filmhu: Mi volt meg legelőször a Turiszt történetéből? Mit akartál elmesélni ezzel a történettel, mi volt a személyes inspirációd?

Szabó Szonja: Annyit láttam magam előtt, hogy egy távolkeleti turista a Budai Vár teraszán áll és egy érmével működő távcsövön keresztül kémleli a várost. Ezerszer látni ilyet, akármerre jársz-kelsz Budapesten. Úgy képzeltem, hogy van egy olyan baseballsapkája is, amihez napelemes ventillátor tartozik. Tetszett ez a kép. Akkor még nem tudtam, hogy egy szkeccsfilm dramaturgiai összekötő eleme lesz-e, vagy önálló életre kel majd. Egyszerűen megszerettem, ahogyan naivan, kíváncsian ott pipiskedik, hogy felérje a kukucskálót. De egyébként nincsen különösebb kapcsolatom a távolkeleti kultúrákkal.

filmhu: Petrik Andrea és Elek Ferenc - hogyan sikerült őket megnyerned egy kisjátékfilm főszerepére?

Szabó Szonja: Kettejükre írtam a történetet. Azt hiszem, nincs a világon olyan színész, aki számára ez ne lenne hízelgő. Ennek természetesen nem egyenes következménye, hogy elvállalják a munkát. Andit is és Ferit is elhívtam a Komoly dolgok mozi vetítésére. Gondolom, sejtették, hogy akarok valamit. Beszélgettünk és hamar kiderült, hogy az értékrendünk, az ízlésünk nagyban hasonlít. Bizalmat szavaztak nekem, amiért nagyon hálás vagyok.

filmhu: Korábban a Roadmovie esetében mondtad, hogy kevésbé voltak meg a dialógusok, és hagytad improvizálni a színészeidet. A Turiszt esetében már másként dolgoztál?

Szabó Szonja: Úgy érzem, minden forgatás során közelebb kerülünk a varázslathoz. Olyan, mintha a tökéletes trükkön dolgoznánk azért, hogy egyszer majd végül a nézőt ellentmondást nem tűrően ragadja magával az illúzió. Amikor a Roadmoviet forgattuk, Eszter és Csaba rengeteget segített nekem. Általuk akkor azt értettem meg, micsoda erő rejlik az improvizációban. Hogy mekkora segítség ez abban, hogy a trükk minél jobban sikeredjen.  Nem hiszem, hogy rossz dialógokat írnék, sőt, talán egyre jobbakat, de a színészek helyzetgyakorlatai során született mondatok néha olyan pontosak és tökéletesek, amilyeneket én vért izzadva sem tudnék kitalálni. Andit és Ferit is improvizáltattam, remek mondatok születtek ez alkalommal is.

turiszt 500 1

filmhu: Hogy sikerült a Toldis vetítés? Úgy tudom, volt pótvetítés is.

Szabó Szonja: Irigylésre méltó a színházrendezők helyzete, hogy estéről estére kileshetik a függöny mögül, hogy a közönség veszi-e a lapot, hogy mennyire működik az, amit összehoztak. Film esetében ritka az ilyen alkalom, pedig ez az igazi fokmérője annak, hogy teljesítettük-e a célt, amit kitűztünk magunk elé. Arcokat fürkészni a félhomályban, titkon drukkolni, hogy üljön egy-egy poén.. Izgalmas megmérettetés. A Toldis vetítésen a késői időpont és a zord időjárás ellenére is körülbelül százhatvan néző volt, kétszer vetítettük le a filmet a kisteremben, sokan állva nézték. Nem a számoknak örülök elsősorban, hanem annak, hogy úgy tűnt, minden hibájával együtt bírták ezt a mozit.

filmhu: Amikor legutóbb megkérdeztem, hogy mi értelme van filmet csinálni nulla pénzből, akkor azt mondtad, hogy mesélni akarsz. Úgyhogy most azt kérdezem, hogy mi értelme van kisfilmet készíteni?

Szabó Szonja: A mese szó most hirtelen kelletlenül negédesnek hangzik, de nincs mit tenni, erről van szó. Ha stilisztikailag nem is vagyok elégedett a megfogalmazással, ugyanazt gondolom, amit korábban. Van ez a megmagyarázhatatlan, megfékezhetetlen vágy.. Remélem, hogy a mostani munkáim bizakodást keltve vetítik elő egy nagy film lehetőségét. Egyfelől, mert nincsen bé tervem, másfelől, mert a munkatársaim sok éves karitatív tevékenységét csak akképpen honorálhatom, ha igazi munkát adok nekik. Ha nem dobókockázunk tovább a Gazdálkodj okosan táblája fölött.

filmhu: Közben leforgott még egy kisfilmed, A prágai hétvége. Te különösen termékeny filmes vagy? Vagy honnan jön belőled ennyi történet?

Szabó Szonja: Igyekszem nem a mennyiségre menni, kénytelen vagyok szűrni az ötleteket, az elképzeléseket. Sokkal több a történet, mint amennyi film születik belőlük. Dolgozunk az illúzión.

turiszt 500 2

filmhu: A Prágai hétvége (amennyire én ismerem) egy elég pasis történet - itt mi volt a személyes motiváció, inspiráció számodra?

Szabó Szonja: A mozdulatlan, poros nyári délutánok hangulata, a perspektívák beszűkülése. Az érzést ismerem, a történet mégsem rólam szól. Itt volt az ideje... Amíg az eszközeimben nem voltam biztos, úgy éreztem, kevesebb rizikóval jár olyan történetet filmre vinni, amiben nagyobb szerepet kap a személyes érintettség. Kevesebb a kérdés, ismerős a probléma, a karakterek. Megerősödtem az eszközeimben, már nem szeretnék ilyen mankókra támaszkodni. A film – ha kézzel fogható személyes motiváció nincs is benne – akaratlanul is árulkodik arról, hogy készítője milyen személyiség. Még ha ellene akarnánk menni, akkor is.

filmhu: lletve muszáj megkérdeznem, hogy a Sziget Fesztivál alatt hogyan tudtatok forgatni a Népszigeten? Nem rögzítettek hasznos hangot?

Szabó Szonja: De, rögzítettünk. A Sziget nem volt sokkal zavaróbb, mint a repülők, a vonatok, a kutyaugatás, a motorbiciklik zaja. Nem beszélve a hekkestől átszüremlő lakodalmas rockról. A portokból azért sok minden menthető. Igazság szerint örültünk, hogy össze tudtunk verbuválni egy stábot a nyár kellős közepén, hisz ez még a költségvetéssel bíró produkciók számára sem egyszerű feladat.

filmhu: Hol tart most ez a film, mikor láthatjuk a Toldi moziban?

Szabó Szonja: Utómunka alatt áll a film, remélem, még az idén be tudjuk mutatni.

filmhu: Elkészült az Ammen című dokumentumfilmed is - milyen terveid vannak vele? Illetve ha jól értem, te továbbra is jársz Szatmárcsekére forgatni. Most éppen min dolgozol?

Szabó Szonja: Az Amment 2005-ben kezdtem el forgatni és a télen valóban volt egy vetítés abból az anyagból, amit 2011-ig leforgattam. Hálát kell adjak a sorsnak azért az estéért, mert rengeteg tanulsággal szolgált. Úgy indultam el otthonról, hogy ez a film készen van, nem érdekelnek a hibái, a hiányosságai, belefáradtam és a vetítéssel pontot teszek az ügy végére. A Sirály pincéjében vetítettük, tele volt a helység és bár nem volt fűtés, a nézők nem csak a filmet ülték végig, hanem az utána következő beszélgetést is. A diskurzus ötlete az enyém volt, szereplőit is én választottam ki. Sokan kérdezték, hogy miért döntöttem úgy, hogy Spiró György lesz az egyik partnerem. Ő jutott eszembe, és bevallom fel sem merült bennem, hogy támadni fogja a filmet. Leplezhetetlenül rosszul esett egy-egy mondata, de tagadhatatlan tény, hogy ha nem jön el erre a beszélgetésre, jóval kevesebb esélye lett volna annak, hogy a filmet folytatom. Nem hagyott nyugodni a kritikája és bár nem mindennel értettem egyet, azt hiszem megértettem, hogy hol a hiba. Korrekt anyag volt akkor is, de a film az idén nyáron felvett anyaggal fogja elnyerni végső formáját. Ez a forgatás azonban nem jöhetett volna létre, ha a vetítésen nem találkozom Huszár Viktor producerrel, aki látott fantáziát ebben a munkában és a segítségével végre úgy forgathattam, hogy biztosítottak voltak a filmkészítés alapvető feltételei. Több ilyen fiatalembert a magyar filmgyártásba!