A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre után ismét a kapcsolódás lehetőségét, a párkapcsolatok nehézségeit vizsgálja Horvát Lili. A nemzetközi koprodukcióban, ismert sztárokkal, angol nyelven készült Jegyzeteim a Marsról szintén a titokzatosságra épít, de a rendezőnő előző filmjével ellentétben ezúttal a központi rejtély nem is kap feloldást. A film lényege az új esély – egyszerűen bele kell törődnünk, hogy ezt megkapja a válságtól szenvedő pár, érkezzék bárhonnan, bárhogyan. A film sci-fiként is nézhető, de erősen metaforikus, emiatt elfogadható, hogy a főhősnő eltűnésére, majd visszatérésére nincs magyarázat. Nem is a rejtélyen van a hangsúly, de azért végig ott motoszkál a kérdés, hogy vajon a fordulat hogyan racionalizálható a film világában.
Vágyunk egymásra, de mégsem tudjuk megélni a kapcsolatainkat; nem figyelünk eléggé a másikra, így egyre csak bántjuk egymást. A Jegyzeteim a Marsról egy házaspárról szól: az űrkutató Margot (Mackenzie Davis) és férje, Sam (Rupert Friend) a férfi őseinek földjére, Magyarországra költözik, ahol Sam lótenyésztésbe kezd. Margot az idegen környezetben elszigeteltnek, magányosnak érzi magát – a történet ezen szakasza az Elveszett jelentést is eszünkbe juttathatja –, egyedül az obszervatórium és annak munkatársa, Alex (Babinchak Atanáz) kelti fel az érdeklődését. A konfliktusos kapcsolat drámai véget ér, amikor Margot egy túra során eltűnik az Alpokban – majd mégis folytatódik, amikor néhány hónappal később a nő visszatér, de mintha nem önmaga lenne. Nem emlékszik semmire, de mindenáron szeretné elpusztítani a Marsról szóló jegyzeteit.
Jegyzeteim a Marsról / Fotó: Poste Restante, Amour Fou, Obala Art Centar
A Jegyzeteim a Marsról főszereplői eredetileg Greta Lee és Andrew Scott lettek volna, de Mackenzie Davis (Terminátor: Sötét végzet, Halt and Catch Fire – CTRL nélkül) és Rupert Friend (Büszkeség és balítélet, Homeland – A belső ellenség) is kifejezetten jók a szerepekre. A film különlegessége, hogy az első felében inkább a meg nem értett Margot-val azonosulunk, Sam kemény, ellenséges és taszító (miközben világos, hogy mindketten szenvednek a kapcsolat mélypontjától). Majd változik a fókusz, és Margot eltűnése után megérthetjük Sam fájdalmát, már ő tűnik a kedvelhetőbb félnek.
Visszatérése után Margot olyan, mint egy idegen, egy űrlény, Sam erőfeszítései a kapcsolat újjáépítésére, illetve a férfi érzékenységének feltárulása pedig meglepő és megható. Ez a felépítés, a szimpátia és a nézőpont vándorlása sokat követel a színészektől, hiszen az aktuális nézői viszonyulás biztosítása nélkül nem rajzolódhatna ki a helyzet komplexitása: itt nincs vétkes fél és áldozat, Margot és Sam kölcsönösen bántják egymást, majd kölcsönösen próbálják helyrehozni a kapcsolatot. A film tétje, hogy ez a szándék elég-e a sikerhez, egyéni módszereik, lépéseik a másik számára is elfogadhatóak-e – és a megfelelő pillanatban érkeznek-e.
Miközben Rupert Friend is intelligensen viszi végig Sam ívét, Mackenzie Davis kapta a nagyobb kihívást, hiszen a melegséget árasztó, álmodozó Margot után a földönkívüliként viselkedő, amnéziás, monomániás és gyermeki Margot-t is el kellett játszania – a színésznő elmondása szerint egyik ihletforrása David Bowie volt. A film harmadik főszereplője pedig a vörösen fénylő, egyszerre távoli és közeli Mars, amely mintha a kapcsolat metaforája és egyik kerékkötője is lenne. Margot kutatási területe ez a bolygó, titokzatos jegyzetfüzete áttörést hozhatna a tudományban, de kiégése és ellentmondásos kapcsolata a munkájával láthatóan felőrölte őt és a házasságát is. De átgondolatlan döntéseket hozott Sam is, amikor Magyarországra költözve csak a saját vágyait tartotta szem előtt, figyelmen kívül hagyva Margot-t. A film halványan felsejlő konklúziója a kölcsönös kompromisszumok és az egyensúly mellett foglal állást: ahogy nem lenne megoldás a jegyzetfüzet elpusztítása, úgy nem lenne megoldás a lovak elengedése sem. A valódi odafigyelés a másikra, a megváltozott Másik fel- és megismerése hozhatja el a harmóniát. Ennek keresése tölti ki a film utolsó harmadát.
Jegyzeteim a Marsról / Fotó: Poste Restante, Amour Fou, Obala Art Centar
A Jegyzeteim a Marsról fő helyszíne egy vidéki kúria, amely hol hívogatóan otthonosnak, hol rideg börtönnek érződik – ugyanilyen titokzatos, kettős érzéseket keltő a világűrre kaput nyitó Svábhegyi Csillagvizsgáló, vagy a lenyűgöző, de veszélyes osztrák Alpok is. Maly Róbert operatőr képei fontos építőkövei a filmnek, hiszen hangulatteremtő eszközként gyakran átveszik a történetvezetés helyét – tovább erősítve azt az értelmezési keretet, hogy a Jegyzeteim a Marsról inkább az intuícióinkra épít a konkrét cselekmény helyett.
A velencei filmfesztivál Giornate degli Autori szekciójában debütált Jegyzeteim a Marsról lassú, szemlélődő film, és miközben eldöntetlensége tág teret ad az értelmezésnek, ugyanez a hangsúlyok ellaposodásával is jár. A film bővelkedik a referenciákban, a már említett Elveszett jelentés mellett Margot megszállottsága és az űrkutatás a Harmadik típusú találkozásokat, a megváltozott Margot és Sam kapcsolata a Csillagembert vagy a Szegény párákat idézi. Egymás kerülgetése és meg nem értése, az ébredező kapcsolat, tudomány és misztikum pedig a Felkészülés… meghatározó motívumai is voltak, bár meglepő módon ott ezeket éppen a céltudatosság tette varázslatosabbá, mint jelen esetben.
A Jegyzeteim a Marsról szereplőiben és kihívásaikban szintén sokszor magunkra ismerhetünk (míg a Felkészülés… egy kapcsolat hajnalát, a Jegyzeteim egyszerre az alkonyát és egy lehetséges újrakezdését mutatja be), de az erősen allegorikus réteg elbizonytalanít, hogy tulajdonképpen mit is kellene belelátnunk Margot és Sam kapcsolódási kísérleteibe, konkrét válaszokkal pedig nem szolgál a film. Ezzel együtt Horvát Lili ismét markáns hangulatú, gondolatgazdag és érzékeny filmet rendezett, de a Jegyzeteim a Marsról ugyanúgy próbára teszi a néző nyitottságát és empátiáját a kapcsolódási kísérletünk során, mint ahogyan Margot és Sam egymást.
A filmet a 83. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk. A magyar mozikba télen érkezik a Mozinet forgalmazásában.
