A film drágaságát az adja, hogy a '20-as évek Londonát, Párizsát, Hamburgját mind-mind műteremben kell felvenni egyfajta pszeudovilágként, Füst Milán képzeletét követve, minthogy az író a valóságban soha nem járt ezeken a helyeken. A film Enyedi szándékai szerint egyetlen hatalmas makettvároson belül fog játszódni, egy virtuális, csak Füst Milán fejében létező világban, amely hangsúlyozottan nem sci-fi, nem a jövő. Enyedi filmjét a méltatlanul elfeledett és kevéssé olvasott nagyszerű író egyfajta reklámfilmjének szánja, melyen keresztül megismerhetjük Füst Milán felfogását a világról, melyben a valóság mibenlétét és megismerhetőségét vitató filozófiai irányzatok nyíltan tettenérhetők. Ismét visszaérkeztünk hát a virtuális való problémájához, melyet jelen esetben Füst egy szerelmi történeten keresztül vizsgál. A feleségem története tulajdonképpen a Bolygó Hollandi történetének szubjektív feldolgozása, ahol a szerelem, a nő az űzendő s megfejtendő titok, amely végül a világ metaforájává nemesül - minél inkább uralnád, annál jobban kisiklik a kezed közül, s éppen ez a legfőbb vonzereje, az uralhatatlansága. Erre a következtetésre jut hát Enyedi a virtualitást kutatva, s hogy mindez a vásznon hogy jelenik meg, azt remélhetőleg egy-két éven belül megtudjuk.