- Hívtak mindenhova, havi két-három fellépésünk van. Pécsen július 12–én, Szegeden 14-én, Miskolcon pedig 15-én a Vian klubban, 22-én Marosvásárhelyen, aztán augusztus 5-én a Szigeten játszunk. Mi vagyunk általában a csúcspont mindig, érdekes módon, nem tudom miért, nekem már nem tetszik annyira, mint régen. Úgyhogy én vagyok a legjobban meglepődve, ezt komolyan mondom.
- Mi nem tetszik?
- Ez egy régi műsor már, nosztalgia-dolog, régen ez nem ilyen volt, éles bulik voltak. Most is punkok járnak, érdekes csapat, sokkal többen vannak, mint régen mi voltunk, és más is a társaság, más jellegű, olyanok most, mint akkor a csövesek voltak.
- Miért álltatok össze?
-- A film miatt, bennünk maradt még ez, hogy játszanánk, mivel elég keményen hagyatták velünk akkoriban abba ezt a dolgot. És most, húsz éves késéssel kiéljük magunkat, mert akkoriban nagyon kevésszer, csak tizenkétszer játszottunk, ha jól emlékszem. Akarunk, meg írunk is új számokat. Nem tudom… de valahogy az ihlet nem úgy jön, mint régen, mindenki fölnőtt ember lett. Nem ez a mi igazi világunk, a közönségben már mindenki tinédzser, mi nagypapák vagyunk hozzájuk képest. Ilyen öreg arcokból már tényleg csak egy-kettő van mutatóban abból az időből. ők cikiznek is, hogy “Na, mi van megjöttek a sztárok?”, …tudják miről van szó. Eljönnek ők is egy-egy koncertre, de nem az első sorban ugrálnak zöld taréjjal. Más dolgok után megy már mindenki. De azért érdekes elmenni játszani a fiataloknak, föl szokott dobni egy kicsit.
- Mit lehet most nekik mondani, mire lehet beszólni?
-- Ez elég bonyolult dolog, hogy mit mondjon nekik az ember. Rengetegen mondják ott a koncerten, hogy miről énekeljünk, tele vannak az emberek méreggel. Dumálnának, szidnák a politikusokat, a rendszert, kórusban szokták üvölteni a koncerten, hogy “Kurva anyád, ez meg az…”. Én nem így gondolom ezt, de én is mérges vagyok, mit tudom én, az áremelésektől, hogy a szociális dolgokat visszavonják, ettől nekem is fölmegy a pumpám, de az eszem nekem már nem itt van. Kinyitom a tévét, és abból is ez jön. Én másra gondolok, amivel elő lehetne jönni…
Viszont azért elkapja néha a hév az embert, és egy jó odamondogatás nem ártana különben, lehet, hogy lesz ilyen szám is, nem tudom. A kérdés, hogy minek engedjek: az eszemnek vagy az ösztöneimnek. Tanácstalanok vagyunk tényleg.
- Ezen az új demó anyagon mintha nem lenne már az a régi lendület…
- Kicsit elsiettük ezt a cédét, egy hónapi próbálás után vettük föl az anyagot, azóta azért csiszolódtunk a koncertek meg a próbák alatt. Régen nagyon nagy sebességgel játszottunk, egyre gyorsultunk az évek során, és a legismertebb kazettánk, ami a Meggyfa utcai koncertről készült, azon már nagyon nagy sebességgel pödörtünk. Ez, tudod, a doboson múlik. Az öreg dobosokat le szokták cserélni, nem bírják fizikailag, mert ott bírni kell tüdővel, és a Kutyás már egy kicsit lassabb, de ezért persze nem fogjuk lecserélni. Lehetne mondjuk akkor úgy csinálni, hogy egy nap, egy felvétel -- olyan öregesen, és akkor arra rákészülünk lendületből. Csakhogy már nem is akarunk annyira sietni, régen volt egy cél, ami teljesen világos és igazságos volt, teljes erőből lehetett nyomni. Most már inkább érzésekről lenne szó, nem egyetlen dolognak a kalapálásáról. Szeretnénk változtatni, lágyabb dolgokat csinálni.
- Maga a film hogy tetszett?
- Elég furcsán volt megcsinálva, rövid idő alatt, nem éreztem benne a koncepciót. Én nem így gondoltam, hogy ilyen anekdotázásra lesz kihegyezve, kronológikusan képzeltem, az elejétől a végéig, föl is készültem, összeírtam mindent sorrendben, aztán nem az lett. De hát minimális pénzből készült, ez is benne volt. Nagy kár egyébként, hogy alig maradt valami anyag a koncertekről meg a CPg-ről, nekem vagy kétszáz képemet foglalta le a rendőrség, azokat nem tudtam visszaszerezni. Meg az ismert Meggyfa utcai koncerten volt egy srác, aki megpróbált filmezni minket, ezért mindig fölkapcsolta a lámpát, a Béla meg üvöltött neki, hogy kapcsolja le, azt lehet is hallani a felvételen. Hát ezért nem maradt mozgókép, csak hanganyag.
