A forgatókönyv-fejlesztés az NFI elődjének egy fontos, és a szakma által is üdvözölt innovációja volt. Mi indokolja a Filmalap idején bevezetett, majd a Filmintézet által továbbvitt belső forgatókönyv-fejlesztési struktúra újragondolását?
Ez a változás egy átfogó strukturális átalakítás egyik állomása. Tavaly óta a forgatókönyv-fejlesztés a Dr. Kocsis Noémi által irányított Támogatáskezelési Igazgatósághoz tartozik, amely az addig két külön területként, olykor egymástól eltérő módokon kezelt játékfilmes és televíziós pályázatgondozást egységesíti, csak úgy, mint a viszonylag új, de már kiválóan bevált és működő, folyamatos fejlesztés alatt álló pályázati platform, a MOTOR. A beérkező pályázatokat 2023. márciusa óta az Előolvasói Bírálóbizottság értékeli, amely a dramaturgia, a filmírás, a filmgyártás és értékesítés különböző területein tevékenykedő szakemberekből áll.
Az új pályázati kiírás a beadandó szinopszisok és treatmentek megírását könnyíti meg, ugyanakkor nagyobb szabadságot biztosít a producereknek és íróknak a fejlesztési szakemberek kiválasztását illetően. A forgatókönyv-fejlesztés struktúrája és szakmai módszertana folyamatosan fejlődött az elmúlt hónapokban. A pályázók már tapasztalják a technikailag és tartalmilag egységesített pályázatkezelés előnyeit, amiből a forgatókönyv-fejlesztés folyamatában résztvevő alkotók egyértelműen profitálnak, hiszen így több idő és szellemi kapacitás fordítható a draftok tökéletesítésére.
Hogyan értékeli a korábbi szisztéma működését, amelyben az NFI maga jelölte ki a fejlesztő szakembert?
Egy rendszert az eredményei minősítenek, amelyek elsősorban fesztiválszereplésekben nyilvánultak meg. Nagyon régóta hiányzik a magyar filmtermésből az évi 3-4 nagy, átütő közönségsiker, amire a környező országokban biztató példákat láthatunk.
Az új pályázati kiírás szerint a pályázó saját maga köteles megjelölni a fogatókönyvíró mellett egy forgatókönyv-fejlesztő szakembert is. Az NFI mi alapján bírálja el az adott szakember hozzáértését?
A végzettsége, a szakmai referenciái, és mindenekelőtt a munkája minősége, a szakértelme alapján.
A pályakezdő alkotóknak különösen nagy segítséget jelenthetett, ha az NFI egy tapasztalt fejlesztő-szakembert jelöl ki mellé. Miért járnának jobban azzal, ha maguknak kell megtalálniuk a fejlesztőt?
2011 óta ugyanaz a tíz dramaturg olvasott elő és fejlesztett, akik ezzel egyidőben forgatókönyveket is írtak. A belterjesség mindig gátja a fejlődésnek, arról nem beszélve, hogy minduntalan összeférhetetlenségi problémákat vet fel. Magyarország nemzeti filmgyártása a földrajzi és nyelvi adottságok miatt különösen ki van téve annak a veszélynek, hogy beszűkül. Mi önállóságra szeretnénk sarkallni a producereket és arra törekszünk, hogy kiszélesítsük az aktív dramaturgok körét, indokolt esetben a fejlesztő külföldi szakember is lehet. Az elmúlt évtizedekben a szakma felvevőképességét meghaladóan sokan végeztek idevágó szakirányokon, mindannyiuknak szeretnénk lehetőséget biztosítani, amennyiben elég rátermettek. A tapasztalt, a szakma által már ismert fejlesztőkre emellett a továbbiakban is támaszkodhatnak azok az alkotók, akiknek rájuk van szükségük. Az új rendszer előnye éppen az, hogy így minden produkció a neki megfelelő fejlesztőt találja meg.
Az új forgatókönyv-fejlesztési pályázatot idén április elején írták ki, de a Forgatókönyv-fejlesztési igazgatóság hivatalosan egy éve szűnt meg, illetve integrálódott a Támogatáskezelési Igazgatóságba. Hogyan működött a fejlesztési rendszer az átmeneti időszakban?
Nagy öröm számomra, hogy az elmúlt egy év során az új lépéseket, úgy, mint az Előolvasói Bírálóbizottság munkájának megkezdése, vagy a játékfilmes és televíziós pályázatok egységes kezelése, sikerült olyan módon megismertetni az alkotókkal, hogy közben a fejlesztés minősége és a pályázati érdeklődés változatlan maradt, illetve az utóbbi jelentősen megugrani látszik, és a pályázatok között szinte minden műfaj képviselteti magát, amelyek közül legnagyobb mértékben a televíziós sorozatok száma emelkedett.
Ha a támogatási szabályzat szerint a fejlesztő-szakembernek ugyanannak a kritériumoknak kell megfelelnie, mint magának a forgatókönyvírónak, akkor valójában miben különbözik egymástól a két szakág?
Magyarországon az egyetemi hallgatók egyszerre tanulnak forgatókönyvet írni és elemezni. Amíg nincsen külön filmíró- illetve filmdramaturg-képzés, addig mi sem szabhatunk ennél specifikusabb feltételeket. Itt jegyzem meg, hogy ötévenként szükséges lenne az önálló filmdramaturg, forgatókönyv-fejlesztő képzés.
A két szakág abban különbözik, hogy a fejlesztő olvas, az író pedig ír, tehát a fejlesztő kívülről tekint egy alkotásra, analitikus szemmel, az író belül mozog otthonosan benne, művészi kvalitásokkal kell rendelkeznie. Mindkettő más-más jellegű elmélyülést, szakértelmet követel meg, de mindkét irány szükséges, és ideális esetben kiegészíti egymást, azaz komplex alkotói folyamatot eredményez. Németországban, ahol huzamosabb ideig dolgoztam, elkülönülnek ezek a szakmák, a nagyobb piac miatt ez ott könnyebben megvalósítható, de a távlati cél itthon is egy ilyen, mindenki számára transzparens helyzet.
A korábbi fejlesztési folyamat során a Filmszakmai Döntőbizottság draft-elfogadási körei között az alkotóknak az NFI belsős fejlesztőivel kellett konzultálniuk. Most viszont magával forgatókönyv-fejlesztési vezetővel van előírva egy kötelező konzultáció, illetve a vezető maga is bármikor kezdeményezhet konzultációt. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy az NFI részéről ezentúl egyedül ön felügyeli a fejlesztési folyamatot?
A fejlesztési folyamatokat figyelemmel kísérni, illetve konzultációkat folytatni négy fejlesztési koordinátorral együtt fogunk, akik fiatal, frissen végzett szakemberek. A konzultációkról feljegyzések készülnek, amelyek az alkotók rendelkezésére állnak. A megbeszélt lépések visszakereshetőek lesznek. A konzultációk során fiatal kollégáimmal együtt szeretnénk a fejlesztéshez a minőséget szigorúan szem előtt tartó, megbízható, értő, bátorító és inspiráló szakmai támaszt, nyugodt, stabil hátteret, kiszámítható kereteket biztosítani. Az NFI vezetősége, illetve szakavatott és rátermett munkatársai nemzetközi összehasonlításban is ideális körülményeket kínálnak a forgatókönyv-fejlesztéshez. A munka minősége az én felelősségem.
A forgatókönyv-fejlesztési igazgatóságnál volt lehetőség pályázat előtti konzultációra, például itt már az elején kiderülhetett az alkotónak, hogy a filmterve beleillik-e az NFI sokszor emlegetett portfóliójába (tehát nem fut másik hasonló). Mi lesz ezzel az opcióval?
Ez a gyakorlat nem biztosított egyenlő esélyeket minden pályázónak, ugyanakkor gyakran okozott csalódást, ha a Döntőbizottság egy pályázat elutasítása mellett döntött. Mindenkit arra szeretnénk biztatni, hogy előzetes konzultáció helyett pályázzon egy, a tőle telhető legmagasabb színvonalon elkészített filmtervvel.
Milyen esetben tartja majd indokoltnak a többszöri személyes konzultációt az alkotókkal?
Elsősorban amennyiben igény van rá az alkotók részéről (a gyakorlat azt mutatja, hogy van, és nagy), ezen kívül, ha a draftok nem változnak szakmailag jó irányba.
Korábban nagyjából három körből állt a fejlesztés. Változik-e a fejlesztési folyamat hossza?
A magam részéről minél több kört tartok ideálisnak, és itt nagy számokra is lehet gondolni. Arra fogunk törekedni, hogy akkor pályázzon egy produkció gyártás-előkészítésre vagy gyártásra, ha a forgatókönyv komoly szakmai színvonalat ért el.
Tud-e mondani személyes fejlesztői élményt (good practice-t) az elmúlt évben, amikor a közös munka jobb produkciót eredményezett?
A fejlesztői munka lényege az, hogy addig kell kitartóan végezni, amíg good practice nem lesz belőle. Ha van kivétel, akkor nem sikerült a fejlesztés. Tehát más-más okokból mindegyik fejlesztésről örömmel tudnék beszámolni. De értem a kérdést és azt kérem, hogy térjünk rá vissza egy év múlva. A fejlesztés hosszadalmas, a gyártás még inkább, ezért korai lenne konkrét példákat említeni. A németek gyakran használnak foci-hasonlatokat bizonyos helyzetekre. A kedvencem, ami idevág és legszívesebben a fenti kérdésekre adott összes válaszomhoz hozzátenném, hogy egyelőre laposan tartjuk a labdát. Öncélúan látványos passzok helyett arra figyelünk, hogy a labda ott kössön ki, ahol szeretnénk: gólhelyzetben.
