2009-ben Fonyó Gergely Made in Hungáriája olyan űrt töltött be a magyar film történetében, amiről Tímár Péter zseniális Csinibabája után nem is tudtuk, hogy létezik. Hány nosztalgikus slágercsokorra felhúzott (jukebox-) musicalre lehet szüksége egy egyszerű halandónak? Fenyő Miklós fikciós életrajzi filmje (ami az azonos című színpadi musicalen alapult) rácáfolt az előítéletekre: sugárzott belőle a pompásan összeválogatott fiatal színészek energiája, a Hungária dalai köré szőtt sztori pedig szórakoztatóan idézte meg a ‘60-as évek besavanyodott létállapotát, amit felrázott az Amerikából hazatérő fiú kint felszedett vagánysága.
Három romkom után erre a vonatra ült fel most Orosz Dénes (Poligamy, Coming out, Seveled), és a minőségi zenés film a nosztalgiától függetlenül valóban segítségre szorul: az elmúlt tíz évben a közepes Swing és a gyenge Pappa Pia próbált utat törni magának, a legüdítőbb a klipeket összefűző Balaton Method és a Wellhello számokkal kiszínezett #Sohavégetnemérős volt, bár egyik sem nevezhető klasszikus musicalnek, utóbbi például inkább a zenekar és pár klassz színész portfólióját színesítő nyári vígjátékként működött. A Hogyan tudnék élni nélküled?-ben újra a régi motorosok adnak vérfrissítést a műfajnak, Demjén Ferenc és a V’Moto Rock legismertebb slágerei köré Goda Krisztina (Kaméleon, Csak szex és más semmi) és Kormos Anett (A mi kis falunk, Semmelweis) írt egy kedves, nem különösebben fordulatos forgatókönyvet. A film problémája nem is a történettel vagy a színészekkel, inkább a dalok használatával és egy különösen szembetűnő technikai problémával van.
A két idősíkon játszódó történet jelenében az énekesnői karrierre vágyó Lili (Varga-Járó Sára) és testvérei egy költözés során szembesülnek az anyjuk, Eszter 30 éve rejtegetett naplójával (kis tiszteletadás a Mamma Mia! felé), amiben nem csak a későbbi férjéről, hanem egy titokzatos harmadikról is ír. A ‘90-es évek elején Eszter (Törőcsik Franciska) és két barátnője egy balatoni nyaraláson összegabalyodik egy feltörekvő rockzenekar három tagjával, köztük a frontember Gergővel (Ember Márk). A buborékban nevelkedett lány és a szabad életű srác közt azonnal szikrázni kezd a levegő, és ahogy azt a műfaj diktálja, a kezdeti ellenszenvet hamar nyílt vonzalom, és pár felhőtlenül boldog nap követi. A lány szigorú apja (Seress Zoltán) és az otthon hagyott, galamblelkű fiúja (Brasch Bence) azonban árnyékként vetülnek a kapcsolatukra, ami minden akadály ellenére talán több egy nyári kalandnál.
Hiányzol, Gyere és szeress, Lepihenni melletted, Jégszív, Szerelemvonat, Darabokra törted a szívem, El kell, hogy engedj, és persze Hogyan tudnék élni nélküled. Demjén Ferenc munkásságából elég csak pár címet kiragadni, tisztán kirajzolódik, hogy a túlcsorduló érzelmeknél sose volt számára fontosabb. Dalai nem az önfeledt bulizásról, egy könnyű nyári flörtről vagy egy izgalmas, új táncról szóltak (bár a magyar esküvőket leküzdhetetlen démonként kísértő vonatozást neki is köszönhetjük), Zámbó Jimmyhez hasonlóan ő is a szentimentalitáson keresztül lopta be magát az emberek szívébe, zenéje tömegeknek nyújtott gyógyírt magányra, szerelmi bánatra és vágyakozásra.
Éppen a témaválasztása miatt egy nyári bulifilmbe szinte csak szerelmi balladákat belehelyezni kockázatos vállalkozás volt, de a modernizált hangszerelés, a friss hangok, a lendületes vágás és Túri Lajos Péter koreográfiái képesek feldobni az amúgy líraibb hangvételű számokat is. Azért így is akadnak a történetbe gyengébben illeszkedő betétek: pár lassabb szám ‘túltáncolt’, az érzelmi katarzisnak szánt Szabadság vándorai nem passzol se a fiktív rockzenekar, se a közönség dinamikájához, ahogy az Elindul a vonatban is sokkal több szöveget hagytak benne, mint amennyit képpel sikerült volna ötletesen végigkövetni, a kupéban szomorkodó fiú és barátainak ide-oda vagdosása helyett.
Az pedig érthetetlen, hogy a dalok – és sokszor az egyszerű beszélgetések is – miért esnek le látványosan a szereplők szájáról, a játékidő jelentős részében arra kényszerülünk, hogy egy magyar filmet rosszul illeszkedő magyar szinkronnal nézzünk végig. Ez a technikai probléma jó párszor kizökkent a film sodrásából, főleg akkor van gond, amikor nem egy mozgalmas táncjelenet közepén, hanem az arcokra közelítve látjuk és hallgatjuk a szerelmes számokat. (A produkció időközben jelezte, hogy a DCP kódolásakor egy technikai hiba következtében láthatták a sajtó képviselői hibásan a filmet, a mozikba már a javított verzió kerül, amiben a helyén lesz a szájszinkron – a szerk.)
A ‘90-es évek azonban menthetetlenül leesik a képről, pár színes telefonon, régi autón és ruhán kívül nincsen kihasználva a kor sajátos hangulata, minden kicsit díszletszerű marad.
Egy jó musical szíve-lelke a zenében van, a történet, a karakterek kidolgozottsága sokszor természetes módon alárendelődik a számoknak, ezt Goda Krisztáék forgatókönyve sem írja felül, de pár logikátlan döntésen és megoldáson kívül Eszter lázadása a sorsát irányító férfiak ellen így is működik, és ami talán a legfontosabb, boldoggá fogja tenni a zenére és romantikára kiéhezett közönséget. A lendületesebben újragondolt dalok mellett a filmet egyértelműen a szereplők, Törőcsik Franciska és Ember Márk kémiája, Marics Peti filmszínészként amatőr szemtelensége és Márkus Luca energiája viszi előre. Az egész csapatból az utóbbi színésznőnek van a legkortalanabb arca és kisugárzása, egymagában elvinne a hátán egy egész színpompás musicalt, de bármilyen más műfajú filmet is.
Demjén Ferenc (aki egy egyszerű padon ücsörgés helyett talán megérdemelt volna egy izgalmasabb cameo-t is) régivágású dalai a legnépszerűbb fiatal srácok és lányok energiájával vegyítve egyáltalán nem félresikerült próbálkozás. Orosz Dénesnek láthatóan van érzéke a zenés filmhez, de a jövőben még szívesebben néznénk tőle egy olyan verziót, ami magával a zenész történetével, személyével, nem csak a legnagyobb slágereinek a kivonatával foglalkozik. A korosztályok keveredése miatt a Hogyan tudnék élni nélküled? nem csak azoknak lesz jó élmény, akik Demjén slágerein keresztül tanulták meg kifejezni az érzéseiket, hanem a fiatalabb generációnak is, akik éppen most élnek-halnak ezekért a fiúkért (és lányokért).
A Hogyan tudnék élni nélküled? már látható a mozikban, az InterCom forgalmazásában.
