A japán-lengyel kooprodukcióban készült Avalon sajátságos, egyedi képi világán túl tematikailag nem sok újdonságot hozott a cyberfilmek iránt elkötelezett néző számára. Mamoru Oshii filmjében a Mátrixot David Cronenberg eXistenZ c. mozijával keresztezte, és tovább rágva a csontot a valóság és a virtualitás határaira kérdezett rá. A film szembetűnő utánérzéseit egyedi képnyelve kompenzálta némiképp – a megbarnult régi fotókra emlékeztető képek, a környezetrajz azonban csak az első tíz percben tűnt egyedinek, az idő előre haladtával a filmes utópiák elmaradhatatlan lepattant – ez esetben kissé túlstilizált –környezete köszönt vissza minden zugból az 1984-től kezdve egészen a Johnny Mnemonicig.
A film története egy Avalon elnevezésű számítógépjáték (lásd eXistenZ) körül bonyolódik – a játékosok többsége valódinak tűnő életet már csak a virtuális terekben él (13. emelet), a valóság és a cybertér közötti határ azonban látszólag még elkülöníthető (Mátrix), egészen a megrázó végkifejletig, amikor is hősnőnk, Ash ráébred, hogy az órához hasonlatosan körbejár, a játék legmagasabb szintjeként megtapasztalt valódinak hitt világ sem más, mint egy újabb virtualitás (eXistenZ).
Hasonlóan feloldhatatlannak tűnik Donnie Darko története is. Richard Kelly filmjének tinédzser főszereplőjéről már az első percekben kiderül, hogy tudathasadásban szenved. Gyógyszereit önkényesen elhagyja, és egy űrnyúl üzeneteiből kiindulva szent meggyőződésévé válik, hogy rövidesen itt a világvége. A realitásba két kézzel kapaszkodó néző számára az űrnyúl-dilemmára a hallucináció egyértelmű magyarázatnak tűnhet, a kérdés azonban idővel árnyalódik: lehet, hogy a nagyméretű fémfejű emlős valódi? Donnie tényleg üzenetet kapott az űrből? létezik időalagút, amin ki-be járunk? itt volna a világvége?
A világ végét és egy másik kezdetét a japán kislány, Chihiro is megismeri, amikor Hayao Miyazaki Chihiro szellemországban című animációs filmjében egy költözködés során szüleivel letér az új városba vezető útról, és a szellemvilágban találja magát. A szülők a kislány figyelmeztetése ellenére nem tudnak ellenállni a kísértetváros terített asztalainak, és csillapítják éhüket, minek következményeként disznókká változnak. Chihiro, hogy felmenőit megmentse, munkát vállal egy fösvény banya irányította fürdőházban – a kicsit Disney beütésűre sikeredett anime az ő felnőtté válásának története, a felelősségvállalás és az önzetlenség meséje.
A Titanic kísértetjárásának legsikerültebb darabja Bill Plympton Mutánsok az űrből c. animációja, mely a nemzeti űrprogramokat figurázza ki. A történetben egy asztronauta a mindenre elszánt földi parancsnok ármánykodásainak következtében az űrben reked, idővel azonban bosszútól lihegve visszatér a Földre, oldalán az űrprogramok kísérleti állataiból verbuvált hadsereggel.
Plymptont elmondása szerint filmjét Lajka kutya tragikus sorsa ihlette, aki talán nem is halt hősi halált a hazájáért, hanem az evolúció diadalaként alkalmazkodott a megváltozott környezeti viszonyokhoz, és mutálódva az űrben is életképesnek bizonyult. Az animáció merész és vicces, a pornográf jelenetek zseniálisak, és provokatív képi asszociációkon túl a rendező erejéből még a társadalmi szatírára is futja; filmjében az USA hősi pátosza, a hazafiság szellemisége kerül pellengérre.
A Plympton kisfilmjeiből készült összeállítás (Zabálj!, Parkolás) azonban már nem ennyire meggyőző – igaz a fő stílusjegyeket, a zsigerekre ható képeket, a pikáns asszociációkat ezek a rövid animációk is felvillantják, a nagyfilm árnyékában azonban a Zabálj! és a Parkolás csak halvány lenyomata a rendező tehetségének.
