgatjuk a filmet, már töltöm is fel az anyagot és kezdem vágni, így az első év végére kapok egy nyers változatot, és tudom, mire van még szükség. Ez a nyers verzió tele van lyukakkal, amiket a második évben forgatott anyagból töltünk ki. Mindig nagyon figyelünk arra, hogy mivel a film mini szekvenciákból, vagyis egy-egy faj köré szőtt rövid történetekből épül fel, legyenek közöttük átkötések. Ezek az átkötő jelenetek később szoktak elkészülni, és mivel célirányosan dolgozunk, kellő időt és energiát tudunk rájuk fordítani.
Meglátásod szerint mi az, amit manapság a nézők leginkább elvárnak egy természetfilmtől?
A nézők mindig az újra kíváncsiak. Magamon is tapasztalom, hogy ha valamit már többször láttam egy filmben, akkor kevésbé érdekel. Sokszor nézek BBC-s természetfilmeket, és gyakran van olyan érzésem, hogy mindig ugyanazt mutatják – még ha kicsit jobb technikával is, vagy nagyobb felbontásban. A Vad-sorozatban ezért is igyekszünk olyat mutatni, amivel még nem feltétlenül találkozhattak a nézők és nem ismétlünk, mindig más fajok szerepelnek bennük.
Vannak olyan külföldi természetfilmesek, akiknek újdonságként hat a munkája, esetleg inspirálódni tudsz belőle?
Főleg olyanok, akik a nagy cégektől egy kicsit leágazva működnek, így sokkal érdekesebb filmeket tudnak gyártani. Például a néhány fős német csapatok, mint a Nautilusfilm vagy a Gulo Film, vagy az angol Victoria Stone és Mark Deeble.
Van már tervetek a következő Vad-filmhez?
Szeretnénk Magyarországon kívül, de a Kárpát-medencén belül maradva folytatni a sorozatot. Arra gondoltunk, hogy a folyók adnák az összeköttetést, mint mondjuk a Dráva, ami az Alpokból eredve több országon keresztül halad, vagy a Hernád, ami fantasztikus helyeken folyik keresztül Szlovákiában, vagy akár a Tisza.
A jelenlegi vírushelyzet alatt min tudtok dolgozni?
A Vad-filmek mellett egy más jellegű sorozatba is belevágtunk, a címe Lépten nyomon geológia. Tévésorozat, amely a Kárpát-medence geológiai történetét mutatja be. A második részét nemrég fejeztük be, a vírusos időszak azzal fog telni, hogy írjuk a harmadik forgatókönyvét.
A Vad Szigetköz, a Vad Kunság és a Tiltott zóna ingyenesen nézhetők itt.
