A magyar film, és a hozzá tartozó állami támogatási rendszer mindig is szenvedélyes viták kereszttüzében állt. A vita kódolva volt, hiszen a rendszernek – hívják a legfőbb szervét MMKA-nak, Filmalapnak vagy Filmintézetnek – mindig is voltak nyertesei és vesztesei, kivételezettjei és olyanok, akik a körön kívülre szorultak. Ezért is volt páratlan kezdeményezés a Vajna-érában, 2015-ben létrehozott, az elsőfilmesek bemutatkozását segítő Inkubátor Program, ami az egész szakma támogatását élvezte.

Kritika maximum azért érte a kezdeményezést, hogy minimális költségvetésből gazdálkodhatnak csak a nyertesek, jelenleg 120 milliót kap egy nagyjátékfilm, illetve elégedetlenséget szült, hogy a program indítása után pár évvel kikerült az animáció a programból.

Ahogy a sportban, úgy a filmművészetben is alapvető fontosságú az utánpótlás-nevelés, és a programnak hála fiatal, friss, sokszor bátran kísérletező rendezői hangok egész sora tűnt fel, akik aztán számos esetben külföldön is jelentős sikereket arattak. Szilágyi Zsófia Egy nap című drámája Cannes-ban nyert, Csuja László Virágvölgye Karlovy Varyból hozott el fontos díjat, az idei Berlinálén bemutatott Műanyag égboltnak is az Inkubátor adta meg a kezdőlökést.

A Zanox forgatása

A hazai közönség és kritika szeretete övezte a szintén Karlovy Varyban debütált Külön falkát, a tavalyi hazai filmtermés pedig sokkal szegényebb lett volna az inkubátoros alkotások nélkül: a Filmhu top tízes listájának első öt helyezettjéből három (Zanox, Veszélyes lehet a fagyi és a Magasságok és mélységek) ennek a programnak köszönheti a létrejöttét.

Egészen mostanáig az Inkubátor Pitch Fórumon nyertes öt projekt alkotói abban a tudatban léphettek fel a színpadra, hogy a sok hónapos munka és versenyzés gyümölcse beérett, elkészíthetik a filmjüket. Idén februárban azonban három nyertes is elutasító határozatot kapott kézhez (Berényi Andor, Rudolf Olivér és Hernádi Ambrus rendezők), melyben az állt, a forgatókönyv végleges változatát ugyan elfogadták, de azt gyártásra nem javasolja az NFI filmszakmai döntőbizottsága. Dávid Attila Távolság című filmtervét áttették a tévés döntőbizottsághoz, és ott bizakodhat kedvező elbírálásban. Az ötből mindössze egy projekt maradt, ami mozifilmként halad tovább a megvalósulás felé, Nagy Borbála A világ eredete című munkája.

Precedens értékű döntés született: a jövőben nem egy, hanem két zsűrinek kell megfelelni, az Inkubátor zsűrije után a Filmszakmai vagy a Televíziós Döntőbizottságnak is: hirtelen nehezített pályává vált az Inkubátor, több akadályt kell ott leküzdeni, mintha rögtön az NFI döntőbizottságainak egyikéhez érkezne be a pályázat, jóllehet az eredeti cél a fiatalok nagyjátékfilmes bemutatkozásának a megkönnyítése volt. Félő, hogy ez hosszabb távon a program eljelentéktelenedését eredményezi. És a fentebbi felsorolásból világosan kitűnik, ez érzékeny vesztesége lenne a kortárs magyar filmműveszetnek.

Kárpáti György Mór az Inkubátorról

Már 6-7 évvel ezelőtt is nehéz terepen voltunk, ma még inkább. Akkor szabadon elindulhattam a Guerillával, azzal a tervvel, amit a fejembe vettem. Sikerült meggyőzni a zsűrit, a jelenlévőket, hogy egy kosztümös filmet meg tudunk valósítani low budget körülmények között: két tucat fiatal szabadságharcos, az erdő mélyén. Ehhez az ötlethez, vagy mások személyes, elhivatott, csak-azért-is ötleteihez adott keretet, megfelelő indítóerőt az Inkubátor. A jellemzően változatlan összetételű döntőbizottsággal párhuzamosan, független zsűri ítélt (nézzük a névsort, kik ültek ott a mi évünkben, 2016-ban: Bánkuti Zsuzsi, Böszörményi Gábor, Divinyi Réka, Horvát Lili, Varró Attila – a mai bronzkorból visszanézve ez különleges szituáció volt).

Egy évvel azután, hogy Szilágyi Zsófi, szintén inkubátoros Egy napjában voltam casting director, én is elindulhattam az első nagyobb munkámmal, a Guerillával. A józan megítélés arra mutat: változatlan szabályokkal, vagyis a nagy pályázati ablakkal parallel, a tiszta verseny helyeként kéne megmaradnia az Inkubátornak, ahol a pályakezdő filmesek a saját, kockázatos, kompromisszummentes munkáikat, a mai kor legizgalmasabb filmjeit elkészíthetik.

Korai öröm a színpadon

Két érintettel, Petrovits Genovéva producerrel és Berényi Andor rendezővel beszéltünk, hogy érthetővé váljon a fejlesztés menete és az elutasítás háttere. Az Inkubátor Program lebonyolítása így zajlik: a beérkezett elsőfilmes pályázatokból – legutóbb 62 rendező jelentkezett – az előzsűri minden évben kiválaszt tíz filmtervet, amelyet az alkotók több hónapon át fejlesztenek konzulensek bevonásával. Különböző workshopokon vehetnek részt, majd a pitch fórumon bemutatják a terveiket a szakmai közönség előtt. A tízből négy nyertest választ a zsűri, egy pedig a közönség szavazatai alapján jut tovább.

A 7. Inkubátor döntőjét 2022 májusában tartották. „Mi abban a tudatban nyertük meg a Pitch Fórumot és álltunk ott a Toldi színpadán, hogy elkészíthetjük az első nagyjátékfilmünket” – emlékezett vissza Berényi.

Amikor Sedon Enikő felment a színpadra, azt mondta, hogy kedves alkotók, akkor ez az öt filmterv kapja meg a jogot arra, hogy beadhassa a gyártási pályázatot” – idézte fel Petrovits a pitch fórum eredményhirdetését. „Felfigyeltem erre a mondatra, és arra gondoltam, hogy a gyártási pályázatunk ismeretében mondhatja azt a Filmintézet, hogy nem rendes költségvetést vittem, nem rendes finanszírozási tervet írtam, köszönjük, de nem akarjuk. Ezt nyugodtan mondhatná a gyártási terv megvizsgálása után, benne van a pakliban, de nem ez történt.”

Az Inkubátor Pitch Fórum nyertesei (jobb szélen Berényi Andor)

Berényi is megerősítette, az NFI-nek természetesen jogában áll elutasítani a gyártási tervet, amennyiben a költségvetés nem megfelelő, amennyiben az alkotók nem hozták létre a projektcégeket. „Ez azonban nem tartalmi, hanem gyártási kérdés.” Az esetükben már a gyártási pályázat beadása előtt született meg az elutasító határozat, és esélyt sem kaptak arra, hogy bizonyítsák, le tudják gyártani a filmet.

Fejlesztés, aztán villámcsapás

Mint minden döntős filmterv, úgy a Könnyű Álom és az Anyám, a szörny fejlesztése is az NFI által kijelölt konzulens segítségével zajlott. Berényi elmondta, a pitch fórum után még két további forgatókönyv-változat (draft) készült el, a konzulensükkel, Jakab Juli dramaturggal folyamatos kapcsolatban álltak, felsőbb szintről viszont csak egyszer kaptak visszajelzést:

Még 2021-ben a pitch fórum előtt a második treatment kapcsán volt Fonyódi Tibor fejlesztési igazgatóval egy rövid konzultációnk, ahol annyit mondott, hogy a terv szuper, írjuk meg a forgatókönyvet. Majd bármikor kerestük őt, egyrészt a hivatalos leadási határidők előtt le kellett adni a forgatókönyvet, másrészt mi magunktól is kezdeményeztünk vele konzultációkat, nem reagált soha.”

Petrovits története is ezt tükrözte: Nagy V. Gergőt és Benkő Orsolyát kapták konzulensnek, akik bátorították őket. „Elmondták, hogy nagyon szeretik a könyvet, nem köteleznek minket arra, hogy fogadjuk is meg a tanácsaikat, de azért elmondják a véleményüket. Ezek kreatív hozzászólások voltak, tehát nem a megvalósíthatóságra vonatkoztak.” Arról is beszámolt, hogy az előírásoknak megfelelően a forgatókönyv több változatát is elküldték Fonyódinak, „és ezek után tőle sem jött visszajelzés arról, hogy bármi gond lenne a draftokkal”.

Így jutottak el 2023 februárjáig, amikor mindenféle előzmény nélkül, derült égből villámcsapásként érte őket az érdemi indoklást nem tartalmazó elutasító határozat. A pitch fórumot követő fél évben senki semmit nem mondott nekik arról, hogy probléma merült volna fel a forgatókönyvvel, ezért esélyük sem volt arra, hogy az esetleges problémákat orvosolják.

A fejlesztés lezárult, nincs tovább 

Az Inkubátor Program szabályzatában évek óta szerepel a következő mondat: „A filmgyártási támogatás odaítélésének a feltétele, hogy a filmalkotások végleges forgatókönyveit a döntőbizottság elfogadja.” 

Berényi szerint „Az elfogadás puszta formalitás, annyit jelent, hogy teljesítettük a munkát, leadtuk a könyveket, ténylegesen dolgoztunk vele, és elköltöttük a fejlesztési pénzt.” Az elfogadásokról a nyilvánosság az NFI honlapján közzétett döntőbizottsági döntésekből értesülhet.

A Filmszakmai döntőbizottság a forgatókönyv végleges változatát elfogadta, a fejlesztési folyamatot lezárta.” Ez a mondat sokszor szerepel a döntésekben, az összes tavalyi nyertes inkubátoros filmterv mellett is ez olvasható az NFI december 23-i keltezésű határozatában, ami februárban került fel a honlapra.

Anyám, a szörny

A mondat azonban egy fontos információt nem tartalmaz, nevezetesen azt, hogy a filmtervet a végleges forgatókönyv elfogadása után javasolja-e a döntőbizottság gyártásra vagy sem. A határozat erre nem tér ki, az alkotók közlése alapján tudjuk, hogy 3 filmtervet nem engedtek gyártásba, egyet átirányítottak a tévés döntőbizottsághoz, és egy filmtervet engedett tovább a filmszakmai döntőbizottság.

Korábban a döntések úgy néztek ki, hogy az is oda volt írva, hogy támogatják-e vagy sem a gyártási pályázat beadását. Az elmúlt két évben ez megváltozott” – magyarázta a rendező. Fontos, hogy az elfogadás mindegyik filmterv esetében megtörtént, az Anyám, a szörnyet, a Könnyű Álmot és A gondozót egy másik pontra hivatkozva kaszálták el. 

Megváltozott az eljárási rend

Február 7-én este kaptuk kézhez a döntőbizottsági döntést, ami december 23-i keltezésű, és ebben a gyártási pályázat egyik pontjára hivatkozva nem javasolják a filmünket gyártásra, vagyis nem támogatják az elkészítését. A 7. Inkubátor Program gyártási pályázatát február 6-án éjszaka tették közzé, egy benne szereplő új pont ad mérlegelési jogkört a döntőbizottság kezébe” – mondta el Berényi.

Érdemes odafigyelni a dátumokra. A döntőbizottság decemberben a gyártási pályázat egy olyan változatára hivatkozva utasított el a filmterveket, ami akkor még nem volt elérhető, csak februárban került fel az NFI honlapjára.

A 7. Inkubátor Program február 6 óta elérhető pályázati kiírásában a 2.3 pontról van szó, ez a korábbi kiírásokban nem szerepelt: „A filmgyártási pályázat előfeltétele, hogy a Támogató Filmszakmai, illetve Televíziós Döntőbizottsága - a filmalkotások forgatókönyve és a Pitch Fórum prezentációi alapján megvizsgálva a filmalkotások megvalósíthatóságát - mérlegelési jogkörben döntést hozzon a nyertes filmtervek filmgyártási pályázatának benyújtására vonatkozóan.”

Látogatás az NFI-nél

Két filmterv alkotói hivatalos panasszal éltek, amelyben megfogalmazták, hogy a támogatási szabályzat mely részeit nem tartotta be az intézet velünk szemben, és személyes találkozót kezdeményezek, amire március 6-án délelőtt került sor a két játékfilm producere a döntőbizottság képviselője között. Ezen a beszélgetésen a producerek állítása szerint érdemi indoklást nem kaptak.

A döntőbizottság képviselője a fentebb említett új eljárási rendre hivatkozott, mely a DB-nek jogot ad arra, hogy az inkubátoros szakmai zsűri és közönség döntését felülírva dönthessen a filmek támogatásáról, nem támogatásáról vagy tévés kategóriába átsorolásáról.

Könnyű Álom

Amikor a producereink megkérdezték, hogy ennek az eljárási rendnek a megváltoztatása mikor történt meg, akkor azt válaszolta, hogy erről nem kötelesek tájékoztatni minket, de sajnálatát fejezte ki, hogy nem kommunikáltak róla. Majd arra a kérdésre, hogy a döntőbizottsági döntésnek mi az indoklása, azt válaszolta, hogy nem kötelező megindokolniuk a döntést. Annyit tudunk még, hogy a DB képviselője a producerek kérdésére azt válaszolta, nem financiális probléma miatt nem támogatják a könyveket” - mondta el Berényi.

Az NFI válasza

A Filmhu megkereste az NFI-t, arra voltunk kíváncsiak, milyen indokból utasították el a három inkubátoros filmtervet. Ezt a választ kaptuk:

„Az Inkubátor Program többlépcsős, több szakaszból álló támogatási folyamat. A 2015-ben indított Inkubátor Program számos változáson ment keresztül az elmúlt években, ugyanakkor sosem volt automatikus a gyártási támogatás. A támogatási összeg mértékét rendszeresen felülvizsgálja a Filmintézet. Az Inkubátor Program folyamatát az aktuális nevezési felhívásban teszi közzé a Filmintézet. Az Inkubátor Program 7.0-ban (2021/2022-es kiírás) készülő filmalkotásokra nem ítélt meg korábban gyártási támogatást a Filmintézet.

Könnyű Álom

A pályázati kiírásban szerepelt, hogy a Filmintézet döntőbizottságainak illetékessége arról dönteni, hogy filmszínházban (mozifilm) vagy médiaszolgáltatásban (tévéfilm) bemutatandó alkotásként nyújt-e támogatást pályázati úton a filmterveknek, a legutóbbi pályázati kiírás a döntőbizottságoknak előzetes jóváhagyási jogkört biztosít.

A legutóbbi 10 döntős filmterv közül a 2022. május végi Pitch Fórumon szakmai zsűri és szakmai közönség választotta ki a további megvalósításra (filmgyártás) javasolt 5 filmtervet. Az 5 filmterv fejlesztését nemrég lezárta a Filmintézet.

Az NFI Filmszakmai és Televíziós Döntőbizottsága az Inkubátor Program 7.0-ban készülő filmalkotások forgatókönyve és a Pitch Fórum prezentációi alapján megvizsgálta a filmalkotások megvalósíthatóságát, és ez alapján hozta meg döntéseit. A Könnyű álom, az Anyám a szörny és A gondozó című filmtervek további megvalósítását nem támogatja a Filmintézet döntőbizottságai és erről a Filmintézet értesítette a pályázókat.

Az Inkubátor Program forrása az NFI rendelkezésére álló filmtámogatási keretösszeg része, így ezt a továbbiakban változatlanul mozgóképszakmai támogatásra fordítja a Filmintézet."

Tartalmi probléma?

Petrovits Genovévát és Berényi Andort arról is kérdeztük, lehetséges-e, hogy a filmek témája miatt született elutasító döntés A kérdés megválaszolásához először is tisztában kell lenni a két film tartalmával.

A Könnyű Álom egy nehéz helyzetben lévő férfiról, Zsoltról szól, aki a beteg édesanyjáról egyedül gondoskodik, és amikor a nő állapota tovább romlik, elhatározza, hogy beadja egy idősek otthonába. Hogy a szükséges pénzt előteremtse, az őt biztonsági őrként alkalmazó embereknek a céghálójában strómanként kezd el tevékenykedni, és a film azt az utat követi végig, ahogy Zsolt egyre jobban elmerül ennek a céghálónak a sötét világában.

 

Ez a filmterv soha nem volt nyíltan politikus, valójában egy ember drámájáról szól, az édesanyjáról való gondoskodásról és arról, hogy hogyan lehet valakit szeretve gyűlölni. Megpróbálni tőle egyszerre megszabadulni és mégis biztonságba helyezni. De valóban, a filmnek vannak társadalmi vetületei, hiszen a mai Magyarországon játszódik, és mert egy nehéz helyzetben lévő ember életét mutatja be, aki a bűnbe esik, szóval ez egy bűnfilm. Az, hogy ez milyen szinten illeszkedik a Filmintézet mostani narratívájához, nem az én tisztem megítélni. Soha nem gondolkoztam azon, hogy ez bármilyen szinten kinek, hol és milyen asszociációkat vethet fel, ez nem egy politikus film.

Az Anyám, a szörny alapvetően egy anya-lánya történet, szóval a történet fő szálába semmiképpen nem lehet belekötni” – válaszolta Petrovits. Egy negyven körüli nő a főszereplő, aki belefáradt abba, hogy jelentéktelennek érzi magát, hogy láthatatlan a környezete számára. Egyik nap felpróbál egy horrorfilmbe illő szörnymaszkot, ami furcsa mód felszabadítóan hat rá. Egy drag bárban talál befogadó közösségre, ahol Monster Lady néven maga is fellép. Miközben önmagát akarja megtalálni, kamasz lánya - aki legalább annyira elveszett, mint ő - végképp magára marad. Két magányos ember küzdelméről szól a film, azt vizsgálja, vajon visszatalálnak-e egymáshoz. „Egy dolog van, ami ideológiailag esetleg nem passzol, ami esetleg problémába ütközhet: az egyik mellékszereplő drag queen.”

A személyes dimenzió

Nagyon nehéz megfogalmazni, mert az elmúlt időszak türelemjáték volt, és nagyon hullámzóan éreztem magam” – felelte Berényi arra a kérdésünkre, mennyire viselték meg az elmúlt hetek történései. „Volt, hogy kétségbeesett voltam és letört, máskor azt éreztem, hogy tettre kész vagyok és mindent megtennék ezért a filmtervért. A legjobb pillanataim akkor voltak, amikor a filmtervvel tudtam foglalkozni, kikapcsolva azt, hogy mi történik körülöttünk. Amikor le tudtunk ülni írni és fejleszteni, akkor találtam újra magamra.” 

Egy dolog biztos” – tette hozzá. „Az én fejemben soha nem merült fel az a lehetőség, hogy emiatt elhagyjam az országot, és máshol éljek, máshol próbálkozzak. Részben egyébként a filmünknek is ez a története, hogy ez a férfi bár el akarja hagyni az édesanyját, és el akar menni innen, de képtelen rá érzelmi okok miatt. Én sem adom fel.” A történtek megerősítették abban, hogy ezt a filmet el kell készítenie. Úgy érzi, formálódik a hátuk mögött egy szakmai összefogás, akik készek nyilvánosan is szolidaritást vállalni az elutasított inkubátorosokkal. 

A Könnyű Álomnak amúgy már összeállt a szereplőgárdája, Nagy Zsolt, Mucsi Zoltán és Hámori Ildikó köteleződött el a főszerepekre, a zeneszerző is megvan, a helyszínek nagy részét is kinézték és szeptembert lőtték be a forgatás kezdetének, de gyártási támogatás nélkül ez persze mind bizonytalanná vált, anélkül a forgatás idei elkezdésére nincs esély. 

„Én ezen az egészen nevetek, és azt érzem, mintha egy pókerjátszmában vennék részt” – válaszolta Petrovits. „Nem adtak ki közleményt, hogy megváltozik az Inkubátor, arról sem, hogy több filmtervet nem kívánnak támogatni. Az elején nyilván rossz volt, de aztán Olivért is azzal biztattam, hogy ez nem egy veszett harc.” 

Anyám, a szörny

Petrovits nem attól teszi függővé egy film elkészítését, hogy az NFI támogatja vagy sem, mindig is nemzetközi koprodukciókban gondolkodott, Gyimesi Anna Puha órák című első nagyjátékfilmjét is ebben a konstrukcióban képzeli el, ahhoz jelenleg Pozsonyban keresnek külföldi partnert. 

Valamilyen szinten persze függünk a Filmintézettől, hiszen a koprodukciók sajátossága, hogy a költségvetés egy részét otthon kell előteremteni, de nem vagyok elkeseredve, hiszek abban, hogy az Anyám, a szörny meg fog valósulni” - mondta Petrovits.

A történteket nem úgy értelmezi, hogy az NFI ajtaja végleg bezáródott: „Bár ők nem javasolják gyártásra a filmtervet, abban nem akadályozhatnak meg, hogy beadjam a pályázatot. Annál is inkább, mert a gyártási pályázatot 600 millió forint keretösszeggel írták ki.” A 7. Inkubátor Program gyártási pályázatában szereplő, előbb említett összeg azért fontos, mert így elméletben mind az öt filmnek juthat gyártási támogatás, hiszen jelenleg egy inkubátoros nagyjátékfilm 120 millió, egy dokumentumfilm 35 millió forintra jogosult.

Az Anyám, a szörnyet eleve nemzetközi produkcióban képzelték el az alkotók, Petrovits a Berlinale ideje alatt a német fővárosban folytatott megbeszéléseket lehetséges partnerekkel. Jelenleg még nincs a kezükben szándéknyilatkozat, de bíznak abban, hogy a gyártási pályázat áprilisi határidejéig sikerül külföldi koproducert találni, és úgy beadni a pályázatot.

Az Inkubátor jövője

Két dolog lebeg most Berényi szeme előtt, a saját filmje és az Inkubátor jövője. „Ez az utolsó kis ékszerdoboz, ami miatt készülhetnek itthon kis költségvetésű, új gondolatokat tartalmazó, újszerű filmek.” 

Véleménye szerint „jelenlegi formájában az Inkubátor Program megszűnt létezni”. Van 10 rendező, akik készülnek a következő pitch fórumra, és Berényi szerint most nem átlátható, hogy ők mire vállalkoztak, és az sem tudható, mi történik majd az öt nyertessel. 

Amennyiben az Inkubátor átalakításának szándéka áll a döntések mögött, Berényi nem érti, hogy miért nem kezdeményeztek szakmai konzultációt, ami után a tanulságokat levonva a következő kiírásnál megváltoztathatták volna a játékszabályokat. Szerinte nem eleve ördögtől való ötlet a program átalakítása, és el tud képzelni olyan felvetéseket, amiről érdemes lenne beszélgetni. De most „visszamenőleg” nyúltak bele a program menetébe és „a kommunikáció teljes hiányával”. 

Ha mostantól az NFI két döntőbizottsága is dönteni fog az inkubátoros tervekről, akkor ez felvet kérdéseket az inkubátoros zsűri feladatáról, hiszen ettől kezdve az csak „előválogat”. Joggal gondolhatják azt mostantól az elsőfilmesek, hogy nincs értelme másfél éves munkát belerakni az inkubátoros pályázatokba, ha közben rögtön az NFI központi döntőbizottságaihoz is pályázhatnak. 

Szerintem ez teljesen ellehetetleníti a programot, és az külön szomorú, hogy ezt nem kommunikálják tisztán és világosan. Nekem nem is az a legfontosabb, hogy ez a film elkészüljön, hanem az, hogy normális szakmai környezetben dolgozhassunk, ahol a saját filmintézetem partnerként tekint rám, ahol együtt dolgozunk azon, hogy ezek a szuper alkotók megcsinálhassák a filmjüket, és ahol Rudolf Olivér öt-tíz évvel később is tud majd filmrendezőként tekinteni saját magára” – mondta Petrovits.

Címlapkép: Könnyű Álom