A Láng (La flamme) nem az 1900-as évek elejéről került elő, hanem 2000-ből Ron Dyens rendezésében. Ez a némafilm-élmény már nem azonos az újhullámos rendezőkével. A korabeli jelmezeken és a fekete-fehér túl már nem a formai kísérletek a meghatározóak és ihletőek, hanem a film, mint gyorsan pusztuló médium látványvilága. Beégések és karcolások, akadozó képek, mára ez maradt a némafilmből. Talán a digitál feltámasztja majd az öreg cellt haló poraiból.