A Fanni kertje négy éven át készült. Mi ragadott meg annyira Fanniban és Laciban, hogy ilyen hosszú időt szenteltél a történetüknek?
Egyáltalán nem akartam transz témában filmet forgatni. Amikor 2018-ban kijöttek a hajléktalanellenes törvények, egy szociális munkás barátommal, Pocsai Zsolttal kitaláltuk, hogy erre az aktuális problémára reagálnunk kell. Szerettünk volna gyorsan egy aktivista videót csinálni, pedig nem vagyok aktivista alkat, de fontosnak éreztük a gyors reakciót. A terepmunka során kunyhós hajléktalanokat kerestünk, így találtuk meg az erdő közepén Lacit és a házikóját, ami a körülményekhez képest kifejezetten jól volt megépítve. Pont ilyen emberre volt szükségünk: Laci büszkén mesélte el, hogy hogyan hozta létre az épületet. Majd egy órája interjúztunk, amikor kijött a házból Fanni, a maga két méterével virágos ruhácskában, és kérdőre vont, hogy mit csinálunk itt. Aztán odaült Laci mellé. Ez a kép szerepel most a poszteren. Egyből elvetettük az aktivista videó projektet, és elkezdtünk visszajárni hozzájuk dokumentumfilmesként.
Hogyan teremtettétek elő az anyagi forrásokat?
Magyarországon meg sem próbáltunk támogatást keresni, ezért semmilyen határidős vagy tematikai nyomás nem volt rajtunk. Teljesen belehelyezkedtünk a megfigyelő dokumentumfilmes szerepbe. A forgatási napok után hazafelé beszélgettünk Zsolttal, hogy merre tart ez a projekt, mit lehetne belőle csinálni. Három éven keresztül nyugalomban, tulajdonképpen tét nélkül jártunk vissza, aztán csináltunk egy húsz perces vágatot, amivel egy workshopon keresztül megtaláltuk külföldön a támogatóinkat. Intézményesült a film, el kellett kezdenünk a struktúrán gondolkodni. Sok szempontból ez a pénz nélküliség a filmkészítés legszabadabb módja, így nyomás nélkül követhettük történetet. Persze nem árt, ha mellette valamiből meg is lehet élni.
Jelenetfotó - Fanni és Laci
Hogyan terelődött át a fókusz Laciról Fannira?
Fanni fantasztikus jelenség, minden filmkészítőnek beindítaná a fantáziáját. Pláne a százhatvan centis Lacival alkotott párosuk. Soha nem mondtuk ki, hogy ki a főszereplő, de tény, hogy Laci mindig inkább csak reagál Fannira, és kevésbé ismerjük meg a háttértörténetét. Ezért számomra a felszínen Fanni, de valójában kettejük kapcsolata a főszereplő.
A cím mást sugall, a Fanni kertje a lányt helyezi a középpontba.
A film igazi címe Fairy Garden, ami szerintem sokkal pontosabb. Mivel egy angol nyelvű workshopon valósult meg a film, sokáig nem is volt magyar címe. A Verzió filmfesztivál előtt ki kellett találnunk valamit, viszont a Tündérkert magyarul egész mást jelent, és addigra kijött a Tündérkert című sorozat is. Végül úgy éreztük, legyünk nagyvonalúak Fannival, és így lett Fanni kertje.
A transz közönségek megerősítő filmnek élik meg? Ebbe az irányba alakult az aktivizmus?
A tapasztalat az, hogy kevés LGBTQ és queer fesztiválra válogatják be a filmet. Talán azért sem egyértelmű a fogadtatás a közösségen belül, mert a film nem a transzságot helyezi központba. Olyan tágabb társadalmi témákkal is foglalkozik, mint a lakhatás, mobilitás és a kiszolgáltatottság, mindamellett, hogy az alapvető emberi igények is központiak itt, mint a szeretetvágy, a biztonság, a közösségérzet. Közben azt is remélem, hogy azzal, hogy ezek a témák vannak a központban és nem egy identitáspolitikai fókusz, sokkal többet tud adni a transz ügyek megértésének az LGBTQ közösségek holdudvarán kívül is.
Hogyan küzdöttél az ellen, hogy átcsapjon a film nyomorpornóvá?
Egyáltalán nem éreztük fizikailag nyomorúságosnak a környezetüket, részleteiben nagyon is szépnek láttuk, így is próbáltuk bemutatni. Laci mindent előteremtett a saját eszközeivel, létrehozott egy világot. Fontos volt, hogy ezen a helyszínen maradjunk: úgy éreztem, Laci felépítette a színpadot, amin ez a történet játszódik, egy gazdag díszletet, tele ellentmondásos dolgokkal. A ház és a kert változásaival az idő múlását, Fanni tranzícióját, és kettejük kapcsolatát is próbáltuk megjeleníteni.
Mennyi idős volt Fanni, amikor elkezdtetek forgatni?
Pár hónapja már nagykorú volt, amikor találkoztunk, mert ekkor már nem vitték el a rendőrök. Korábban rendszeresen visszaszállították a vidéki javítóintézetbe, de mindig hazaszökött a kunyhóba. Körülbelül tizennyolctól huszonkét éves koráig követtük a sorsát.
Tudsz felnövéstörténetként nézni a filmre?
Igen, groteszk felnövéstörténetet látok benne, a mai kor felnövéstörténetét, amely során Fanni nem látványosan, de mégis nagy utat tett meg. Témakörökre bontva kezdhetném Fanni kapcsolatával a social mediával. Amikor megismertük, lájvozás és fangyűjtés töltötte ki az életét, az atrocitások kivédése, vagy az, hogyan ignorálja a támadásokat. Teljesen izoláltan élt, így próbált kommunikálni a világgal. Aztán összeomlott és kiábrándult ebből, ma már nagyon ritkán videózza magát. Az is nagy változás volt, hogy eleinte nem dolgozott, majd prostituálódott, de kiégett benne, végül szerelmes lett. Még egy íve a történetnek, ahogy rácsatlakozott, aztán levált Arankáról, akibe egyszerre volt szerelmes és látta benne a hiányzó anyját. Laci és Fanni kapcsolata viszont az évek alatt nem változott: mindig egymás agyára mentek, a szeretetteljes kapcsolódás mégis végig megkérdőjelezhetetlen volt köztük.
Könnyen belementek a dokumentumfilm elkészítésébe?
Igen, elég könnyen. Sokszor felmerül, hogyan tudtunk ennyire intim hangulatú filmet készíteni, “mintha ott sem lennénk”. Első nap csináltunk velük egy interjút, majd amikor két nap múlva visszamentünk azzal az ötlettel, hogy szeretnénk őket hosszan követni, rögtön beleegyeztek. Laci örült a társaságunknak, mindig rengeteget mesélt, Fanninak is segítség volt az izolációban beszélgetni velünk. Ahhoz képest, hogy mennyire el voltak zárva a világtól, szociálisan rendkívül nyitott emberek voltak, hamar megtaláltuk a közös hangot.
Megértették, hogy dokumentumfilmet készítetek róluk?
Laci sajnos nem látta a kész filmet, úgyhogy nem tudom mit gondolt volna a végeredményről. Szerintem értette, hogy miről van szó és büszkén vállalta magát és a körülményeit is. De olyan sokáig jártunk ki, hogy elfelejtették, hogy ott a kamera, és filmet készítünk. Fannit látszólag kevésbé érdekelte a jelenlétünk, teljesen lefoglalta a saját közösségi média tábora és a tranzíciója. Általában a transzokról szóló filmekben a főszereplő nagyon meg akarja mutatni a világnak a szenvedését és a küzdelmeit. Fanni nem akarta feltétlenül rajtunk keresztül elmondani a történetét, de mégis jól fogadta, hogy érdekel minket a sorsa.
Látta Fanni a filmet?
Féltünk neki megmutatni, főleg azért, mert a filmkészítés közben kezdte el a hormonterápiát és kezdett el nőiesedni. Izgultunk, ha visszontlátja a korábbi önmagát, akkor érzékenyen érinti a saját testének látványa, ilyeneken nagyon ki tudott bukni. Ehhez képest amikor először látta, nem fűzött hozzá kommentárt, viszont a Verzión (a film premierje itt volt Budapesten) a film közepén sírva kiszaladt a teremből. Utánamentünk, és bevallotta, hogy akkor állt össze neki a kép. Azt tudta, hogy mostanában nincs jó mentális állapotban, de a Lacival töltött időszakra teljesen másképp emlékezett. Azt hitte, hogy akkor még jól volt, pedig nem. Ez nagy felismerés volt számára, mert addig a társadalmat hibáztatta mindenért, elzárkózott más olvasatoktól. Rájött, hogy neki is dolgoznia kell saját magán, pszichológiai segítségre van szüksége. Ha ezt nézzük, lelki értelemben jó hatással volt rá a film.
Négy év hosszú idő. Fannit többször is rossz lelkiállapotban látjuk. Voltak hullámvölgyek a kapcsolatotokban, amikor azt éreztétek, hogy nem látnak szívesen titeket?
Nem, amikor Fanni rosszul volt, még jobban örült a jelenlétünknek, hogy mi is foglalkozunk vele. Sokszor volt otthon egyedül, és sokkal többször voltak pánikrohamai, mint amennyit a filmben megmutatunk. Amikor a pánikrohamát vettük fel, úgy éreztem, kifejezetten megnyugtató neki, hogy ott vagyok tőle egy méterre.
Előfordult olyan, amikor már azt érezted, hogy most ki kell kapcsolni a kamerát?
Inkább fordítva, többször gondoltam arra, hogy milyen jó lett volna ha bekapcsoljuk a kamerát még egy-két helyzetben. Ez a dokumentumfilmkészítő telhetetlensége: hiába van meg sok-sok pillanat, néha éppen csak egy építőkocka hiányzik, és beugrik, hogy meg is történt, csak nem rögzítettük, vagy nem úgy, hogy használható lenne. Amikor prostituálódott, felbukkantak olyan testrészek, amiket nem akartunk mutatni, akkor kikapcsoltuk a kamerát. Vagy amikor Dorinával összejöttek, volt, hogy mondtam Fanninak, hogy na, akkor most inkább becsukom az ajtót. Persze a vágás során erősen szelektáltuk, ott hoztuk meg a döntéseket, hogy mit mutatunk meg és mit nem.
Miért nem tartottad fontosnak az interjúkat? Így jobban megismerhettük volna Laci történetét is.
Sokféle dokumentumfilmes módszer van, szerintem ebben az esetben az interjúk megtörték volna a film varázsát, amit a furcsa világ és az intim helyzetek hoztak létre. Ugyan nem klasszikus értelemben, de Lacival sok interjúszerű helyzetünk volt, rengeteget mesélt a kamerának a forgatás során. Fanni esetében a lájvokat tudtuk interjúként használni, mert ezekben fontos részleteket osztott meg magáról, mégis filmes szituációban maradt, és nem mi kérdeztük. Eleinte kísérleteztem azzal, hogy valahogy jelezzük a jelenlétünket a filmben, de elvette a teret a saját pozíciónk magyarázása attól, ami Lacival és Fannival történt. Egy jelenetben megtartottuk viszont azt, hogy Laci nekem beszél, így ez a megfelelő helyen dramaturgiai jelentőséggel is bír, és le is buktatjuk magunkat, hogy valaki tényleg készítette ezt a filmet.
Jelenetfotó - Fanni
Arra gondolsz, amikor Laci a CT eredményéről beszél? Te kérdeztél rá, vagy magától mesélte el?
Fanni akkor már nem lakott akkor nála, felhívott telefonon, hogy baj van, menjek ki beszélgetni. Egy óra múlva ott voltam, Laci pedig halálfejes kabátban várt a fotelben. Aztán elmesélte, hogy rosszindulatú rákot diagnosztizáltak nála.
Ezek szerint a forgatáson kívül is olyan szoros viszonyotok volt, hogy a hír hallatán egyből rohantál?
Volt telefonjuk, de azért nem volt állandóan forró drót köztünk. Viszont ha valami fontos történt, beszéltünk. Mint egy vidéki rokonság. Felhívtam őket, hogy majd megyünk valamikor, és néha ők is kerestek engem.
Forgatás közben mennyire éreztetek felelősséget irántuk? Nehéz volt tartani a dokumentumfilmes távolságot?
Ez nehéz kérdés. A dokumentumfilmesek között mindig nagy vita, hogy hol húzódnak a határok. Hosszú workshopok szólnak erről, amikből én soha nem tudtam semmilyen tanulságot levonni. Szerintem a hozzáállásod a saját személyiségedtől függ: ezzel kapcsolatban magaddal kell elszámolnod, kívülről úgysem lát bele senki rendesen. Magammal sokat szoktam viaskodni bizonyos szituációkban. Mit csináljak? Mi az, amit még meg kell tennem, és mi az, ami már nem az én dolgom?
Ezek mostanában még égetőbb kérdések, mert Fanni és Dorina nemrég szakítottak, és Fanni – egy rövid pszichiátriai kitérő után – egyedül kiment Amszterdamba. Most napi hotline kapcsolatban vagyunk. Remélem sikerül neki saját lábra állnia, nyelvet tanulni, és munkát szerezni. Ez neki és a holland ellátó rendszernek is nagy feladat, de úgy tűnik működni fog. A legutóbbi vetítésen szerveztünk neki egy adomány gyűjtést, és a kinti szociális munkásokkal is tartjuk a kapcsolatot. Meglátjuk, mi lesz vele. Szerintem sokkal jobb neki Hollandiában, mint ha itt lenne.
Ebben az utazásban nincsen potenciál egy folytatásra?
Mondtam Fanninak, hogy kinn forgasson magáról, de ebben a pillanatban még nem érzek erőt a folyatáshoz.
Próbáltad lebeszélni Fannit a prostitúcióról?
Laci mindent megpróbált, de nem tudta megszólítani Fannit. Mi sem tudtunk közbelépni. Szomorú, de logikus út vezetett el oda, hogy prostituáltnak állt. A transzok közül sajnos sokan belekeverednek ebbe. Fanni bár nagyon félt a prostitúciótól, amikor belekezdett, egy rövid ideig élvezte is. Egyrészt, mert legalább így kapcsolatba került emberekkel, bármilyenek is legyenek azok, másrészt, mert a társadalommal ellentétben ezek az emberek nőként tekintettek rá, amire nagyon vágyott. Úgyhogy számára volt egy felívelése ennek az időszaknak, mivel nőként kezelték, és még pénzt is keresett vele. Aztán persze hamar kiábrándult.
Kértek tőled valaha bármiféle támogatást, akár pénzben vagy sörben?
Laci nagyon büszke ember volt. Mindig azt mondta, hogy ő önfenntartó, és akármilyen legyen is a helyzet, össze tud szedni annyit pénzt, hogy naponta egyszer meleg étel kerüljön az asztalra. Ez a forgatás ideje alatt végig tényleg így volt. Egyszer-kétszer kértek csak powerbanket, benzint az aggregátorba vagy egyéb apróságokat. Ilyen szempontból nagyon kiegyensúlyozott viszonyunk volt. Soha nem éreztük, hogy ők azért viselnének el minket, mert mi bármiféle támogatást nyújtunk nekik. Szerintem ők mesze többet adtak nekünk, mint amit mi nekik.
Volt, hogy meglepetés ért benneteket, amikor mentetek forgatni?
Hosszú időintervallumon keresztül forgattunk, volt, hogy egy héten többször is mentünk, de volt hogy másfél hónapig egyáltalán nem. Szóval sokszor ért meglepetés. Például Aranka is egyik pillanatról a másikra tűnt fel. Egy hétig nem voltunk a háznál, és arra értünk vissza, hogy Aranka egyszer csak ott van és rendet rak, Laci nyugdíjas módjára újságot olvas, Fanni meg fülig szerelmes. És ugyan Fanni mindig lebegtette, de a prostitúció is hasonlóan hirtelen történt.
Fanninak pontosan milyen volt a viszonya Arankával?
Ilyen barátnős, szexuális viszonyban voltak, és közben egyfajta anyapótlék is volt. Nekünk is lassan állt össze, hogy pontosan mi van. Ott például óvatosan egyensúlyozgattunk vágásnál, miből, mennyit és hogyan mutassunk meg, de szerintem a kapcsolatuk lényege benne maradt a filmben.
Ha már az anyafigurát említed. Gondoltál-e arra, hogy megkeresd Fanni szüleit?
Régóta tervezzük, hogy felvesszük velük a kapcsolatot, de ez egy nehéz helyzet. Mostanában vált főleg aktuálissá a kérdés, de Fanni iszonyatosan elutasító. Az előző születésnapján felhívta Fannit az anyja, de nem volt hajlandó nem Dávidnak szólítani. Úgy érzem, a helyzet még nem érett meg az újrakezdésre.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a nagyközönségtől?
A nemzetközi fesztiválokra való bejutásokon látszik, hogy főleg Közép- és Kelet-Európa meg a Balkán ugrik a témára. Elég sok fesztiválja lesz, és mind Magyarország ezer kilométeres körén belül. Lesz kettő Németországban (GoEast, Dok München), aztán Ausztria (Crossing Europe), Románia (One World), a horvát ZagrebDox, és utána ismét Romániába megyünk, a kolozsvári TIFF-re. A régió alighanem most tart ott, hogy ez egy fontos téma. Nyugat jelenleg talán mással van elfoglalva.
Minden filmkészítő álma az, hogy a filmje hatással van, működik. Vagyis hogy szájbarágás nélkül is átjön a nézőnek másfél óra alatt, amit mi a négy éven át emésztettünk. Most úgy érzem ez történt, és abszolút sikerként élem meg, hogy a visszajelzések alapján hogyan élik meg a nézők a filmet. Külföldön a kezdetektől jók voltak a visszajelzések, de aggódtam, Magyarországon hogyan fogadják majd. Megmutattam egy-két embernek, akik azt mondták, hogy ez túl heavy ide. Figyelmeztettek, hogy ezzel lehet inkább csak ártani fogok a transz ügynek, mintsem segíteni. A verziós vetítés után szerencsére megnyugodtam, hogy az emberek értik a filmet, még az idősebb korosztály is tök nyitottan fogadta. Utólag belegondolva, talán Laci miatt, mert általa volt egy viszonylag idős szereplő, akivel azonosulhattak. Örülök, hogy még azok is együttérzéssel tudtak a dolog felé fordulni, akik alapjában véve távolságtartóbbak az LGBTQ jelenséggel. Szóval összességében jól fogadták a magyarok, és Dúró Dóra sem jött el a premierre. De azért valljuk be, nincs túl nagy nyilvánossága egy ilyen filmek Magyarországon.
Jelenetfotó - Fanni
Összefüggésben van a melegellenes törvénnyel, hogy itthon nincs nagy nyilvánossága? A törvény mennyiben nehezíti meg forgalmazást és terjesztést?
Azt gondolom, erre valószínűleg bárhol ráraknák a tizennyolcas karikát. Minket nem viselt meg annyira, számítottunk erre. Másoknak viszont ez rohadt nehéz. A törvény sok ártatlan film forgalmazását iszonyatosan megnehezíti. Teljesen nevetséges indokokkal akadályozzák a terjesztést.
Te milyen korosztálynak ajánlanád a filmet?
Nagyon változó, hogy a tinédszerek közül ki mennyire érett éppen. Én alapból nem ajánlanám tizennyolc éven aluliaknak, de ismerek olyan szülőt, aki megmutatta a tizennégy éves gyerekének, és semmi baja nem lett.
Magyarországon még hol, mikor láthatjuk a filmet?
A Háttér Társaság segítségével lesz mostanában pár vetítésünk. A következő június elején lesz Szegeden, és utána nyáron még a salföldi Kertmoziban lehet megnézni. Szeptemberben fogunk csinálni egy két vetítésből álló szakmai programot pszichológusoknak, a Tobi színeivel fogjuk együtt vetíteni a filmet. Az a tapasztalatom, hogy a pszichológiai és pszichiátriai szakma nincs igazán felkészülve ezekre az emberekre, és ezért diskurzust szeretnénk generálni a téma körül. Azt reméljük, hátha sikerül kicsit felélénkíteni ennek az intézményi oldalát, elérni, hogy történjen valami. Mert ma egy pszichiátriai kezelésre készülő transzneműt se a női, se a férfi részlegre nem lehet berakni. Ezután még transz gyerekek szüleinek is fogunk tartani egy vetítést, ahol szintén lesznek pszichológusok.
Ezek a speciális vetítések a filmben reprezentált közösségeknek csak az egyik felét szólítják meg. Vannak olyan szervezetek, amik támogatnák a hajléktalanoknak és az őket segítőknek szervezett vetítéseket?
Csomó szociális munkás jött el az eddigi vetítésekre is, de így külön dedikáltan nem tartottunk nekik még vetítéseket. Talán lesz erre lehetőség, ha jól sikerülnek az eddig leszervezett vetítések, és végre kapunk hivatalos korhatár-besorolást.
A film tehát nem kerül rendes forgalmazásba a magyar mozikban?
Itthon nem, csak a Cirkóban fogunk még pár vetítést tartani, amíg van rá érdeklődés. Amúgy van egy elég jó nemzetközi forgalmazónk, Horvátországban például biztosan fogják nyomni mozikban is. Az angol forgalmazónk meg azt várja, hogy vége legyen a fesztiválidőszaknak. Azt ígérték, hogy csomó helyen bemutatják majd, még oktatási céllal is, sőt, akár streamingre is felkerülhet. Szóval kint lehet valamivel nagyobb nyilvánosságot kap majd, de remélhetőleg itthon is bekerül majd egy streaming szolgáltató kínálatába.
Vannak már elképzeléseid a következő projektedről?
Mostanában inkább az operatőri munkámat helyeztem előtérbe, hogy pihentessem a ‘szerzői dokumentumfilm-készítést’, és inkább más szerzők agymenéseit segítsem megvalósítani. Azért persze vannak ötleteim, de még kivárok, ez számomra nem egy futószalag műfaj.
