Hogyan zajlott a forgatókönyv kidolgozása? Előre ki voltak választva a dalok a Demjén-életműből, amelyeknek mindenképp szerepelniük kellett a filmben, és ezek köré lett írva a cselekmény?
Úgy tudom, hogy Kirády Attila producer – akinek a fejéből az egész terv kipattant – megkereste Demjén Ferenc menedzsmentjét, a Rózsa István vezette Rózsa Records-ot a film ötletével. Ők adtak egy csomagot bizonyos dalokból, amelyeket fel lehetett használni. Természetesen a lista később módosult: voltak dalok, amelyek bekerültek, mások kikerültek. A forgatókönyv végül e dalok köré épült. Egyébként ez egy létező gyakorlat. Elég csak az Ének az esőben című filmre gondolni, ahol szintén kőkeményen a dalok köré építették a történetet. Ennek ékes példája az a jelenet, amiben a három főszereplő, Gene Kelly, Donald O'Connor és Debbie Reynolds egész éjszakán át ébren van, hogy mikor rájuk hajnalodik, elkezdhessék énekelni a Good Mornin’-t.
Melyik ponton kapcsolódtál be a folyamatba?
Azt hiszem, valamikor a forgatókönyv második vagy maximum harmadik verziójánál léptem be. De természetesen a film forgatókönyvírói, Goda Krisztina és Kormos Anett tovább finomították, újabb verziókat írtak, amiket időről időre átbeszéltünk. Végül körülbelül kilenc, vagy tíz verzió készült a forgatókönyvből. Ez egy nagyon jó szám, hiszen ennyi átírás általában szükséges ahhoz, hogy valóban kiforrott anyag szülessen.
Orosz Dénes és Kirády Marcell a forgatáson / Fotó: Orbital Strangers
Mi vonzott a projekthez? Része volt a fiatalságodnak Demjén Ferenc, hallgattad a zenéjét annak idején?
Nagyon is hallgattam, ezért vállaltam el a filmet. Nem tudtam volna igent mondani, ha olyan előadóról lett volna szó, akinek a dalait nem szeretem. Demjént őszinte, költői előadónak tartom, és zseniálisnak gondolom a szövegeit. Ráadásul régóta vonz a zenés műfaj, mivel nagyon szeretem és talán ismerem is a musicaleket. Emiatt a filmben fel is fedezhető egy utalás a már említett Ének az esőben című klasszikusra.
Pár másodpercet be is játszotok belőle. Mennyire költséges vagy bonyolult egy ilyen klasszikus filmből licenszelni akár csak egy ilyen pici részletet?
Annak idején, a Coming out-nál a Casablanca végét vettük meg, egy húsz másodperces részletet. Akkor ez minden probléma nélkül ment. Az elmúlt tíz évben viszont valami miatt iszonyatosan bonyolulttá és drágává vált ezeket megszerezni, még ennél a hetvenkét éves filmnél is.
Eddig főként a '80-as évek nosztalgiája dominált a magyar filmekben. A Viszkis kivételével hirtelen nem is jut eszembe más, a '90-es években játszódó kortárs alkotás. Milyen érzés volt visszatérni ehhez az időszakhoz?
Ez egy természetes folyamat, hogy ahogy haladunk előre az időben, mindig követ minket a retro. Gyerekkoromban például a '70-es évek nosztalgiája uralkodott, most pedig ez áttevődött a '90-es évekre. Ez egy elképesztően furcsa korszak volt. Valami egészen meghökkentő ízlésrobbanás történt például a ruhák terén. A jelmezek kapcsán voltak is kétségeim. Azon gondolkodtam, hogyan lehet visszaadni ezt a nagyon színes, túlzó stílust úgy, hogy hiteles és guszta legyen. Szerencsére Kemenesi Tünde jelmeztervező csodásan oldotta meg ezt a feladatot.
Mennyire vett részt Demjén és csapata a kreatív folyamatokban, és hogyan dolgoztatok együtt velük?
A producerünk tartotta velük a kapcsolatot, elsősorban Rózsa Istvánnal. Természetesen már a folyamat korai szakaszában belépett a képbe Menyhárt János is, aki Demjén Ferenc legnagyobb slágereinek zeneszerzője. Ő volt a zenei vezetője az egész projektnek. Ezután nagyon gyakorlatias, praktikus kérdések következtek a négy-öt perces dalok dramaturgiai rövidítésével kapcsolatban. Például: ha egy dalban van egy 40 másodperces, ikonikus gitárszóló, azt hogyan kurtítsuk meg úgy, hogy a rajongóknak ne okozzon hiányérzetet. Ugyanez vonatkozott arra is, hogy hány verzét és refrént használunk. Ezeket a dalokat ezen koordináták mentén „meghúztam”, amit először Krisztáékkal, majd Jánosékkal beszéltünk át.
Hogyan zajlott a musical jelenetek kidolgozása és forgatása?
Úgy érzem, leginkább ezekbe vihettem bele a saját elképzeléseimet, miközben természetesen ez egy ellenőrzött, közös munka volt. Az előkészítés fázisában zenés filmeket és filmrészleteket elemeztünk Babos Tamás operatőrrel, hogy mitől működik jól egy adott szekvencia és milyen a felvételi technikája. Megnéztük, hogyan lehet mindezt jól adaptálni a magyar filmekre. Az egyetlen sikeres magyar példa erre az elmúlt húsz évből a Made in Hungária volt, ami remekül működött.
Tisztában voltunk vele, hogy nem lesz rengeteg időnk forgatni, így nagyon pontosan meg kellett tervezni mindent előre. Minden zenés részhez külön miniforgatókönyvet írtam, sokszor másodpercre lebontva, hogy mikor mit látunk, ezzel párhuzamosan pedig mit hallunk. Egy szituációkkal, személyközi viszonyokkal zsúfolt jelenetnél ez elengedhetetlen, ugyanakkor a forgatáson nagyon megkönnyítette a munkát. Ezzel párhuzamosan készültek a dalok, folyamatos egyeztetésben voltunk Menyhárt Jánossal. A dalok felépítését sok esetben a szituációkhoz igazítottuk. Például az Ének az esőben-utalásnál egyértelmű volt, hogy ugyanaz a mozdulat ismétlődjön a táncban és a filmbeli tévében. Ehhez viszont a dalban kellett csinálni egy zenei kiállást, mert tudtam, hogy énekes-szöveges rész közben ez a geg nem működne.
A zenés részek képi feldolgozása nagy kihívást jelentett. Próbáltunk arra törekedni, hogy minden dalnál legyen kicsit más a vizuális megközelítésünk. Így született meg például a Szerelemvonat egybeállításos ötlete. De például a Darabokra törted a szívem-nél egy Grease-es hangulatú, klasszikus ,,fiúk a lányok ellen”-szituációt akartunk teremteni, az El kell, hogy engedj-nél pedig több helyszínt váltogattunk, növekvő számú tánckarral. A kérdés az volt, hogyan tudjuk mindezeket felvenni az alatt a rövid idő alatt, amennyi rendelkezésünkre áll. Ehhez kellett a tűpontos előkészítés és a próbák.
Melyik táncjelenet okozta a legnagyobb kihívást?
A Darabokra törted a szívem. Ugyanis erre mindössze két és fél napunk volt. Mindez sok táncossal, rengeteg szituációval és interakcióval.
Miért Törőcsik Franciskában és Ember Márkban láttátok meg a főszereplőpárost?
Amikor bekerültem a projektbe, a főszereplők már ki voltak választva. Goda Krisztina már dolgozott együtt korábban Franciskával és Márkkal. Egy ilyen romantikus filmnél a páros kémiáján múlik minden. Amikor megtudtam, hogy ők lesznek a főszereplők, akkor azt éreztem, hogy ezzel nem lesz gond. A próbák során pedig ez a kémia még erősebbé vált, és úgy gondolom, nagyszerűen működnek együtt.
Mi az, amire azt mondanád, hogy a legemlékezetesebb volt a forgatás során?
Amikor a sok táncos egyszerre megmozdul egy dübörgő zenére, az egy hatalmas energialöketet ad. Abban a pillanatban tudja az ember, hogy egy új dimenzióba lépett. Ilyen volt a már említett Szerelemvonat-jelenet felvétele. Előre örültem, milyen izgalmas feladat lesz kitalálni, miként valósuljon meg az egysnittes koncepció. A Darabokra törted a szívem-szekvencia fiú-lány párbaja is ilyen volt. Eddig romkomokat csináltam, amiket szintén szerettem csinálni, de a fentebb említett dimenzióváltás tényleg az ember összes érzékszervét betöltötte, ami leírhatatlan élmény volt.
Eddig főként tényleg a romkomok miatt voltál ismert. Ez az élmény arra ösztönöz, hogy más műfajokban is kipróbáld magad?
Eddig is voltak más műfajú ötletem, és ezután is lesznek. Nyilván az a kérdés, hogy milyen lehetőségei adódnak az embernek. Szóval ettől függ, hogy merre megyek. Ez a film minden szempontból eddigi szakmai életem legösszetettebb kihívása volt. Sokféle műfaj érdekel, például a dráma, és sorozatot is szeretnék csinálni. De nagyban szerencse dolga is, hogy ebből mi valósul meg.
A Hogyan tudnék élni nélküled? már látható a mozikban, az InterCom forgalmazásában. Kritikánk a filmről itt olvasható.
Címlapkép: Orosz Dénes a forgatáson / Fotó: Orbital Strangers
