Befejeződött a 2009. évi udinei távol-keleti filmfesztivál, a zárófilm Miike Takashi agyalágyult humorral operáló anime-adaptációja, a Yatterman volt. Az eredeti, gyermekközönségnek szánt animált tévészériát 1977 és 1979 között vetítették Japánban (2008-ban készült egy vadonatúj rajzfilmsorozat-variáció is mellé), meg lehet tekinteni a főcímét, alapsémája egyszerű, mint a lejtő: Yatterman 1 és 2 minden egyes epizódban megmenti a világot a böhöm nagy robotkutyájuk segítségével, az ellenfelet a háromtagú Doronbo-klán jelenti, amely egy női vezérből és két sidekick-karakterből áll, akik viccesek, mindazonáltal bénák. Rendületlenül borsot törnek Yattermanék orra alá, de persze mindig pórul járnak, akárcsak a hasonlóan mókásnak vélt gonoszokkal dolgozó Pokémon animesorozat Rakéta Csapata – úgy hiszem, a szint belövéséhez bőven elég volt idecitálni a Pokémont. Miike persze azért nem hagyja ennyiben, a kodomo (gyermek)-célközönséget aritmetikailag helyesen a felnőttekre cseréli (hisz a hetvenes évekbeli változaton szocializálódott nézősereg épp e körből kerül ki), a női gonosz szexi bőrszerkót kap, és kikezd Yattermannal, a Doronbo-klán pedig egy ízben egy női másodlagos nemi jegyekkel felruházott óriásrobottal érkezik, amelynek a melleiből rakétákat lövöldöznek, a kis robothangyák pedig a mellbimbója stimulálása segítségével felizgatják a metál lady-t. A drill bra-val felszerelkezett Machine girl óta nem láttam ilyen szintű nippon elmebajt, a távol-keleti film nagy tisztelőjének, Alejandro Jodorowskynak biztosan tetszene, ha egy kicsit begombászna előtte. Az esti vetítéseken döntően városlakókból álló publikum mindenesetre jól tűrte, a mindenkori szokásoknak megfelelően meg is tapsolta Miike hiperaktív agymenését.
 |
| Agyalágyult humorral operáló anime-adaptáció: Yatterman |
Miike 2006-tal ellentétben idén nem kísérte el személyesen a letéteményét, a dél-koreai születésű, nyugodtan nemzetközi rendezősztárnak aposztrofálható Kim Ji-woon azonban igen: a The good, the bad & the weird hazájában a tavalyi év legnézettebb filmje volt (ha nem számítjuk a decemberben bemutatott Scandal makers-t, amely az idei adatok figyelembevételével még Kim nyári blockbusterét is túlszárnyalta). A koreaiak legjellegzetesebb nemzeti eledele után szellemesen kimchi-westernnek becézett Leone-parafrázis parádés stílusbravúr, felhőtlenül szórakoztató, légies könnyedséggel levezényelt mozilátványosság, bélyegezzék bár a style over substance egyik iskolapéldájának. A címszereplőket a helyi film három színészhérosza alakítja (sorrendben: Jung Woo-sung, Lee Byung-hun, Song Kang-ho), a cselekmény az alapul vett A jó, a rossz és a csúf-hoz hasonlóan egy kincset rejtő térkép körül bonyolódik. Kim a jó karaktere helyett a furcsára (weird) fókuszál, és nagyszerű érzékkel a helyi viszonyokhoz igazítja humorral és akcióval csordultig telt opuszát: az amerikai polgárháború helyett a ’30-as évek Mandzsúriájába (Északkelet-Kína térségébe) helyezi cselekménye tér-idő koordinátáit, ahol a mesés vagyonra áhítozó honfitársakon kívül kínai és japán ellenlábasokkal is szembe kell szállniuk a főhősöknek. A kiemelkedően színvonalas soundtrackkel aládúcolt, gyönyörűen fényképezett alkotásban egyedül a finálé legendás mexican standoffját copy/paste-eli a rendező, annak végkimenetelében azonban már nem mímeli a megidézett eredetit – Kim Ji-woon a vígjáték, a horror és a gengszterfilm után újabb zsánerben alkotott kiemelkedőt.
 |
| Többszörösen tükröztetett ellentétpárok: Rough cut |
Tovább szemezgetve a dél-koreai felhozatalból egy alacsony költségvetésű, erős független mozit (Rough cut), és a tavalyi esztendő végének két sikerfilmjét (Scandal makers, A frozen flower) említhetjük. A Rough cut forgatókönyvéért az itthon is népszerű Kim Ki-duk (Az irgalmas lány, Idő) felelős, aki többszörösen tükröztetett ellentétpárokra építi fel a cselekményt. Ez a script erőssége és gyengéje is egyben: egy gengszterfilmekben szereplő színészsztár és egy valódi bűnöző áll a középpontban, a több mellékszállal is terhelt történet lényege, hogy a legújabb gengszterfilm-forgatásba bevonják a valódi bűnözőt is, a határvonal pedig egyre inkább elmosódik a filmbéli valóság és az éppen forgatott mozi fikciós világa, valamint a rosszfiút játszó színész és a színészkedő rosszfiú között. Mindezt a yin-yang színszimbolika és a karakterek beszédes nevei is alátámasztanak: egyetlen koreai írásjel választja el a sztár nevét a Sztártól, a gengszterét pedig a Gengsztertől. A rendszerint ötletesen önreflektív megoldásokat tartalmazó film alapkoncepciója azonban esetenként a dramaturgiai következetesség rovására megy, és ez nem tesz jót neki.
A megfagyott virág a dél-koreai történelmi melodrámák csoportját erősíti (lásd Untold scandal, Hwang Jin-yi, Forbidden quest), tetszetős kiállítású szappanopera-esszencia, amely a drámai csúcspontok halmozása mellett a szexjelenetek kendőzetlen bemutatásában is jeleskedik. A homoszexuális uralkodó (vö. The king and the clown) magántestőrsége parancsnokával hál, mongol származású feleségét hanyagolja, noha a Koreát majd száz évig vazallus-státuszban tartó Jüan-dinasztia sürgeti a trónörökös mielőbbi megszületését. A koreai király felkéri hát a leghűségesebb bizalmasát és szeretőjét jelentő testőrparancsokot, hogy protokolláris okokból termékenyítse meg helyette a királynőt – ezen időpillanatban indul meg a melodráma-lavina, amely a válogatott ármánytól a tiltott viszony folytatásán át egészen a kasztrálásig és a nemes bosszúig tart. Douglas Sirk alighanem elismerően csettintene, Yoo Ha moziját ugyanis mindvégig olyan intenzitású érzelmek mozgatják, amelyet magam a Written on the wind óta nemigen láttam.
 |
| Minden idők legsikeresebb dél-koreai vígjátéka: Scandal makers |
A Scandal makers minden idők legsikeresebb dél-koreai vígjátéka, amely egy nem túl kreatív alaphelyzetből (egy népszerű, harminc körüli rádiós műsorvezető életét forgatja fel az első, balul elsült tizenéves románcából fogant lánya, illetve annak óvodás korú kisfia) sajtol ki meglepően magas röhögtetési rátát. Kang Hyoung-chul debütáló alkotása szeretetreméltó, bájos családi film, harcedzett néző már meg sem lepődik rajta, hogy dél-koreai mozi lévén félúton tónust vált, és lemond a poénokról, hogy befejezésként újfent kacagva oldja fel a nem várt családtagok kilakoltatásából származó konfliktust. A kiemelkedően színvonalas dialógusok mellett a színészek érdemelnek említést: a My sassy girl gyámoltalan, folytonosan ütlegelt férfiújaként befutott Cha Tae-hyun ismét bizonyítja, hogy nagy komédiás; a dél-koreai mozi új reménysége, az alig 19 esztendős Park Bo-yeong jelen munkával a nemzet kishúga (gukmin yeodongsaeng) címet érdemelte ki, de a legjobb beszólásokért a koreai édesanyákat alélásra késztető, szupercuki Wang Seok-hyun a felelős.
 |
| Woody Allen legjobb munkáinak bölcsességét idézi |
Kínából jobbára romantikus komédiák érkeztek Udinébe: a hongkongi születésű, szebb napokat is látott Tsui Hark All about women címmel készített rajzfilmszerű abszurd gegekkel dolgozó, agyzsibbasztó nonszenszet, Ma Li-wen józanabb Desires of the heart-ja öt nagyvárosi kínai nő boldogságkeresését rögzítette felemás eredménnyel, kiemelkedően intelligenset az a pehelykönnyű zsánermozikra szakosodott Feng Xiao-gang (A world without thieves, The banquet) alkotott, akitől ez a legkevésbé várnánk. Az If you are the one Woody Allen legjobb munkáinak bölcsességét idéző, keserédes romantikus vígjáték egy középkorú, jó svádájúnak kevéssé mondható férfi (Ge You Kína egyik legnagyobb színészsztárja) házastárs-kereső missziójáról, amelynek során egy szerfelett szemrevaló, fiatal stewardess (a kínai mozi egyik istennője, Shu Qi játssza) keresztezi az útját. Noha a többi randevúval egyetemben első blikkre ez a találka is kacagtató kudarcnak tetszik, a későbbiek folyamán több ízben összefutnak, s miközben fény derül az ifjú hölgy se veled-se nélküled kapcsolatára, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Feng szatirikus éltől sem mentes alkotása aprólékosan kidolgozott, valódi, hús-vér jellemeket tár elénk a furcsa pár képében, és méregerős, pofátlanul szellemes párbeszédekkel tiszteli meg őket: a végeredmény egy olyan melankolikus meditáció az emberi kapcsolatokról, amelyben még egy kósza csók sem csattan el.
