Az „amerikai filmművészet Michael Jacksonjának” bélyegzett rendező-animátor, Tim Burton a Rímbörtön – avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek címre keresztelt rímes kis rémkötete tizenegy éves késéssel jelent meg a honi könyvpiacon. Egy pszichoterapeuta a huszonhárom hosszabb-rövidebb költeményt olvasva valószínűleg könnyen arra a következtetésre jutna: a szerző gyermekkora nem lehetett csupa móka és kacagás. Igazi biohorror és pszicho-terror, ami a könyvet lapozgatva az olvasó szeme elé tárul: elhidegült párok, akiknél a gyermekáldás végképp betesz a szerelemnek (Az Osztrigasrác mélabús halála, Vasmacska kölyök, A Robotgépgyerek); fura, mutáns gyerkőcök, akik ronda halált halnak (Az ággyá lett lány, Szervác, a szennysrác, Üszöksrác, Múmiasrác, Hulla(dék)lány, Dinnyefej etc.); elbaltázott, elátkozott párkapcsolatok (APálcikasrác és a Gyufalány szerelme, Vudulány, A sokszemű lány, Sajtsrác).
 |
| Biohorror és pszicho-terror |
A versek leginkább talán a nonszensz költészethez állnak közel – a tudattalan, a rémálmok világában járunk, amely hemzseg a bizarr, idegenszerű, de mégis ijesztően ismerős lényektől, akik egyszerre brutálisak, abszurdak, erőszakosak, ám mégis szeretetéhesek. Kitaszítottak, kívülállók, mások ők, akik számára sosincs beteljesedés – ha a közösség díjazza is a képességeiket, az életük akkor is rosszra fordul, mint A bámuló lányé, aki hiába nyeri meg a farkasszemversenyt, végül kifolyik a szeme; vagy a Pacasrácé, aki szuperhős ugyan, de szuper-képességében nincs köszönet. („Nem tud repülni magasan,/nem jön, nem segít, ha szóltok./Egyetlen képessége/a hátrahagyott foltok.”)
Az abszurd versikék főszereplőinek zöme már a fogantatáskor rossz pályára áll, és ez – a rettenetes szülők mellett – valamiféle „testi fogyatékosságának” is köszönhető. Igazi freak show részesei lehetünk, a nevek és a verscímek önmagukért beszélnek (Jani, a rusnya Pingvinsrác, Tűpárna királynő, Dinnyefej, Szervác, a szennysrác etc). Burton keveset bíz a képzeletünkre, a versikék mindegyikét maga illusztrálja, így a szövegek mellett azt is szemrevételezhetjük, hogyan néz ki rendezőnk olvasatában például a szerencsétlen Osztrigasrác, akit az apja fal fel potenciáját növelendő (Az Osztrigasrác mélabús halála), vagy a Szennysrác, aki a természet lágy ölén hal kínhalált (Szervác, a szennysrác).
Nem csupán a nonszensz verseket, de a comicsok világát is a költemények felmenői között tisztelhetjük: a szövegek és a képek egymásra rímelnek, a versek hőseinek képregény-figurákra hajazó, összetett nevük van (ha nem tűntek fel már maguk is egy Burton comics-adaptációban , mint például Jani, a rusnya pingvinsrác a Batman visszatérben), sőt egyik-másik karakter története folytatásokban is olvasható (az Osztrigasrác, a Pálcikasrác, a Pacasrác).
Burton verseinek ágas-bogas családfáján helyet kaphat még az epitáfium, vagyis a sírvers: a szereplők zöme a költemények végére elhalálozik, helyénvalónak tűnik hát, ha az egyes verseket valamiféle létösszegzésként, a hős jó és rossz tulajdonságait, halálának körülményeit felelevenítő sírfeliratként (is) olvassuk.
 |
| Brutálisak, abszurdak, erőszakosak, ám mégis szeretetéhesek |
A magyar szövegért Stern Gábor felel, aki mindent elkövetett, hogy az eredeti művek hangulatát, jellegét visszaadja: hol fordított, hol pedig ferdített. Ha kritika érheti is egy-két ügyetlenebb rímért, a prozódiáért semmiképpen: Burton eredeti költeményei is gyakorta fittyet hánynak a kötött szótagszámnak, sőt, van hogy még a rímelésnek is.
A mindössze fél óra alatt kivégezhető verseskötet summája az utolsó alkotás, az Osztrigasrác elvegyül („Halloween estéjén,/hogy elvegyüljön a többiek között,/Osztrigasrác embernek öltözött.”). Tim Burton verseskötetében kifordított a világ: nem a kötet kiközösített mutánsai, fura szerzetei az igazi freakek, hanem azok, akik nem értik, és bántják őket.
Rajongóknak kötelező, kíváncsi szkeptikusoknak ajánlott irodalom.
Tim Burton. Rímbörtön – avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek. Magvető – Xpress.hu. Fordította: Stern Gábor. 128 oldal, 2490 Ft.
