Vermes Dorka: Amikor elmondtam, hogy miről szól a film, leharmadolódtak az emberek

Sok ilyen élményem van, de nincs egy meghatározó, amiből táplálkozik az Alba Vulva. Olyanokkal tud ez kialakulni, akik akár ismeretlenként is jól reagálnak a személyesebb témákra és hajlandóak adni magukból valamit, még úgy is, hogy valószínűleg többször nem fogunk találkozni. Szeretem ezeknek a helyzeteknek a véletlenségét, jó érzés erre fogékony emberekhez kapcsolódni hosszabb-rövidebb időre. 

Mikor találkoztál először a film alapjául szolgáló Nancy Jo Cullen novellával? Mi tetszett meg benne? Mennyit változtattál az eredeti cselekményen? 

Még azelőtt megtaláltam, hogy felvettek volna az SZFE-re, és már akkor elhatároztam, hogy majd meg szeretném csinálni. Direkt adaptálási szándékkal kerestem olyan történeteket, amik nem túl ismertek. A kanadai kultúrkör sok szempontból közel áll hozzám, erről a kötetről egy angol nyelvű könyves fórumon jókat olvastam, így megrendeltem. Elolvastam az egészet, de a Valerie’s Bush c. novella akadt be, amiből végül a filmünk is lett.

Úgy éreztem, hogy az emlékezés egy ilyen direkt, fizikai helyzetben önmagában nagyon filmes szituáció. Ez végre lehetőséget adott formai kísérletezésre is, ami akkor már nagyon érdekelt, szerettem volna kipróbálni magam az érzelmi realizmuson alapuló helyzetek ábrázolásán túl is. Erre jó lehetőségnek tűnt egy ilyen tudatfilm.

Alba Vulva

Ez meg már csak utólagos megfejtés, de nagyon foglalkoztatott az érzelmi megrázkódtatás után az emberben zajló kognitív belső mozi külsővé, fizikaivá tétele. Az eredeti novellából szinte csak az alaphelyzetet hagytuk meg Dobány Petivel, a film dramaturgjával. A múltbeli szőrkitépés egyáltalán nem volt benne, sokkal általánosabb dolgokra emlékezett vissza a főszereplő az elmúlt szerelemből, és a kozmetikussal való kapcsolata is teljesen más irányba ment. Ott rögtön az elején elmondta neki, hogy a partnere nő volt, és ezt kedvesen megbeszélték, szóval a kanadai viszonyokra volt írva.

Itthon már ez sem feltétlen lett volna életszerű, de más tekintetben is domesztikálni akartuk a szereplőket egy valódi közeghez. Mindkét karaktert a magyar rögvalóságban igyekeztünk megtalálni, még akkor is, ha ez nem nem egy szociofilm, és nem derül ki rengeteg minden a konkrét környezetükről. Praktikusan nézve meg egy jó vizsgafilmes szituációnak tűnt. Azt gondoltam, hogy egyszerű lesz gyártani, mert csak egy kozmetika kell hozzá, de aztán persze egyáltalán nem volt az. 

Milyen gyártási nehézségek adódtak? 

Sok helyszínen, sokféle hangulatban jelennek meg az emlékek, és mindegyikhez más életszakaszt találtunk ki, amihez mind kissé eltérő frizura és jelmez kellett a főszereplőnek és a volt élettársának is. Éjszaka is forgattunk, ami önmagában nagyon nehéz és költséges, aztán meg még be is kellett törni egy ablakot. Maga a kozmetika egy kézműves helyiségből lett teljesen átalakítva, sok benne a forgatásra épített elem. Meg persze a megjelenített intim gyanta helyzet is olyan, hogy kellett hozzá szakértő és dublőr is. 

Az Alba Vulva forgatása

Említetted, hogy Edina és a volt szerelme kapcsolatát, a különböző életszakaszaikat flashbackekben látjuk. Ilyenkor részletesen kitalálod, hogy milyen volt ez a kapcsolat, vagy nem volt erre szükség a filmben? 

Igen, átbeszéltük a színészekkel, hogy milyen volt ez a kapcsolat, hogy indult, min ment szét, ki volt inkább a virág, és ki a virág gondozója stb. Ezekről tudtam, hogy nem fogjuk elmesélni a filmben, de a színészeknek kell tudniuk, hogy mit játszanak, nekünk azt, hogy mit veszünk fel és mit kell ehhez legyártani.

Az összes emlék-szituáció is ki volt találva. Tudtam, hogy ezeket sem fogjuk majd narratív módon bevágni, de nekem az a meggyőződésem, hogy kerek egészből lehet csak a megfelelő fragmentumokat kinyerni. 

Milyen volt a közös munka a színészekkel, és milyen szempontok szerint választottad ki őket? 

2020 nyarán futottunk rá először a film előkészítésére, ami egy elképesztően káoszos időszak volt. Nem volt még oltás, de akkor is járvány volt, a színészek féltek castingra jönni. Ekkor már tudtuk, hogy ősztől jön a modellváltás is, csak azt nem tudtuk, hogy pontosan mivel jár majd, és mi mit fogunk csinálni. Ezen kívül pedig vizsgafilm támogatást sem kaptunk sem arra a félévre, sem az azt megelőző egy éves időszakra, így a költségvetés sem volt meg.

Szeptemberben aztán részt vettem az egyetemfoglalásban, így abba is hagytam a castingot, hiszen egyértelmű volt, hogy ez nem az az időszak, amikor egy film előkészítésével tudok majd foglalkozni. Aztán mikor télen a Covid miatt kivonultunk a foglalásról, a legdurvább lezárások következtek. Ebbe a légüres, motiválatlan térbe érkezett a Goethe Intézet felajánlása, akik támogatni akarták a filmrendező osztályok vizsgamunkáit a Freeszfe-n belül. Ekkor már a lezárások miatt nem kezdtem el újra castingolni, úgy döntöttem, hogy azokból választok, akik a nyáron a legmeggyőzőbbek voltak. A főszereplőre ez egyértelműen Homonnai Katalin volt, habár alkatilag ő a száznyolcvan fokos ellentéte a karakternek, akit én elképzeltem. 

Homonnai Katalin

Én egy molettebb, rövid hajú, butch típusú könyvtárost szerettem volna. Ez a karakter persze hiányzik a magyar színésznők tárházából, ezért a civil közegben nézelődtem. Megnéztem színházi dramaturgokat, leszbikus egyesületből tagokat, koreográfusokat, írókat, dokumentumfilm-rendezőt, szóval a legkülönbözőbb embereket. Ezt a döntést részben az is indokolta, hogy alaphelyzet már amúgy is iszonyatosan rémisztő volt egy csomó színésznőnek, akikkel erről beszéltem. Amikor elmondtam, hogy miről szól a film, leharmadolódtak az emberek. 

A meztelenség és a gyanta miatt? 

Ezek miatt is lehetett, de már az Anyák napjánál is kirajzolódott, hogy a magyar színésznők egy részének kényelmetlen leszbikus karaktert eljátszani. Én inkább ott látom a probléma gyökerét, hogy a hazai színészek (is) sokszor a lehető leghomogénebb női- és férfi típusokhoz próbálnak meg alkalmazkodni, és ami ettől egy kicsit is eltér, az sokuk számára még művészi értelemben is idegen, félelmetes. De hogy pozitív dolgot is mondjak, a végén mindig megtalálom azokat, akik arra, amit én szeretnék, a legmegfelelőbbek, és nekem velük kell foglalkoznom. 

Pálya Pompóniát is a fél évvel korábbi, nyári casting alapján választottad ki? 

Mivel eredetileg egy kicsit molett, maszkulinabb külsejű főszereplő volt a fejemben, ehhez egy vékony, minden értelemben klasszikus femininitást sugárzó, mondjuk körmös szalonban is dolgozó karaktert képzeltem el. 

De aztán meglett Kata, aki egyáltalán nem ilyen, hanem inkább androgün kisugárzású, kifejezetten aszketikus alkat, és hozzá Pompi egy jó ellenpólus volt minden értelemben. A meggyőző színészi kvalitásai mellett nagyon tetszett az a természetesség, ahogy hozzááll az itthon tabunak számító jelenségekhez, és az a megdolgozott fájdalom és erő, amit sugároz magából. Ezek mind elengedhetetlen hitelességet adnak Nikinek, ami azért is nagy szó, mert az ilyen karaktert elképesztően könnyű félrejátszani.

A volt élettárs volt az, akit nyáron egyáltalán nem tudtam megnézni, őt már ebben a nagyon durva covidos, maszkos, tesztelős időszakban kerestem. Felhívtam öt vagy hat színésznőt, akik jónak tűntek Kata mellé, de csak ketten jöttek el castingra, a többieknek túl extrém volt a szituáció. De megint a legjobb dolog történt, mert Sipos Vera azonnal csodálatos volt, utólag sem kívánnék senki mást a helyére.

Sipos Vera

Ez azért is rémisztő, mert azt gondolnám, hogy a színészek közege nem az, ahol ez problémát jelentene. 

Én azt is gondolom, hogy az, hogy a színész előadóművészként milyen karakterek bőrébe bújik bele, és milyen érzelemvilágot jelenít meg, az nem kéne, hogy feltétlen közvetlen összefüggésben legyen a civil emberként való meggyőződéseivel. Emellett viszont az is van, hogy egy ilyen helyzetben mindenkinek az az érdeke, hogy az efféle akadály (is) hamar kiderüljön, és mindenki mehessen tovább.

Akkor, sajnos, ezért (is) kell ilyen filmeket csinálni, hogy ez kiderüljön. Visszatérve a karakterábrázolásra: Edina kádban ül, jógázik, gyantáztat. Ezekben mind van egy erős fizikai kötöttség. Ehhez képest pedig a végén a biciklizés és a dühös gesztus nagyon felszabadító. Neked fontos, hogy a düh kimutatásáról is beszélj a filmen keresztül? 

A fájdalomhoz minden esetben a dühön keresztül vezet az út, és így is lehet azt végső soron feloldani. Annak ellenére, hogy nagyon sok idő volt, míg valamelyest a magamévá tudtam tenni, hogy nemhogy nincs baj a düh megélésével, hanem kifejezetten szükséges a kiegyensúlyozott élethez. Persze senkit nem akarok arra buzdítani, hogy kövekkel dobálózzon, de az ember az életben nem csak szimpatikus és százszázalékosan helyes dolgokat csinál, és ennek a gesztusnak a filmben is van egy kontextusa. 

Úgy gondolom, hogy egy ilyen kemény érzelmi helyzet megoldása kisreál helyzetben ennyi idő alatt nem lett volna hitelesen elmesélhető. Pont ezért tetszett meg a flashbackezős forma, mert lehetőséget ad rá, hogy ne feltétlen pszichológiai reálban meséljek, hanem bele tudjunk látni a főszereplő tudatába. Ezt csak a film tudja, és ez tényleg fantasztikus, hogy végigélhető úgy egy érzelmi helyzet, hogy nem kell szavakkal körülhatárolni. 

Az emlékezésnek a szubjektív jellegből adódóan amúgy is erősen problémás a valóságreferenciája, így filmnyelvi kísérletként ez érdekelt legjobban ebben a projektben. 

Van, aki azt mondja, hogy neki az emlékek alapján egy brutálisan bántalmazó kapcsolat áll össze, van aki azt, hogy milyen szép intim időket éltek meg együtt. Van, aki egyáltalán nem érti, hogy miért töri be az ablakot, mások nagyon együtt tudtak érezni Edina dühével, szóval a kísérlet ezen része sikeres volt.

Érdekes, hogy miközben Edina szép lassan átveszi a saját teste felett az irányítást, a volt szerelme pont hogy elveszíti azt a terhességgel.

Erre még nem gondoltam, de érdekes megfigyelés. Én a készítés közben inkább úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy Edina önvédelemből nagyon távol tartotta magát a saját magához való kapcsolódástól, hiszen pusztító fájdalommal kellett volna szembenéznie. Amikor megérezte a megrekedtségét ebben a bujkálásban, öntudatlanul is elkezdte keresni a feldolgozás módjait, de ez a klasszikusnak számító módszerekkel már nem ment. 

Az önismerethez hozzátartoznak a zsigeri tapasztalatok is, de a defenzív Edinának inkább csak megfigyelései és elméletei voltak, semmint valós megélései.

A film egyik legizgalmasabb részlete a jógaóráról induló, kongó hang, amely aztán egyre kellemetlenebbé válik, és más ehhez hasonló hangok is végigkísérik az egész filmet. A hang karaktere az elejétől megvolt a fejedben? Szászi Petra és Liener Martin zeneszerzőkkel közösen találtátok ki?

Végül úgy alakult a zenei felosztás, hogy a soundscape-et Martin csinálta, ami pedig tisztábban instrumentális, azt Petra. Amiről most beszélünk, az nem volt előre kitalálva. Először Kántor Dáviddal a vágóasztal fölött való beszélgetéseink során merült fel, hogy kéne ide valamilyen zavaró effekt, de az ötlet kikristályosításának érdeme mindenképp Martiné.

Tarr Béla például erről azt mondta, hogy az egész jógajelenetet vágjam ki, de én úgy éreztem, hogy kell egy olyan jelenet, ahol Edinának „tudnia kéne” kapcsolódnia magához, mégis kudarcot vall. Végül aztán egy olyan helyzetben sikerül ez a kapcsolódás, ami meg egyáltalán nem erre van kitalálva. 

Kik azok a kortárs rendezők, akiknek a munkái leginkább inspirálnak?

Ruben Östlundot nagyon szeretem, de az új filmjét sajnos most Szarajevóban nem tudtam megnézni. Ulrich Seidl új filmjét viszont most láttam, őt is nagyon bírom. Greta Gerwig munkásságát is nagyon inspirálónak tartom, igaz, eddig azok a munkái jobban tetszettek, amiket írt és eljátszott, mint amiket csak megrendezett. 

Vermes Dorka a film producereivel Zachar Balázzsal és Osváth Gáborral Szarajevói Filmfesztiválon /Fotó: Pálos György/

Két napja jöttél haza a Szarajevói Filmfesztiválról. Milyen élmény volt?

Életem eddigi legnagyobb fesztiválja volt, nagyon jól éreztem magam. Habár sokat ad a presztízsre a fesztivál, mégis áthatja egyfajta közvetlenség is, ami jóval közelebb áll a nekem kényelmes létezésmódhoz, mint a kissé komolykodóbb, távolságtartóbb nyugati fesztiválok. 

Nem volt olyan sok időm filmeket nézni, mert van egy nagyjátékfilm-tervem, és azzal kapcsolatban vettünk részt találkozókon Zachar Balázs producerrel, meg voltak protokoll események, amik az Alba Vulvához kötődtek, és ezek nagyjából ki is töltötték az ottlétünket. Mikor felszabadult valamennyi idő, igyekeztem a magyar premierekre eljutni. A rövidfilmes szekcióban, ahol én is voltam, versenyzett Gyimesi Anna és Turai Balázs filmje is, iszonyatosan jó mind a kettő, egyértelműen kiemelkedtek a mezőnyből. Püsök Botond egészestés doksija is nagyon erős volt, és a Paying a Visit to Fortuna is tetszett. Rég nem érzett büszkeség volt magyarnak lenni.

A filmedet már itthon, a 10. Friss Húson és Szarajevóban is vetítették. Hogyan fogadta a hazai és a külföldi közönség? 

Még nem volt olyan hosszú élete a filmnek, hogy igazán össze tudjam hasonlítani. Azért is nehéz ez, mert a Friss Húson nincs Q&A, Szarajevóban meg volt. Utána oda is jött hozzám valaki a közönségből és megköszönte a filmet, mert úgy érezte, hogy neki nagyon jól leírta az érzései ellentmondásosságát hasonló helyzetben. Ilyesmi még nem nagyon fordult elő velem, nem is tudtam rá jól reagálni, pedig nagyon megérintett.

Egy érdekes konkrét különbség, hogy itthon 95 százalékban úgy olvassák az emberek az ex jelenbeli terhességét, hogy ő már egy férfival van, emiatt hagyta el a főszereplőt, akinek ezért is fáj ez ennyire. Írás és a készítés közben bennem fel sem merült, hogy ezt így is lehet érteni, pedig végül is ez is egy eshetőség. Mindenesetre kint az az olvasat volt többségben, hogy az új partnere is nő, pedig azért Szarajevó sem Párizs. 

A következő filmed miről fog szólni?

Árni munkacímmel dolgozunk rajta, és egy vidéken turnézó utazó cirkuszról szól, amit egy család vezet, és abban van egy fiatal fiú, aki a falvakról falvakra járás közben próbál magának élhetőbb körülményeket teremteni. Ezt is a Proton Cinemával csinálom, de Zachar Balázs mellett Tarr Béla is beállt mögé producernek. Most még anyagot gyűjtünk, ami azt jelenti, hogy kis társulattal bíró, vidéki cirkuszokat fotózunk, illetve interjúzunk velük, de egyelőre nem szívesen mondok többet, mert még sok minden törékeny fázisban van.

Az Alba Vulva című filmet legközelebb a 18. Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon láthatja a magyar közönség.