A Sobri egy, a mozikból szinte száműzött felvételi eljárást, az elektronikus technikát használja. Ez amelett, hogy olcsóbb, mint a film, rengeteg képileg izgalmas lehetőséget rejt magában. A Sobriban sok lehetőség ki is van aknázva: például roncsoltak a képek, vagy a lassítások, amik a videós műfajban előnyére válnak az alkotásnak.
Problémák akkor adódnak, amikor a Sobri akar lenni, mintha celluloidra forgatták volna: a tájképeknél vagy a közeliknél. Gerő szintén a film előnyének tartotta a „kalandfilmes” kameramozgást, ugyanakkor kiemelte, hogy néhány megoldás megenegedhetetlenül amatőr (gondoljunk pl. a hulla rebegő pilláira).
A harci jelenetekről, amelyek elég nagy hangsúlyt kapnak a filmben, negatívabb volt az opponens véleménye: „ezeket a jeleneteket kénytelenek vagyunk az amerikai filmekhez hasonlítani, és azoktól jóval elmarad”, nincs a magyar filmnek sajátja ebben a műfajban, és ezért utánoz.
Abban mindketten egyetértettek, hogy nincs semmiféle áthallás, kérdésfelvetés – nem próbál a film a jelen párhuzamvilágává lenni, csak szórakoztat, és ez mindenképp a film javára válik.
A hallgatók és érdeklődők mind jobbnak találták a filmet, mint amire számítottak – a műfaji film meghonosodásának jó kezdet - és a digitális próbálkozásnak is örültek, hisz itt van a levegőben és rengeteg lehetőséget rejt.