Az idei Friss Húson az Üvegházat választották a legjobb magyar animációs rövidfilmnek, ami így egy lépéssel közelebb került az Oscar-jelöléshez is. Hogyan reagáltál, amikor megtudtad?
Nagyon meglepődtem. Egyáltalán nem számítottam rá. Már az is óriási öröm volt, hogy bekerült a versenyprogramba a filmem. Azért is fontos számomra ez a díj, mert az Üvegház a filmkészítésről szól, és a Friss Húson rengeteg olyan ember láthatta, akik a szakmában dolgoznak. Nagyon jólesett a visszajelzés, amit tőlük kaptam. Úgy érzem, elértem a célomat a filmmel, megoszthattam olyan emberekkel, akik úgy hiszem, nagyon hasonló élményeken mehetnek keresztül a munkájuk kapcsán, akár élőszereplős, akár animációs filmmel foglalkoznak.
Az Üvegház egy forgatás történetén keresztül mutatja be, hogy mi zajlik le benned az alkotói munka során. Miért erről szerettél volna filmet készíteni?
Ahogy felvettek a MOME mesterszakára, elkezdett foglalkoztatni, hogy ez lesz az utolsó állomás, mielőtt bekerülök az animációs szakmába és ez elgondolkodtatott, hogy hogyan szeretnék jelen lenni. Az érdekelt, hogy hogyan viszonyulok azokhoz a körülményekhez, amik közt alkotok majd, és eddig ez milyen formában történt meg eddig. Például milyen dolgokat hoz fel bennem a pénzért való alkotói munka gondolata, vagy a megfeszített munkatempó, versengés, bizonyítás önmagunknak, a többi alkotónak, vagy éppen a láthatatlanul jelenlévő megrendelőnek és hogy ezek hogyan feszülnek egymásnak a szimpla örömből való kreativitás, készítés vágyával. Veres Attila A présházban című műve nagyon jól rezonált az érzéseimmel, így az Üvegház a novella és a saját benyomásaim egyvelege.
Üvegház / Fotó: MOME Anim
Miközben készítetted a filmet, közelebb kerültél ahhoz, hogy mi játszódik le benned az alkotói munka során? Hozott valamiféle felismerést?
Igen. Rájöttem, hogy állandóan rohanásban vagyok. Mindig hamar akarok elvégezni egy feladatot vagy megvalósítani egy projektet, amit kitaláltam. Emiatt hajlamos vagyok feláldozni és elhanyagolni fontos dolgokat az életemből. Jó volt ezt felismerni. Alkotóként meg kell találnunk a határt, hogy mennyire hagyjuk, hogy egy ötlet feleméssze az életünket. Nagyon könnyű belefeledkezni a kreatív folyamatokba, mert annyira magukkal tudják ragadni az embert, de ezt megszenvedhetik a kapcsolataink és az egészségünk is. Ez a film nagyon sokat segített abban, hogy ráeszméljek erre és utána járhassak annak, hogyan lehet ezt máshogy csinálni.
Miről írtad a szakdolgozatodat és hogyan kapcsolódott a diplomafilmedhez?
A szakdolgozatomat Leos Carax francia rendezőről írtam, akinek a filmjei a készítés időszakában nagyban hatottak rám. Láttam bennük, hogy milyen érdekes módon beszél a saját élményeiről és tapasztalásairól, nem fél megmutatni a tabuként kezelt érzéseit a legnehezebb emlékeivel kapcsolatban sem. A történetei teátrálisak, drámaiak, hatalmas érzésekkel és mégis kirajzolódik belőlük egy valóságos személyiség. Nagyon szerettem volna elérni, hogy az én filmem is képes legyen ezzel az érzelmi realizmussal ábrázolni a választott témát, és ehhez nagyon bátorító volt látni, ahogyan Leos Carax sem riadt vissza a látványosság eszközeitől.
A konzulensed és a tanáraid a MOME-n milyen tanácsokkal láttak el, amikor kitaláltad, hogy erről a témáról szeretnél filmet készíteni?
Nagyon tetszett nekik az ötlet és támogattak. Segítettek kitalálni, hogy mennyire legyen szimbolikus az Üvegház fő gondolata. Úgy gondoltam, ha nagyon tiszta és logikus a film narratívája, akkor az általam fontosnak tartott témának csak egy rétegét fogom tudni bemutatni. Úgy éreztem, hogy a kétértelműségen és a szimbólumokon keresztül sokkal több mindenről tud szólni. Ezzel szerettem volna kísérletezni, amit a konzulenseim és a többi tanárom is végig segített.
Üvegház / Fotó: MOME Anim
Az Üvegház látványvilága a 80-as évek hangulatát idézi. Miért pont ezt a korszakot választottad?
A 80-as évek egy számomra nagyon inspiráló korszak, különösen a japán animációs filmek terén. Rengeteg olyan alkotás készült ebben az időszakban, ami forradalmi újítást hozott. Akkoriban a producerek annyi pénzt öntöttek ezekbe a filmekbe, hogy az alkotók meg tudták valósítani a legvadabb álmaikat is, amiket mostani szemmel is öröm visszanézni. Szerettem volna a filmemmel is megidézni ezt az inspiráló korszakot és környezetet.
Mik voltak azok az alkotások, amik közvetve vagy közvetlenül hatottak rád, amikor készítetted az Üvegházat?
Erősen hatott rám Peter Chung Aeon Flux című animációs sorozata és Koike Takesi munkássága, főleg a Redline. Ezen kívül Genndy Tartakovsky és csapatának munkái is inspiráltak, nagyon érdekel az izgalmas, lendületes vonalvezetési stílus, és ők ezen a téren rengeteg lenyűgöző megoldást tettek már a filmjeikbe. Kovásznai György Habfürdője pedig amióta láttam, hatással van rám. A filmben használt design és gondolkodás a mai napig forradalmi.
Hogyan találtad ki az Üvegház színvilágát?
Van egy színpaletta, amit azóta nagyon szeretek használni, amióta illusztrációkat készítek. Ahányszor ránézek, mindig feltölt, felvidít. Az Üvegházban azzal játszottam, hogy az egyik szereplőt rózsaszín, a másikat a lila szín jellemzi. Nagyon szeretem a pasztelles, tört színeket. Ezekkel nagyon jól lehet érzékeltetni a szereplők jellemét is. A környezet megrajzolásakor az volt a célom, hogy homályos, buja éjszakai hangulatot árasszon, ehhez is olyan színeket használtam fel, amik nagyon közel állnak hozzám.
Szőllősi Anna volt az opponensed a diplomavédésen. Neki milyen szerepe volt az alkotói folyamatban és milyen meglátásai voltak a filmről?
Sokat segített gondolatban felkészülni a diplomavédésre. Nagyon szeretem a diplomafilmjét, a Helfer-t, amiben gyönyörűen mesél el egy érzelmileg borzalmasan komplex, homályos és nehezen visszafejthető élményt. Az opponencia kapcsán beszélgettünk róla, hogy mik az előnyei és a hátrányai a szimbolikus történetmesélésnek. Sokat segített benne, hogy el tudjam rendezni magamban az ezzel kapcsolatos aggodalmaimat.
Üvegház / Fotó: MOME Anim
Miközben a MOME-s osztálytársaiddal készítettétek a diplomafilmjeiteket, volt lehetőségetek belenézni vagy bedolgozni egymás filmjeibe, vagy mindenki száz százalékig a saját diplomamunkájára összpontosított?
Előfordul, hogy valaki szívesen dolgozna együtt a többiekkel, de nem tudja úgy szervezni az életét. Én egészségügyi okok miatt otthonról készítettem el a filmemet, de jobban szerettem volna, ha együtt tudok lenni az osztálytársaimmal. Voltak olyanok, akik bejártak a MOME-ra és ott készítették a diplomafilmjüket. A fejlesztés és előkészítés során végig figyelemmel követtük egymás filmterveit. Nagyon inspiráló volt látni, hogy hogyan fejlődik egy alkotás.
Miután elkészült az Üvegház, volt benned olyan érzés, hogy véget ért egy korszak és egy új életszakaszba lépsz azáltal, hogy megrendezted a diplomafilmedet?
Igen. Most tapasztaltam meg először, hogy milyen érzés rendezőnek lenni és milyen kihívásokkal jár. Eddig homályos elképzeléseim voltak erről a feladatról. Nagyon vágytam rá, hogy én dönthessek egy projektről, de most, hogy megtapasztaltam, rádöbbentem, mennyi stratégiát igényel és sokszor félmegoldásokat is el kell fogadni, mert a körülmények nem hagynak más választást. Amíg nem tapasztaltam meg ezt a döntési pozíciót, nem tudtam, hogy mennyi felelősséggel jár a rendezés. Ha az alkotó nem tudja kezelni érzelmileg ezeket a szituációkat, könnyedén felőrölheti a nyomás. Sok minden nem úgy fog alakulni, ahogyan kigondoljuk az elején és ez egyszerre érdekfeszítő, de rémisztően kiszámíthatatlanná is tud válni. Fontos tapasztalat volt ezzel kapcsolatban, hogy mekkora felelősséggel tartozok azokért az emberekért, akikkel együtt dolgozom a filmemen, mert ezek a döntéseim és tervezéseim mind nagyban befolyásolják a munkájukat.
Mennyire nehéz elengednie egy rendezőnek az első filmje kezét, amikor az elkészült és elindul a fesztiválokon?
Nagyon nehéz. Utólag mindig talál hibákat a filmjében egy rendező. Felteszi magának a kérdést, miért nem szánt rá több időt, miért nem figyelt oda jobban. Egy animációs film elkészítése rendkívül aprólékos munka. Sosem mondhatjuk azt egy alkotásra, hogy tökéletes, százszázalékos. Ugyanakkor óriási öröm, hogy sikerült elkészíteni és meg tudjuk mutatni másoknak. Most már elengedtem a kezét, elindult az útján és a saját lábain áll.
Milyen művészi felfogást hoztál a MOME-ról? Hogyan formálta az iskola a látásmódodat és a szakmához való hozzáállásodat?
Lehetőségem volt rengeteg féle felfogással megismerkedni a művészetekkel kapcsolatban és azt szerettem benne a legjobban, hogy ezekből inspirálódva kialakíthattam a saját hozzáállásomat. Annyi tanár és diák van, akik mind különböző és érdekes dolgokkal foglalkoznak és hatással vannak egymásra, hogy mindenki megtalálhatja maga számára a legjobb utat. Úgy gondolom, hogy mindenkinek van helye a művészetben és én mindenre kíváncsi vagyok, amit ezen a különleges nyelven mondani tudnak.
Vannak újabb animációs, filmes terveid?
Igen. A mostani filmemhez a Blender szoftver Grease Pencil nevű 2D animációs felületével dolgoztam, amivel egy új fajta rajzanimációs technikát kezdtem el használni. Ennek a lehetőségeit akarom még tovább felfedezni. Nagyon szeretnék zenés filmeket készíteni, akár rövidfilmet, akár egész estéset. Megtisztelő lenne adaptálni musical formában Fekete István Csí című kisregényét, amely egy szétszakadt fecskepárról szól.
