A narrátori szólam nézőpontját egy filmfelvevő kamerához igazítja a szerző: egy idős házaspárt követ kitartóan, amint szokásos sétájuk során a Városmajor szélén és a közeli utcákon csoszognak végig. Az irodalmi forgatókönyvekre jellemző vázlatos leírások helyett azonban itt még a legapróbb rezdülések is nagyfokú műgonddal kerülnek bemutatásra – akár több oldalon keresztül. A két főszereplő minél pontosabb, naturálisabb leírását adja a narrátor, mindent rögzít a lehető legkisebb arcrándulásig, bőrhibákig, önkéntelen reflexmozdulatig. A narrátor az öregek által látott, és a kamera objektívje által befogható tájat, épületeket, utcarészleteket is aprólékosan leírja, az ezekhez kötődő kivégzések és tömeggyilkosságok emlékeivel együtt. Végeredményként egy „objektív” próza születik.
E szándék radikális, kísérletező megvalósítása a Film című regény, amely éppen részletgazdagsága révén válik megfilmesíthetetlenné. Miközben a klasszikus értelemben vett, kerek történet hiányzik belőle, ezer apró mikrosztorit rejt és bont ki, a jelen és a múlt mindennapjainak szöveteiből építkezve.
Forrás: NFI
A filmben ezeknek a kis történeteknek a csendes hírnökei az Öregasszony (Temessy Hédi) és az Öregember (Darvas Iván) arcát behálózó ráncok, a felismerhetetlenségig kitaposott ismerős útvonalak, és azok a félszavak, amelyek mögött teljes sorsok sejlenek fel. Ködös mondatokban, kihagyásokkal élve beszélnek az életüket megkeserítő, vagy épp pillanatnyi önfeledtséggel megajándékozó történésekről. Máskor a szájuk alatt motyognak magányukban, örökérvényű titkokat suttogva.
A férfi aktuális hangulata irányít mindent, a nő alkalmazkodik: ha csendben kell lenni, hallgat, ha beszélgetésre kerül sor, úgy társalog, mint senki más. Végtelen türelmet gyakorol, miközben férje kis ártalmatlanságokon is képes felkapni a vizet. A szépkorú pár megmosolyogtató civakodása azonban elvész az egész filmet belengő gyászhangulat ködében – az el nem engedett és fel nem dolgozott múlt kísért: valaminek vagy valakinek a hiánya.
Az Öregember kérlelhetetlen meggyőződéssel néz a messzeségbe, tekintete a múltban fixálódik. Elvan a maga kis világában – és ez a „kis” világ a háborúk tépázta idők során akkorára nőtte ki magát, hogy képes lenne a nap huszonnégy órájában belakni azt. Az Öregasszony gondoskodik róla, hogy kirántsa szeretett férjét annak rémálmaiból, és ha csak néhány pillanatra is, de egymás kék szemeiben és meleg szavaiban találjanak röpke megnyugvást.
Surányi András / Forrás: MADOKE
A film elmeséli, hogy a megöregedésnél már csak az rosszabb, ha az addig vezető utat igazságtalanságok sora szegélyezi és terheli. A traumatikus események csupán hőseink szemében tükröződnek, konkrét képeket nem kapunk. Flashbackek helyett a film mellékszereplőket, további hányatott sorsokat tár elénk a jelenből. A köztük lévő nemkívánatos viszonyokon keresztül látjuk azokat a történéseket, amelyekről ők még csak nem is sejtik, hogy a végóráikban ugyanúgy fognak keseregni róluk, mint most az Öregember. Ez a meglepő narratív húzás – a múlt közvetlen bemutatásának elkerülése, és helyette a jelenbeli mellékszereplők sorsain keresztül való tükröztetése – finoman elmozdítja a fókuszt az egyéni emlékezésről a kollektív sorsismétlődés felé.
A letargikus atmoszférát pocsolyás, saras utak és elszáradt levelek táplálják – nem véletlen, hogy különös hangsúlyt kap az a pillanat, amikor végül kisüt a nap: ez jelzi a lelki tájábrázolásban bekövetkező fordulatot. Az egyszerű, hétköznapi cselekvések az idős emberek egyszerre puha és száraz kezeinek munkája nyomán szépülnek meg, miközben a szívbemarkoló zenei motívumok hatására olyan érzés támad, mintha a repetitív mozdulatsorok mindegyike egyidejűleg elevenedne meg az idősek múltjából.
Az Öregasszony odaadó aggódása, szeretetteli megnyilvánulásai, és a félmosolyaiban újra meg újra felvillanó élet-lüktetés mind-mind ellensúlyozza azt a sötétséget, amely a 20. században föléjük és embertársaik fölé tornyosult. Az ugróiskolázó idős asszony képe a remény és az emberi jóság halk gesztusává emelkedik a történelem romjai között.
A Film… május 4-ig ingyenesen megtekinthető a Filmio-n.
