Az Eiffel-torony tetején turisták szeme láttára elkövetett nagy áttörés azonban úgy végződik, akár a kutyáknál. A tündöklő szépségű El Machót és az elveszett királynőt végül egy konyhaasztalon szabadítják ki a szerelmi görcs fogságából. A tünemény földre száll, s amíg más a ruháját szaggatja, Miss ’84 tojásokat csurgat az arcára, úgy siratja az elveszített pillanatot. Innen már egyenes út vezet a szemétdombra, ahonnan a testiség hétköznapjait élő kommuna veszi magához a sokk hatására megnémult lányt. Amit a világ kivetett, azt a periféria magába fogadja. Az átlényegülés az Örömóda dallamaira versenyt ürítkező, meztelenül keringőző, orgiákba temetkező társaság kebelében történik meg. A végkifejlet fricska a globáltársadalomnak: a névtelen Miss ’84 csábereje teljében folyékony csokoládéban fürdőzve, reklámhősként adja át magát a fogyasztóknak.

A másik „édes lány”, azaz inkább amazon, a kommunizmus kebeléből kiszakadt Anna Planéta, aki Túlélés nevű Marx arcával díszített hajójával járja Amsterdamot, s fittyet hányva szabályra, sorsra, végzetre, állhatatosan hirdeti a forradalmi eszméket. A kommunizmus női szelleme egy biciklin száguldozó, ki tudja honnan szalasztott Patyomkin-matrózban talál méltó társára. A vörös ördög Miss ’84-el szemben nagyon is tudja, mit akar. Dal szárnyán terjeszti az eszmét, miközben cukorral és különböző édességekkel kísért csatornaszerte. A hajófenék tele hullákkal, Anna egyenruháról menyasszonyi díszöltözetre vált s különös pedofil orgián látja vendégül, majd mészárolja le a kíváncsiskodó gyerekeket. A szertartás csúcsa mégsem ez, hanem a cukros vég. Az áldozati bárány szerepe a matrózra osztatik, aki a nászágyként funkcionáló kádnyi cukorban leli kéjes halálát. Aztán kiderül, hogy mindez csak átverés. A szín éled, a szereplők továbbállnak, az ének és az édes élet folytatódik.