- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?

- A katasztrófa 2000. januárjában történt, én éppen akkor fejeztem be egy másik dokumentumfilmet. A cianid egy ausztrál-román tulajdonban levő aranybányából származott és a csernobili katasztrófa után ez volt a legsúlyosabb ember okozta természeti szerencsétlenség Kelet-Európában. Ausztráliában élő magyarként úgy éreztem kötelességem utána járni, hogy pontosan mi történt. Részben haragudtam az ausztrál cégre de ugyanakkor meg is akartam ’védeni’ Ausztrália hírnevét. Nagyon fontos volt számomra, hogy fel tudjam dolgozni azokat az érzéseket, amelyeket ausztrál magyarként a katasztrófa váltott ki belőlem. A film eszközt jelentett ezen érzések feldolgozására.

Az is nagyon érdekelt, hogy milyen hatással volt a katasztrófa a Tisza mentén élő halászokra és az ausztrál cégnél dolgozó emberekre. Továbbá attól tartottam, hogy eltelik egy-két hónap, és a közvélemény elfelejtkezik a szerencsétlenségről. Engem nem az azonnali hatások izgattak, hanem az, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel két vagy három évvel az esemény után. Így történt, hogy a filmem nem magáról a katasztrófáról szól, hanem egy halász életéről 3 évvel az esemény után. A film Mészáros Balázs elkeseredett küzdelmét követi végig a négy évvel ezelőtt bekövetkezett ciánszennyezés után. Jelenleg ez az egyetlen olyan dokumentumfilm, amely a környezeti katasztrófa hatását is bemutatja a mindennapi megélhetésükért küzdő tiszai halászok életén keresztül.

A film személyes hangvételű, bemutatja a halászok mindennapjait, problémáit, melyeket a katasztrófának köszönhetően 'örököltek'. Az ausztrál Esmeralda cég és román vállalatuk, az Aurul is jelentősen szerepet kap a filmben.

- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?

- A filmet három évig forgattuk, és 6 hónapig vágtuk. Az első két évben mindent a saját zsebünkből fizettünk, miután több nemzetközi TV társaság visszautasította pályázatunkat. Az első két évben, a stáb két emberből állt. Mindent magunk csináltunk. Szerencsénkre, volt egy digitális kameránk, s így sok pénzt meg tudtunk spórolni.

Több mint 16 hónappal a forgatás kezdete után, az ausztrál SBS TV elhatározta, hogy mégis támogatja a filmet. Ezt követően a dolgok gyorsabban haladtak: a belga Lichtpunt TV és a magyar JAVA FILM BT, valamint az ausztrál FILM FINANCE CORPORATIONS együttesen fektetett be a filmbe. Szóval, nagy nehézségek árán sikerült összegyűjteni a film elkészítéséhez szükséges pénzösszeget, ausztrál, magyar és belga befektetőktől. Így tudtunk olyan filmet készíteni, amely minden szempontból felveszi a versenyt más nagyszabású külföldi dokumentumfilmekkel.

A film további támogatást kapott az ORTT-től és a Környezetvédelmi Minisztériumtól, ami lehetővé tette, hogy a filmet 35mm-es kópián benevezzük az Oscar-díj dokumentumfilm kategóriájában.

A film végül azon 12 közé került, melyből január 27-én kiválasztják a dokumentumfilmes Oscar-díjért induló öt munkát. 

- Mi tette emlékezetessé a forgatást?

- Hihetetlenül izgalmas volt betekinteni egy olyan világba, amely eddig idegen volt számomra. A tiszai halászok a szívemhez nőttek. Főleg a film főhőse, Mészáros Balázs, aki szinte mindent megpróbált, hogy a világ észrevegye, még Ausztráliába is eljutott.

Emlékezetes része volt a forgatásnak, amikor Balázs elhatározta, hogy elutazik Romániába, hogy lássa, valójában honnan került cián a folyóba, és amennyire lehetséges, szerette volna megvizsgálni, hogy mennyi az esélye hasonló balesetek előfordulásának. Inkognitóban, a forgatócsoport egyik tagjaként ment Romániába, mert attól tartott, hogy halászként, nem látnák szívesen az ausztrál bányában. Látta azokat a bányatavakat, ahonnan a gyilkos cián kiszabadult és belezúdult a Tiszába, örökre megváltoztatva ezzel az ő életét.

Ennek következtében, Balázs kijutott Ausztráliába és találkozott az ausztrál cég főnökével. Azt a néhány percet, amikor benn ültünk az irodában, egyszerűen nem lehet elfelejteni.  Balázs személyesen adta át a cég vezetőjének azt a kését, ami a családja halász múltját jelképezte. Ekkor éreztem, hogy megérte a 3 év forgatást, hiszen Balázsnak végre sikerült szembenézni a múltjával.

- Fog-e segíteni Téged a filmtörvény a filmkészítésben?

- Hallottam a filmtörvényről de eddig még nem tudtam elég információt szerezni róla, hiszen egyenlőre keveset vagyok Magyarországon. Mindenesetre ezt nagy eredménynek tartom és remélem, hogy a Magyar Filmgyártásnak ez megadja azt a lendületet, amivel újra a világ filmgyártásának az élvonalába kerülhet.