A projekt eredetileg színházi felkérésként indult: Balázs Zoltán, a Maladype Színház vezetője kereste meg Hajdu Szabolcsot, hogy rendezzen náluk előadást, teljes alkotói szabadságot adva neki. A Fehér tenyér és a Bibliothéque Pascal rendezője ekkor már inkább gondolatokból indult ki, nem kész történetekből: azt kereste, milyen kérdések és tapasztalatok foglalkoztatják őt annyira, hogy azok köré történetet lehessen építeni. A társulat két színésznője mellé Török-Illyés Orsolyát, Szabó Domokost és Gelányi Imrét választotta, majd közösen kezdték feltérképezni, milyen kapcsolatok és helyzetek működhetnek közöttük.
„A fő témák egyike a gyereknevelés és mindaz, ami ehhez kapcsolódik. Nagyjából azonos korú kisgyerekeink vannak és ezzel járó tapasztalatunk. Ezt a tapasztalati tőkét fektettük le alapnak, és úgy gondoltuk, hogy ha több, nagyon pontosan kidolgozott karakter van egymás mellett, akik különbözőképp viszonyulnak egymáshoz, ezek a viszonyok helyzeteket fognak generálni, melyek organikus egymáshoz kapcsolódásából lesz majd a történet.
Ernelláék Farkaséknál / Fotó: Big Bang Media
A lehető leghétköznapibb szituációkat kezdtük el vizsgálni, például az altatást. Köztudomású, hogy a gyerekek soha nem akkor akarnak elaludni, amikor a szüleik szeretnék, és ez az apróság olyan konfliktusokat szíthat a két szülő között, amelyek már nem pusztán a gyerek elaltatásáról szólnak, hanem univerzálissá tágulva az emberi párkapcsolatról. Ilyen típusú alaphelyzeteket keresgéltünk, ezekből esténként dialógusokat írtam, amit másnap már próbálhattunk is” - idézte fel a nekünk adott interjúban a munkamódszert, amivel már a Tamara című film elkészítésekor is kísérletezett.
De Hajdu filmet akart forgatni, még ha állami támogatáshoz nem is jutott. A színházi szövegkönyvet forgatókönyvvé alakította, családjából szereplők, lakásából díszlet vált, a forgatásba pedig operatőr hallgatói is bekapcsolódtak a Metropolitan Egyetemről. Egy éven át foglalkoztak ezzel a filmes megközelítéssel, és végül tizenhárom operatőr dolgozott az alkotáson, fejenként egy-két forgatási napot vállalva. A produkció így részben szakmai gyakorlatként is működött, miközben a különböző operatőri nézőpontok is beépültek az elkészült műbe.
Mikor arról kérdeztünk, hogy a gyors munkatempó és a kis költségvetés mennyire nehezítette meg a munkát, Hajdu nem panaszkodott: „Éppen ez az, amivel kapcsolatban kételyeim vannak. A filmek minőségén nem látszik meg a sok előkészület, mert semmivel sem jobbak a mostani mozik, mint a francia új hullám 60-as években, egyetlen kamerával és néhány baráttal leforgatott filmjei, vagy említhetném a 70-es évek német pezsgését Fassbinderrel, Schlöndorffal vagy Herzoggal. Ezek az emberek egyfolytában csinálták a filmjeiket, évente akár többet is. Bizalom és hit kérdése minden.”
Ernelláék Farkaséknál / Fotó: Big Bang Media
A szoros helyzet valóban nem rontott a kész művön, „a kis költségvetés minden szempontból a film javára írható: a szerény díszlet a valóság maga, a mesterszakos operatőr osztály által felvett jelenetek pedig intim közelségbe hozzák a már említett csatateret, különböző stílusban, mégis egységesen járják körbe a színes, valódi emlékektől hangos lakást. Hajdu a drámát persze keserédes humorral ellensúlyozza: Farkas konstans puffogása és Ernelláék sóvárgó tekintete a családi ereklyék láttán időről időre feloldják a feszültséget, hogy aztán észrevétlenül berántsanak a következő menetbe” - írtuk kritikánkban.
Ahogy a forgatás, a forgalmazás sem a megszokott mederben zajlott, lakásvetítésekkel kezdtek, mielőtt mozikba került a film. „Egy nap alatt beteltek a rendelkezésre álló időpontok, így annak érdekében, hogy a hivatalos mozipremier, vagyis szeptember 29-e előtt még több emberhez eljuthasson Hajdu Szabolcs többek közt Kristály Glóbusszal elismert filmje, a szervezők a filmklubokat is bevonták a buliba” - írtuk akkori cikkünkben. Még egyik volt kollégánk lakásában is vetítették a filmek, akiket történetesen éppen Farkaséknak hívnak.
„Ahogy arra titkon számítani lehetett, az Ernelláék Farkaséknál félhivatalos sajtóvetítésének sem egy bérelt moziterem, hanem egy lakás adott otthont - Hajduék lakása, ahol a filmet is forgatták. Ennél erősebb meta-élményben egy ideig egész biztosan nem lesz részünk: az utcára néző ablak elé kihúzott vásznon azt a helységet töltik meg élettel a színészek, ahol mi ülünk éppen a színészekkel. Veszélyes terep, a félórás játékidő elteltét követően lassú a reboot, és nehezen tudatosul, hogy annak a történetnek ott vége van, ez meg itt most egy másik” - írtuk a beszámolónkban.
Ernelláék Farkaséknál / Fotó: Big Bang Media
A különleges helyzet különleges élményt szerezett az újságírónknak: „Ekkorra már a meghívottak jó része illedelmesen elköszönt, Zsigát is hazahozták a barátjától, biztos feküdnie kellene neki is. Nekünk nem. Pofátlanok vagyunk, vagy csak nem bírjuk elengedni a helyzetet? Az ünnepelt filmes arc, akit tapsolt a tömeg Karlovy Varyban, most itt áll velünk a konyhája küszöbén a combnyi vastag Cassavetes-könyvvel a kezében. ‘Várjál, ezt még hallgasd meg’ – szól oda, közben bezsongva pörgeti a lapokat a keresett mondat után kutatva.”
A hétköznapi helyzetekből és személyes tapasztalatokból kiinduló módszerből végül egy nagyobb ív is kirajzolódott: az Ernelláék Farkaséknál a Kálmán-nappal és az Egy százalék indiánnal együtt egy életközépi válságot körbejáró trilógiává állt össze. Hajdu Szabolcs a ,,párkapcsolati lakás-trilógia" 2024-es lezárása óta pedig egy új trilógián dolgozik, amellyel korábbi filmjeinek mágikus realizmusához igyekszik visszatérni.
Az Ernelláék Farkaséknál készítéséről podcastunk egyik első adásában Török-Illyés Orsolyával is beszélgettünk.
