A fiatal rendező esetében ez a várakozás a szokásosnál is fokozottabb volt, hiszen a Szép alakkal és a Last Call-lal bizonyította, hogy egymástól nagyon távol álló emberek érzelmi világát is hitelesen és megható módon tudja ábrázolni, legyen szó szerelmes, érzéseivel magára maradó középiskolai takarítónőről vagy egy nagymamáról, aki külföldre készül költözni. Feltűnésmentes életet élő, magukat láthatatlannak érző emberek iránti empátia, a megismerés és megértés őszinte vágya, illetve a filmnyelv magabiztos és ízléses használata jellemzi ezeket a kisfilmeket.
A rendező emberszeretete és nyitottsága a Külön falkában is megmutatkozik, illetve a sokoldalúsága is, hiszen a film stílusát az ábrázolt karakterek zaklatott belső világához igazította. A börtönből frissen szabadult Kondor Tibor kidobó emberként dolgozik, és vonzza a bajt. Elég neki egy szikra, és máris jelenetet rendez egy bankfiókban vagy verekedésbe keveredik a diszkóban. Messze áll az ideális apafigurától, de persze a lánya, a 12 éves Niki nem így gondolkodik, ő egyszerűen csak meg akarja ismerni a hosszú évek óta nem látott apját. És le sem tagadhatja, hogy apja lánya, rossz viselkedése miatt a nagymamájának kell magyarázkodnia a tanároknak.
Hazugságokkal, múltbéli traumákkal terhelt apa-lánya kapcsolat bontakozik ki a szemünk előtt, amit ráadásul a külvilág rosszallása és a két főszereplő dacos természete is tovább nehezít. Hajni korábbi munkáihoz képest mindez lendületesebb tempóban, szimpatikus szertelenséggel jelenik meg a vásznon. Két, látszólag egymástól távol eső tulajdonság forr össze egy különös, de működőképes és magával ragadó hangulattá a filmben, amely így egyszerre tud bájos és vad lenni.
Ez a kettősség a legnyilvánvalóbb módon a két amatőr színész kinézetében tükröződik, tényleg mintha két külön világ lenne a mortalkombatos nyaktetoválást viselő Dietz Gusztáv és a csínytevéseivel együtt is tündéri Horváth Zorka. Hogy aztán változatos módokon ütközzön össze és sebezze meg egymást apja és lánya, de egy pillanatig sem elbizonytalanítva abban a nézőt, hogy a bennük gomolygó vágy a szeretetre végül majd győzedelmeskedik.
Az ihletett zeneválasztás is azt segíti, hogy emlékezetes módon menjen végbe a közeledés, a film egyik legelbűvölőbb, egy használaton kívüli diszkóban játszódó jelenetében az apa a Mariát rakja fel a Scootertől, hogy aztán a lány izlandi szintipoppal válaszoljon rá, megmutatva valami fontosat magukból, és érdeklődve figyelve a másik zeneválasztását.
Szerencsére nincs túlmagyarázva vagy túlmisztifikálva a filmben a szülői kötelék ereje, nem válik giccsessé, szentimentálissá, egyszerűen minden cinizmust nélkülözve adottnak veszi, hogy létezik egy láthatatlan erő, amely mágnesként vonzza egymáshoz szülőt és gyermekét. És látva a Külön falkát, erre a gondolatra nagyon könnyű, és kifejezetten jóleső érzés rácsatlakozni.
A film nem hatol bergmani mélységekbe, ugyanakkor felszínességgel sem vádolható, pont annyit mutat meg a két főszereplőből, hogy ne legyen hiányérzetünk a kedves és megható történet végére. A saját életéből is inspirálódó Kis Hajni egy nagyon izgalmas, átmeneti kort ábrázol Nikin keresztül. Gyerekből kamasszá válik, többé már nem elégségesek neki az otthon készen kapott válaszok, maga akarja felfedezni a világot, és ezzel párhuzamosan kielégítő választ kapni az őt leginkább nyomasztó kérdésre: milyen ember valójában az ő apja.
A két amatőr főszereplő, Dietz Gusztáv és Horváth Zorka összességében remekül helyt áll a filmben, az, hogy valós érzelmi töltetet kap Tibi és Niki kapcsolata jelentős részben nekik köszönhető. Vannak jelenetek, amikor bizonytalanok, amikor érezhető, hogy nem testhez álló színészi feladattal kell megküzdeniük, de ezek apró megingások, amik nem válnak zavaróvá.
A film végig odafigyel arra, hogy ne veszítsen a lendületéből. Amikor már éppen fogyatkozni kezdene a figyelem, hogy mostantól csak apa és lánya ismétlődő titkos találkái következnek iskola után, újabb leküzdendő, a múltjukból természetesen következő akadályokat görget eléjük. Az autóval száguldozós, a szabadság illúzióját közvetítő csúcsjelenet önmagában akár közhelyesnek is hathatna, de a nézői többletinformáció, ami miatt tudatában vagyunk a helyzet kilátástalanságának ismét csak izgalmas kettősséggel ruházza fel ezt a részt.
Az Inkubátor Programból kigördülő alkotások jellemzően a magyar film szerzői vonalát erősítik, ez a Külön falkára is igaz, hiszen akár a személyességgel vastagon átitatott, nagy hagyományokkal bíró így jöttem-filmek közé is sorolható, de ami ennél fontosabb szerintem, hogy ez egy, a szó legjobb értelmében vett közönségfilm is. Karcossága, finom melankóliája mellett is egyértelműen életigenlő, egyszerűen nem tudok olyan embert mondani, akinek ne ajánlanám bátran. A két főszereplőnél maradva: egy 12 éves, a suli után a plázában lógó kislányról, és a neonfényes klub előtt mogorván álló kidobóról is simán el tudom képzelni, hogy rá tud kapcsolódni a Külön falkára.
A Külön falka szeptember 30-től látható a mozikban.
