Blade III. – A harmadik filmben – sajnálatosan – Goyer vette kezébe a rendezést is. Nehezen eldönthető, hogy a trilógia harmadik darabjára tényleg oly sokáig elfojtott mondanivalóját tartogatta, vagy egyszerűen csak az utolsó lehetőséget is ki akarta facsarni a Penge marketing-gépezetéből. A címszereplő magával Drakulával kerül szembe, aki e verzió szerint az ókori Sumériából (!) származik, ma felébredve viszont Drake-nek hívja magát, és mélyen dekoltált lenvászon ingeket hord, és néha filozofál egy kicsit. Nem rossz srác ő, csak olyan harcos fajta. Szeret vívni, azt pedig Penge is imádja, de nagyon. Hát vívnak.

Habár feltűnik Whistler -- Kriss Kristofferson megszokottan zseniális, surmó, de nagyszívű rocker-nagyapója erős pontja a trilógia mindhárom részének – az elég erőltetetten visszarángatott figurát rövid úton ki is vonják a képletből. A vámpírok által civileket öldöklő mániákusnak be- és előállított Pengét két igen érdekes figura szabadítja ki a zsaruk karmaiból. Hannibal King (Ryan Reynolds), az ex-vámpír, gördeszkás kinézetű, nagydumás high school srác, és Abigail Whistler (Jessica Biel), az azonos nevű, immár megboldogult gépolajfoltos mikulás eddig elfeledett leánya. (Aki ráadásul a matuzsálemi korúnak beállított szerelő igencsak hamvas leszármazottja. Itt azért kissé rezegnek az idősíkok…) Szóval egy belevaló csaj. Rúg, bunyózik, íjászkodik. Na meg a nyálelválasztást serkentően öltözködik. Szóval csupa kiscserkész veszi gondozásba Pengét. Innentől kezdve főhősünk végig meglehetősen fád a film folyamán, alig szólal meg, talán még Arnie is többet locsogott a Terminátor 2-ben. Lehet, hogy Snipes rosszkedve nem a karaktert cizellálja, hanem a rendezőnek és a gyenge forgatókönyvnek szól. (Sok állítás ezt látszik alátámasztani, mivel Snipes a film producere is egyben, és elég rossz viszony alakult ki a rendezővel a forgatáson, sokszor a tettlegesség határát súrolva.) A film leginkább egy nagy üstre emlékeztet, amibe mindenfélét beledobáltak, ám összefőzni már nem volt elég erő…

A trilógia szép példája a képregények filmvászonra ültetésének. Leszámítva a harmadik rész összefércelt felépítését, az első két epizód új szemlélettel és kreatív eszközökkel lehelt életet egy megkopott műfajba, indította el annak újjászületését. A lezárás ugyan nem méltó az első két részhez, de remélhetőleg ez sem fogja megkérdőjelezni, hogy a Pengének van-e helye a kultfilmek sorában.