Habár feltűnik Whistler -- Kriss Kristofferson megszokottan zseniális, surmó, de nagyszívű rocker-nagyapója erős pontja a trilógia mindhárom részének – az elég erőltetetten visszarángatott figurát rövid úton ki is vonják a képletből. A vámpírok által civileket öldöklő mániákusnak be- és előállított Pengét két igen érdekes figura szabadítja ki a zsaruk karmaiból. Hannibal King (Ryan Reynolds), az ex-vámpír, gördeszkás kinézetű, nagydumás high school srác, és Abigail Whistler (Jessica Biel), az azonos nevű, immár megboldogult gépolajfoltos mikulás eddig elfeledett leánya. (Aki ráadásul a matuzsálemi korúnak beállított szerelő igencsak hamvas leszármazottja. Itt azért kissé rezegnek az idősíkok…) Szóval egy belevaló csaj. Rúg, bunyózik, íjászkodik. Na meg a nyálelválasztást serkentően öltözködik. Szóval csupa kiscserkész veszi gondozásba Pengét. Innentől kezdve főhősünk végig meglehetősen fád a film folyamán, alig szólal meg, talán még Arnie is többet locsogott a Terminátor 2-ben. Lehet, hogy Snipes rosszkedve nem a karaktert cizellálja, hanem a rendezőnek és a gyenge forgatókönyvnek szól. (Sok állítás ezt látszik alátámasztani, mivel Snipes a film producere is egyben, és elég rossz viszony alakult ki a rendezővel a forgatáson, sokszor a tettlegesség határát súrolva.) A film leginkább egy nagy üstre emlékeztet, amibe mindenfélét beledobáltak, ám összefőzni már nem volt elég erő…
A trilógia szép példája a képregények filmvászonra ültetésének. Leszámítva a harmadik rész összefércelt felépítését, az első két epizód új szemlélettel és kreatív eszközökkel lehelt életet egy megkopott műfajba, indította el annak újjászületését. A lezárás ugyan nem méltó az első két részhez, de remélhetőleg ez sem fogja megkérdőjelezni, hogy a Pengének van-e helye a kultfilmek sorában.
