filmhu: Először beszéljünk Ridley Scottról. Miért vállalt el egy ilyen „kis” filmet, holott az utóbbi időkben csupa nagyszabású produkció (Gladiátor, Sólyom végveszélyben) mellé tette le a voksát?

A Trükkös fiúkkal ismét összeszedte az energiáit
Sir Ridley Scott
Steve Starkey: Bob Zemeckisnek megtetszett a könyv, és együtt dolgozott rajta a forgatókönyvíróval. Egy ponton azonban választania kellett, hogy ezt vagy egy másik filmet vállal-e el: a The Polar Express mellett döntött. De azt mondta nekünk, „fiúk, miért nem kerestek egy másik rendezőt? Ne várjatok, most kell megcsinálnotok ezt a filmet.” Az a lehetőség, hogy Bob beszállhat a Trükkös fiúkba, azonnal a várólista elejére röpítette a filmet a stúdiónál. Innentől kezdve a film egy olyan vonathoz hasonlított, amely elhagyta az állomást, és nekünk már csak figyelnünk kellett, ki ugrik fel rá. Hallottuk, hogy Ridley éppen ráér, és elolvasná a könyvet. Hihetetlenül lázba hozott minket a lehetőség, hogy vele dolgozzunk. Miután elkészültünk a filmmel, Ridley azt mondta, ez a produkció megerősítette benne azt a felismerést, hogy szüksége van rá, hogy két nagy produkció között aranyos kis filmekben dolgozzon. Azt mondta, óriási megkönnyebbülés, hogy nem kell hatalmas produkciós részlegekkel foglalkoznia, és elég a történetre meg a színészekre koncentrálni.” Úgy érezte, a Trükkös fiúkkal ismét összeszedte az energiáit, képes újra elrugaszkodni, és valami nagy dolgot létrehozni. Pontosan ezt teszi most. (A Tripoli című történelmi drámát 2005-re készíti el - K.L.).

filmhu: Hogyan nyomta rá a bélyegét Ridley Scott a Trükkös fiúkra? Sok ötletet, változtatást hozott a filmbe?

Jack Rapke: A tökéletes adaptációt arról lehet megismerni, hogy az alkotók csak azt veszik át a könyvből, ami jó, felismerik, mi az, ami nem igazán működött a könyvben, és végül hozzá is tesznek új elemeket. Tisztában voltunk vele, hogy ez egy karakter-központú film, és amíg az ő történetüket filmezzük, addig nagy baj nem történhet. Persze amikor Ridley belép egy filmbe, hozza a saját ötleteit, ami messzebb löki a forgatókönyvet az eredeti könyvtől. Eric Garcia regénye nagyon szikár, visszafogott, ezért a konfliktus egy részét nekünk kellett nekünk kellett kitalálnunk, hogy a történet sokkal „filmszerűbb” legyen. A könyv remek, ez mégsem jelent közvetlen adaptálást. Ridley ráadásul magával hozza a filmbe a látványvilág és a jelmezek iránti érzékét is. Így olyan plusz értékekkel gazdagodik a film, amit más rendezőktől nem kaphatna meg.

Mi lenne, ha játékosabbra vennénk a figurát?
Nicolas Cage a Trükkös fiúkban
Steve Starkey: Aztán amikor színészekben meg helyszínekben kezdünk gondolkodni, mindig új ötletek adódnak, és a project időről-időre átformálja önmagát. Ha az ember például Sam Rockwellt választja az egyik szerepre, azzal kell számolnia, hogy viccesebbé válik tőle a film. És akkor eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha játékosabbra vennénk a figurát Nic Cage-dzsel ebben vagy abban a jelenetben… Ha már az új ötleteknél tartunk, mivel itt vagyunk Velencében, meg kell említenem, hogy az olasz filmművészet nyomait is magán viseli a film: a zenében hallható Nino Rota hatása. Ridley úgy érezte, ez illeni fog a filmhez.

filmhu: Sok éves ügynökségi tapasztalat után hogyan látja azt a folyamatot, amelyben az ügyfelek összekapcsolásával és projectek elindításával az ügynökségek átvették a stúdiók szerepét és nagy mértékben a hatalmukat is.

Steve Starkey: Most, hogy Jack már otthagyta az ügynökségi bizniszt, nyilván azt mondja, az ügynökségek korábban játszottak fontos szerepet játszottak Hollywoodban, de ma már nem… (nevet)

Jack Rapke: Az ügynökségek legtöbbször csak arra utaznak, hogy az általuk képviselt színészek szerepet kapjanak. Máskor az úgynevezett packagingre hajtanak, amikor mindenféle ügyfeleiket, írót, rendezőt, színészeket helyeznek egy projectbe és ajánlják fel a stúdióknak. Nagy befolyásossal rendelkeznek a filmkészítés folyamatában, és ha nem szeretik azt a film-alapanyagot, amivel nyomulsz, vagy nem szeretnek téged, akkor problémáid adódhatnak. De sokszor nagyon értékesek a projectek összehozása során. Amikor például a Számkivetettet készítettük elő Bob Zemeckis-szel és Tom Hanks-szel - akik mindketten a CAA ügyfelei- bonyolult helyzetbe kerültünk: Tom Hanks éppen egy Scorsese-filmet készült volna forgatni, miközben mi egy másik rendezővel egy másik könyvet akartunk vele elkészíteni. De ha a Számkivetettbe fogunk bele, akkor elengedhetjük azt a másik könyvet. Az egészet nagyon jól elsimította az ügynökség, így elkerültük azt, ami gyakran megtörténik: hogy filmek és forgatási menetrendek versenyeznek egymással. Lényegében együtt kell működnünk az ügynökségekkel, meg kell nyernünk a beleegyezésüket, hiszen szükségünk van az ügyfeleikre.

Zemeckis ügyei

filmhu: Egy időben azt lehetett hallani, hogy Zemeckis összeveszett Spielberggel, és nem dolgozik többet a Dreamworksnek.

Jack Ripke: Nem hagytuk ott a Dreamworks-öt. Még mindig ott vagyunk.

filmhu: De 2001 december 28-án a Variety arról adott hírt, hogy Zemeckis cége, az ImageMovers átment a Warnerhez.

Jack Ripke: Való igaz, a Trükkös fiúk teljes mértékben a Warnernél készült. A The Polar Express is az övék. A produkciós szerződésünk azonban még mindig érvényben van a Dreamworksnél.

Steve Starkey: Steven és Bob túl közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy szétváljanak.

filmhu: Olyanok mint apa és fia? Vagy mester és tanítványa?

Steve Starkey: Olyasmi.

Jack Ripke: Ez nagyon összetett dolog…! (nevet)

Steve Starkey: Nem igazán értjük őket. Ami közöttük van, olyan, mint egy családi ügy.

filmhu: Tavaly Cannesban jelentették be Neil Jordan új filmtervét, amelyet az olasz uralkodócsaládról készít – és amelyet Önök produkálnának. De a filmet forgalmazni készülő Miriad Pictures végül kilépett az üzletből. Miért?

Steve Starkey: Az utolsó pillanatban szálltak ki. Még mindig szeretnénk tudni, hogy miért.

filmhu: Akkor a filmnek „annyi”?

Jack Ripke: Sosem fogjuk feladni.

Annyiba kerül, mint az összes eddigi filmünk együttvéve!
Robert Zemeckis Tom Hanks-et instruálja
Steve Starkey: Továbbra is dolgozunk a film előkészítésén. Éppen Umbriából jövök, ahol forgatási helyszíneket kerestünk. Ellátogattam olasz műtermekbe is, az infrastruktúra megfelelő, láttam a Pinokkió-film díszleteit is (Roberto Benigni tavaly bemutatott rendezése – K.L.). A finanszírozás egyelőre nem jött össze, de a project csak „alszik”. Túl jó ahhoz, hogy veszni hagyjuk.



filmhu: Jelenleg Önök mindketten Robert Zemeckis The Polar Express című filmjén dolgoznak, amely állítólag innovatív technológiával készül. Beavatnának a kulisszatitkokba?

Steve Starkey: Tom Hanks több szerepet is játszik a filmben. Ahogy mondani szokták, a saját „bébijének” tekinti ezt a mozit. Valójában ő hozott minket be a projektbe. Tavasszal az úgynevezett motion capture technológiával dolgoztunk, amely komputerek számára teszi lehetővé, hogy emberek színészi játékát digitalizálja. A színészeknek teljes jeleneteket kellett előadniuk, üres térben. Nem kellett a kamera számára játszaniuk, és figyelniük, hogy a helyükön vannak-e, a fényben állnak-e, senki sem mondta, hogy felvétel, vagy hogy ennyi, nem voltak leállások, filmszalag-csere – mindaz, ami zavarná a színészt a játékában. A számítógépek 952 azonosítási pontot figyelnek, amikből aztán megalkotjuk a színészek arcának digitális mását. Ezután hozzuk létre a színészi alakításokat – teljes mértékben a számítógépekben. Éppen most kezdtük el azt a fázist, amikor ezeket az alakításokat helyezzük egy háromdimenziós, animált térbe. Erre kamera-mozgásokat alkalmazunk, és elkezdődik a snittek, beállításokat  összevágása. A film egyharmadát már összeállítottuk. Nagyon lassan bontakozik ki a kész film. 2004 novemberében kell bemutatnunk a mozikban.

Jack Ripke: Nem használunk sem háttérvetítéses vásznakat (blue screen), sem hagyományos kamerákat. Olyan ez, mint egy Gólem. A szereplőknek van ugyan animátoruk, de az animált arc videó-referencián alapszik, amit az üres műteremben vettünk fel a színészekkel. A filmet számítógépek készítik, de a színészi alakítások mégis emberektől erednek. A motion capture technológia új utakat nyit a filmkészítésben.

filmhu: Nem lehet olcsó mulatság…

Steve Starkey: Annyiba kerül, mint az összes eddigi filmünk együttvéve!