Filmhu: Milyen stádiumban vannak jelenleg a filmek?

N. Forgács Gábor: Az Álom.netnek már megvannak a kész kópiái, a jövő héttől pedig látható lesz a mozikban. A Pillangók jelenleg pihenőpályán van, az utómunkálatokra ugyanis még szükségünk lenne némi anyagi forrásra. Az MMK-hoz adtunk be pályázatot, de támogatást ismételten nem kaptunk. Az MMK már korábban is többször utasította vissza a filmet azzal az indoklással, hogy nem eléggé közönségbarát. Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy akkor csinálok egy közönségfilmet is, hátha azt majd támogatják. Nem így lett, az Álom.net tervére ugyanis azt a reakciót kaptam, hogy Magyarországon nem létezik pompomcsapat, a gyerekek pedig nem autóval járnak iskolába.

De feltenném a költői kérdést, ha én egy fantasztikus filmet akarok forgatni, amelyben például ufók szállják meg Magyarországot, akkor arra is azt mondanák, hogy ilyen nem létezik? Érdekes megközelítése ez a filmgyártásnak, úgy gondolom.

Szőkék, vidámak és gazdagok - Álom.net

Filmhu:Igen, de a fantasztikus filmnek alapvető vonása az, hogy felfüggeszti a valósággal kapcsolatos elvárásainkat, míg egy romantikus vígjáték alapvetően a realitásból indul ki, akkor is, ha végül sosem lesz túl életszerű…

N.F.G.: Számomra a mozi legfontosabb célja, hogy szórakoztasson. Azért ülök be egy filmre, hogy élvezzem a hanghatást, a látványvilágot. A realitás, a mindennapok problémáinak bemutatása szerintem a dokumentumfilmek és a televízió feladata.

És miért ne lehetnének pompomlányok a filmben, ha én mint rendező ezt képzeltem el?

Amikor elkezdtem a témával foglalkozni, előzetesen én is azt gondoltam, hogy egy-két ilyen csapatot találok majd, így engem is meglepett, amikor kiderült, hogy nagyon is sok ilyen csapat létezik. Ennek ellenére a film nem a pompomlányokról szól, ez csupán a cselekmény egyik eleme. A film lényege a sport, a tánc, illetve a mozgásra való ösztönzés. Emellett nagyon sok jó zene hangzik el a filmben, melyekre táncolni lehet, és ez jó dolog, függetlenül attól, hogy van-e pompom a kézben, vagy nincs.

Filmhu: Milyen zenéket hallhatunk a filmben?

N.F.G.: Zeneszerzőként a Groovehouse frontembere, Kárpáti Zsolt, illetve Makai Zoltán és Szűcs Norbert működtek közre, ők azok, akik a film zenei világának egységét megteremtették, emellett pedig jó néhány sláger elkészítésében is részt vettek. Előadóként feltűnik a filmben Ádok Zoltán (aki egyben a film egyik szereplője is – a szerk.), illetve a mai fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő Anti Fitness Club. Igen színes a zenei paletta, ahol a rocktól, a rapig szinte minden műfaj képviselteti magát. Éppen ma fejeztük be a hangkeverést, ami alapján azt mondhatom, hogy a zene igen hangsúlyos szerepet kapott a filmben.

Filmhu: Ha jól tudom, a forgatókönyv is a te nevedhez fűződik…

N.F.G.: Igen, a könyv alapját tulajdonképpen én írtam. Háromszor is átdolgoztam, mire úgy éreztem, hogy most már megmutathatom másoknak is, ekkor kértem meg Steiner Kristófot, hogy segítsen a párbeszédek stílusát még fiatalosabbá, frissebbé tenni. Ezután átírtuk a könyvet még körülbelül hatszor, és a kilencedik változat volt az, melyet már megvalósíthatónak éreztem.

Szőke, kiábrándult és szegény - Pillangók

Filmhu: Az előzetes és a film honlapja alapján úgy tűnik, hogy elsősorban  a 16 éves, vagy annál fiatalabb korosztályt célozza meg a film.

N.F.G.: Az előzetes reakciók alapján valóban a fiatalabb korosztály érdeklődik a film iránt. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem csak kamaszok számára lesz élvezhető a film, hiszen példának okáért én is megnézek egy Dr. Szöszi-típusú filmet. Egy film vagy jó, vagy rossz, úgyhogy ha a filmünk jó, akkor az is megnézi, aki bőven elmúlt már tizenhat éves.

Szerintem a legfontosabb, első számú szabálya a szórakoztatásnak: tudd, kinek készíted a filmet. Ma a mozibajárók többsége középiskolás korú fiatal, tehát nekik kell filmet csinálni. Az én célkitűzésem nem az önmegvalósítás volt, hanem az, hogy egy olyan színvonalú filmet hozzak létre, amilyet a nézők megszoktak. Aki pedig bemegy a moziba, elsősorban ilyen típusú filmeket lát sajnos. Azért mondom, hogy sajnos, mert a magyar forgalmazók szeme előtt egy percig sem a magyar film segítésének magasztos célja lebeg, hanem a bevételi adatok számai. A magyar filmeket egy-két hét után leveszik a műsorról, mondván, a magyar néző inkább az amerikai filmekre vált jegyet. Olyan filmet kell tehát itthon is csinálni, mint az amerikai produkciók hasonló hang- és képi hatásokkal, dramaturgiával stb. Ne legyünk szkeptikusak, mert ez az itthoni körülmények között sem megvalósíthatatlan feladat. Ennek is megvannak az alapvető szabályai, amiket érdemes betartani. Ma már nem lehet elvárni a nézőtől, hogy végignézzen egy 10 perces snittet. Én sem bírnám.

Filmhu: Az érdeklődés hiányában talán az is közrejátszik, hogy az átlagnézőben egyszerűen negatív képzeteket kelt a magyar film szóösszetétel, és szinte pavlovi reflexként működik az elutasítása mindannak, ami magyar.

N.F.G.: Véleményem szerint két dolog miatt tartják rossznak a magyar filmet. Az egyik, hogy túl sok olyan magyar film készül, melyek technikailag nem ütik meg azt a szintet, mely a moziban való forgalmazáshoz elengedhetetlen lenne. A forgatókönyv általában még rendben van, de azután a megvalósításra már nincs meg a megfelelő költségvetés, ezért sokszor olyan kényszermegoldások születnek, amik nem tesznek jót a filmnek: előfordul, hogy azért vesznek fel egy beállításból egy hosszabb jelenetet, mert nincs arra pénz, hogy átálljanak.
A másik fontos probléma, hogy a rendező nem veszi figyelembe a nézői igényeket, hanem megpróbálja a maga „lila ködös” elképzeléseit ráerőszakolni a nézőre. A régi Kabos-filmek a mai napig élő és szórakoztató darabok, mivel azokat az egyszerű, jól bevált elemeket használja fel, melyek egyetlen célja a szórakoztatás. Mi sem törekedtünk arra, hogy feltétlenül valamilyen magasztos tartalommal és újító formai megoldásokkal rukkoljunk elő. A történetünk egyszerűen annyi, hogy van egy lány, aki megváltozik. Azt szerettük volna elmesélni, hogy egy cicababának titulált lány is meg tud változni, benne is van érték.
 

"...nem csak kamaszok számára lesz élvezhető a film..." (Álom.net)

Filmhu: Mekkora nézőszámot tartanátok sikernek?

N.F.G.: Előre jósolni nagyon nehéz, sok tényező határozza meg az aktuális nézőszámot. Egy-egy váratlan esemény könnyen elvonhatja a figyelmet a filmtől, de a gazdasági és politikai mozgások is befolyásoló tényezők lehetnek. Egy filmhez szerencse kell, hogy elkészüljön, művészet kell, hogy összeszedjük rá a pénzt, és megint szerencse, hogy megfelelő időzítéssel kerüljön a nézők elé. Ha mindez összejön, csak akkor hozhatjuk ki a filmből a maximumot. Százezer fölötti nézőszám már sikernek értékelhető.

Filmhu: Mennyire veszi komolyan magát a film?

N.F.G.: Abszolút nem, azt gondolom, ezt nem is lehetne komolyan venni. Persze szatíráról szó sincs, nem akartuk túlzásba vinni a poénkodást. Nem egy Stan és Pan, csupán egy érzelmes kis limonádé.

Filmhu: A főbb szerepekben amatőr fiatalokat láthatunk. Mennyire volt nehéz velük dolgozni?

N.F.G.: Sokkal nehezebbre számítottam. 3-4 héttel a forgatás előtt már tartottunk próbákat, ahol megtanítottuk a filmes színészet alapjait. Nemcsak az amatőrök számára lehet ez hasznos, hiszen egy színpadi színésznek sincs könnyű dolga, amikor kamera elé áll, mert a filmezés teljesen más típusú színészi játékot követel meg. A színházban minden este újra el lehet játszani a szerepet, mely estéről estére változhat, a színész a kedve szerint bővítheti. Egy forgatáson azonban egymás után akár tízszer, hússzor kell eljátszania ugyanazt, ugyanúgy, nem teheti meg, hogy egyszer ide, máskor oda ül, mert a vágásnál ez problémát jelenthet. Egy amatőr színésszel abból a szempontból könnyebb együtt dolgozni, hogy nincsenek rossz beidegződései. Számukra talán inkább az jelenthet nehézséget, hogy ugyanazt a jelenetet többször, ugyanolyan hatásfokon, a maximumot nyújtva kell eljátszani. Ezért is döntöttem úgy, hogy két kamerával dolgozom, így a vágásnál ki tudtam válogatni azokat a pillanatokat, amikor a legjobb teljesítményt nyújtják. A forgatáshoz csupán egyetlen hónap állt a rendelkezésünkre, így igen feszített tempóban – a hét hat napján 12 órát – kellett dolgoznunk, ami embert próbáló feladat volt, le a kalappal az érintettek teljesítménye előtt.
 
Filmhu:Amerikában tanultad a filmezést, és ott is szereztél diplomát. Emlékszel még, pontosan mi volt az, ami annak idején a tengerentúlra vitt?

N.F.G.: Előtte sokat televízióztam, operatőrként sok dokumentumfilmben dolgoztam, de úgy éreztem, hogy túl kicsi itthoni szakma, és már nincs hova továbblépni. Sokat jártam be a főiskolára, ahol többek között jó barátságba kerültem Illés Gyuri bácsival is, ő mondogatta mindig, hogy „jó-jó, kimész Amerikába, aztán hazajössz és megtanulod a szakmát”. Itthon elsősorban azt lehet megtanulni, hogy tedd bele a szívedet, lelkedet a filmkészítésbe, Amerikában pedig a szakma technikai oldalát lehet elsajátítani.

A magyar film technikailag most kezd talán fejlődni, de pár évvel ezelőtt egységesen körülbelül 30 évvel voltunk lemaradva a nyugati vagy amerikai gyártás színvonalától. Nemcsak Amerikára érdemes ebben a tekintetben figyelnünk, hanem Franciaországra is, legújabban pedig a német film indult látványos fejlődésnek. Magyarországon tehát szerintem az elsődleges feladatnak a technikai fejlődést kell tekintenünk.

"A realitás, a mindennapok problémáinak bemutatása szerintem a dokumentumfilmek és a televízió feladata" (Álom.net)

Filmhu:
Szaktudás terén is ilyen rosszul állunk?

N.F.G.: Sajnos hiába forgatnak Magyarországon több nagyköltségvetésű produkciót, a legfontosabb pozíciókba nem az itteni szakemberek kerülnek. El lehet persze lesni néhány trükköt, de igazán abból lehet sokat tanulni, ha te magad vállalod az irányító szerepét. Ha csak segédkezel valaki mellett, nem látod át a filmkészítés egészét, míg ha magad készítesz filmet, végigkövetheted a folyamatot az előkészítéstől az utómunkáig. Tapasztalat nélkül azonban szinte lehetetlen önálló alkotóként lehetőséghez jutni, ezért mennek sokan külföldre gyakorlatot szerezni. A honi szakmával kapcsolatban azt látom, hogy felhígult, sokan minden képzettség nélkül kezdenek el dolgozni, ami sajnos sokszor meg is látszik a filmeken.

A magam részéről nagyon hasznosnak éreztem az Amerikában eltöltött éveket, ahol sokszor ingyen mentem el dolgozni különböző produkciókba, hogy még több tapasztalatot szerezzek. Itthon sokakban nincs meg ez a fajta türelem: két hét után már gyakran fizetést, pozíciót követelnek maguknak

Filmhu: Sokáig operatőrként dolgoztál, meg tudtad állni az Álom.net forgatásán, hogy ne szólj bele az operatőri munka minden apró részletébe?

N.F.G.: Nem tudom megállni, hogy ne szóljak bele, többek között ezért is akartam rendező lenni. Az Álom.net persze nem azt fogja bizonyítani, hogy már mindent tudok, még nagyon sokat kell tanulnom. Talán ezért is örülök, hogy nem a Pillangók volt az első filmem, mert így az Álom.net tapasztalatait – legalább is, ami az utómunkát illeti – már ebben a filmben is fel tudom használni. De azt már most látom, hogy a rendezés nehéz feladat, és egy-két film elkészítése még nem ad elég tudást ahhoz, hogy elégedetten dőlhessek hátra.

Filmhu: Ezek szerint az utómunkálatokban is aktívan részt veszel?

N.F.G.: Olyan típusú alkotó vagyok, aki a szigorúan vett rendezésen kívül szívesen szüremkedik be az operatőri munkába is, de a készítés későbbi fázisait is figyelemmel kísértem: szinte végig jelen voltam a vágásnál - Steiner Kristóffal közösen vágtuk a filmet -, a hangkeverésnél, de még a zenei részt illetően is voltak javaslataim.

A szegénység által indukált előítéletek (Pillangók)

Filmhu: Szokatlan rendezői debütálás a tied, hiszen majdhogynem egyszerre kerül moziba a két film. A Pillangók csúszása miatt alakult így, vagy eredetileg is így tervezted?

N.F.G.: Nem így terveztem, hiszen már 2006-ban szerettük volna elkezdeni a Pillangók forgatását, de egészen 2008-ig egyetlen pályázaton sem nyertünk hozzá támogatást. De nem csak a Pillangókkal, hanem az összes, Cirkó Józsival (Cirkó József, az Álom.net és a Pillangók producere – a szerk.) közösen beadott filmtervet visszautasította az  MMK. Ennek oka talán az lehet, hogy másképpen gondolkodunk a filmekről, de más is állhat a háttérben, nem tudom. A Réz Andrással közösen készített Szelek háza forgatókönyvére például még sikerült pénzt nyernünk, további – a megvalósítást célzó – támogatást azonban itt sem kaptunk.
 
Ennek köszönhetően egyfajta dac alakult ki bennünk, hogy mindezek ellenére elkészítsük a filmet. Az új technika, az ún. Red System megjelenése adta meg végül a kezdő lökést a megvalósítás felé. Semmiképpen sem szerettem volna HD-re forgatni, mert úgy gondolom, hogy ez a technika egyszerűen alkalmatlan a moziforgalmazáshoz. Szabó Gabi (Szabó Gábor, a Pillangók operatőre – a szerk.) nagy segítségemre volt már a forgatást megelőzően is: kiváló meglátásai voltak, és nagyon jó volt vele dolgozni.
 
A véletlen pedig úgy hozta, hogy az RTL Klubnak megtetszett az Álom.net terve, így végül Siófokon sikerült ezt a filmet is leforgatnunk, idén pedig be is fogjuk mutatni mindkét filmet.

Filmhu: Az Álom.net bemutatójának időpontja már nyilvános (április 16.), a Pillangók bemutatóját mikorra tervezitek?

N.F.G.: Őszi bemutatót tervezünk.

Filmhu: Volt már arról szó, hogy nevezitek-e a jövő évi Szemlére?

N.F.G.: Ezt még nem döntöttük el.

Filmhu: Mindkét filmet egy Magyarországon még teljesen újnak számító Red Camera Systemmel rögzítettétek. Milyen előnyei vannak az új technológiának?

N.F.G.: Egyrészt sokkal kényelmesebb volt vele dolgozni, hiszen nem kellett spórolni a nyersanyaggal. Másik nagy előnye: lehetővé teszi, hogy a helyszínen rögtön meg is vághassuk az anyagot, amit akár még aznap visszanézhetek. A fejlett technológia ellenére azért még van minőségi különbség a hagyományos és digitális képrögzítés között, de ezt már csak szakmai szem fogja észrevenni.

"...azért mert valaki szegény, lehetnek nagyon fontos és megbecsülendő értékei" (Pillangók)

Filmhu:
A kép azért, gondolom, nem ennyire rózsaszín. Vannak hátrányai is, vagy tényleg ez a jövő útja?

N.F.G.: A Red Camera System egy teljesen új technológia, így megvannak a maga gyermekbetegségei. A kamera tulajdonképpen egy számítógép, ami le tud fagyni, és ezzel a problémával mindig számolni kell. A két film között eltelt, viszonylag rövid idő alatt is sokat fejlődött a technológia, frissítették a szoftvert, így már az Álom.net-et is egy újabb típusú kamerával rögzíthettük.

Filmhu: Egyes rendezők azért idegenkednek a digitális technológiától, mert úgymond „érzelmi szálak” kötik a celluloid alapú rögzítéshez.

N.F.G.: A celluloidra forgatásnak van egy klasszikus filmkészítési módszere, ami nagyon fontos, és persze megvan a maga hangulata; lehet izgulni, hogy vajon sikerült-e a felvétel. De úgy gondolom, a digitális technológia ki fogja szorítani a celluloid alapú filmet, mert előbb-utóbb a mozik is át fognak állni a digitális vetítésre. A néző pedig nem fogja érzékelni a különbséget, mivel a Red képes elhiteti a nézővel, hogy hagyományos technikával készült filmet lát.

Filmhu: A Pillangók történetéről mondanál pár szót?

N.F.G.: A film fő mondanivalója az, hogy azért mert valaki szegény, lehetnek nagyon fontos és megbecsülendő értékei. Ebből a szempontból párhuzamba állítható az Álom.nettel, ahol nem a szegénység, hanem a külső indukál előítéleteket. A történet középpontjában egy nehéz körülmények között élő család áll. Annyit tudunk róluk, hogy a múltban valamilyen trauma érte őket, ami után az anya az alkoholizmusba menekült. A család eladósodott, így került abba az omladozó házba, ahol most élnek. Sirokon, a forgatás helyszínén számtalan hasonló történettel találkoztunk. Az az ember, akinek a házában forgattunk, elmesélte, hogy ő sem mindig itt élt: nem volt képes feldolgozni a válását, ezért elkezdett inni, onnantól kezdve pedig már nem volt megállás a lejtőn.

A filmbeli család életébe Rudolf Péter karaktere hoz változást, egy olyan típusú ember, aki bárhol és bármikor képes megcsinálni a maga szerencséjét. A film másik fontos figurája egy kilencéves kisfiú, aki aztán végképp nem tehet arról, hogy ilyen körülmények közé született. Kiderül róla, hogy akár tehetséges hegedűművész is válhatna belőle, de végül az ő lába alól is kihúzzák a talajt.

Filmhu: Kapunk valamiféle reménysugarat a végén?

N.F.G.: A vágási munkálatok még nem fejeződtek be teljesen, és még nincs végleges döntés a film végével kapcsolatban sem. Furcsa harc ez, az elmúlt időszakban sok ellentétes tanácsot kaptam, és még én magam is kicsit bizonytalan vagyok, de vannak már ötleteim.