Czétényi Rita alkotása (Parti) egyszerű struktúrában, de érzékletesen fogalmazta meg a „parti-érzést”. Bálint, Béla és Naga nyilatkozik. Bálint a legifjabb. Az ifjonti hév, a lelkesedés jellemzi a húszas évei elején járó Bálintot, aki mikor a jövőről kezd el gondolkodni, elbizonytalanodik. Ő a parti-fogyasztó.

Béla már a gyártásban is jelen van. Nem kel túl korán, kicsit olvasgat, szöszmötöl, kicsit alszik még dél körül, aztán megint szöszmöt. Este felé egy kis zenélgetés, keverés, majd jöhet az éjszaka.

Naga, Béla folytatása. Nem csak keveri, szerzi a zenéket.

Egyikük sem titkolja, hogy a partizó emberek a parti típusától függően élnek bizonyos drogokkal. De Naga mondja ki azt, ami miatt mindhármójuk alakját körbelengi valami melankólia: a partik világa a kollektív magány világa.


Deák Viktória (Óvóbácsi) a mai férfiakról mond kritikát. Érdekes megoldást alkalmazva, egy óvóbácsit szólaltat meg. Akit akkor kezdett el elfogadni az apukák közössége, mikor megverte őket csocsóban. S akiknek azért voltak vele szemben fenntartásaik, mert olyan dolgokat tett, amikre ugyan fizikálisan alkalmas, ami azonban elfogadottan a nők reszortja. Úgymint: gondoskodás, a gyerek cipőjének befűzése, sorolhatnánk.

Hegyi Dávid képviselte az első blokkban a férfias vonalat. Filmje, a Pártunk, kormányunk a Dunai Vasmű volt vezetőjét, munkásait szólaltatja meg.

A második blokkból a két hosszabb filmet említeném:
Varga Orsolya Mariann című műve egy cigány család tragédiáját fogalmazza filmmé. Egy családi séta során meghalt egy kislány. Elütötte egy a járdára felszaladó autó. A sofőr részeg volt. Három felvonásos a film: előbb a tragédia után szólalnak meg a családtagok, majd hat hónappal később, végül felolvassák a gázoló levelét. Nagyon sajnálja, amit tett, az élete megváltozott, ha bármiben a család rendelkezésére állhat, segítene. A moziban döbbent csend.

Wágner Tamás Állatkórház című kisfilmje besorol az érzékeny témaválasztású nők sorába. Dr. Molnár Viktor állatorvossal rendelhetünk végig egy napot. Jön teknős, papagáj, görény, kutya, hüllő. Ki tudja, él-e még? Ő volt az egyetlen halálos beteg állatka, s furcsa mód az ő kapcsán hangzott el a film egyik legbájosabb párbeszéde:

Orvos – Mivel eteti?
Állatka gazdája – Gyümölccsel.
O. – Konkrétan?
Á.g. - Barack, paradicsom, alma… túró, egér.
Ami azonban elgondolkodtathatta a teremben ülő valamennyi nézőt: az állatok kísérői egytől egyig úgy nyilatkoztak: a velük élő élőlény mindennél fontosabb számukra. Minden emberi kapcsolatnál.