Yonderboi - Elektronika és érzelmek

- Hogyan kezdtél el zenélni? Tanultál valamilyen hangszeren?

- Tizenhárom évesen kaptam meg az első komputeremet, és akkor tanultam egy kicsit játszani klasszikus gitáron, de előtte, kisebb koromban még egyáltalán nem gondoltam volna, hogy valaha is zenével fogok foglalkozni hivatás szerűen. Szerettem zenét hallgatni, de semmi több. Inkább a képzőművészet meg a grafika vonzott. Grafikus akartam lenni, de attól fokozatosan eltávolodtam. Mindig is kreatív dolgokkal szerettem foglalkozni, és a zenekészítésnek ez a módja, a montázskészítés, rögtön megragadott.

- És az elektronikus hangzáshoz mi vonzott?

- Az elektronikus zene hatása észrevétlenül ért. A világ is megváltozott, abban az időben indult a házi zenekészítés forradalma, és ahogy dolgoztam a számítógépen, én magam is ilyen hangokat tudtam előállítani. A kettő együtt összehozott vele. De mindig is érdekelt. A hiphop volt a kedvencem tízéves koromtól fogva és emellett még érdekeltek a korai elektronikus dolgok, mint a M.A.R.S.S., Herbie Hancock korai electro dolgai stb. Mondjuk ezek mindig is rokon műfajnak számítottak a hip-hoppal.

- Mostanában mennyire követed ezt az irányzatot? Találsz a legújabb lemezekben valami érdekeset?

- Én úgy látom, hogy egyre több lemez jelenik meg - igaz, hogy egyre több jó is, de ennek következtében logikusan több lesz a rossz is. Úgyhogy nagyon nehéz kiválogatni az igazán minőségi zenét. Minden azon múlik, hogy egy kiadónak milyen a terjesztője, ez az egyetlen dolog, ami befolyásolja, hogy eljut-e hozzád a jó zene, vagy nem. Valamennyire belefáradtam az új lemezek hallgatásába. Amit ma elektronikus zeneként értenek, például a klubzenék, nem nagyon érdekelnek. Számomra kevesek, egy helyben állnak. Csak hangzással operálnak, és ez nekem nem nagyon elég. Egyre inkább trendekkel dobálóznak, egyre gyorsabban, forgószélként követik egymást az új stílusok, de ugyanarról van szó, csak átöltöztetve. Én abban látnám az áttörést, ha azt a mérhetetlenül gazdag zenekészítési módot, ami mára kialakult az elektronikus zene berkein belül, ötvöznék a hagyományos, zeneibb zenékkel, tehát dalokat készítenének ilyen eljárással. Én is ezt szeretném megpróbálni a második lemezemnél. Én ebben látom a jövőt, hogy zeneileg is tegyünk a gépek mögé valamit.

- Szerinted mitől lettél sikeres külföldön?

- A zene megütötte azt a szintet, azt hiszem, ami általánosan egy alsó minőségi kategória, és értelmezhető volt az ő intervallumukon belül. Viszont megfelelően más is volt, helyi, tehát egzotikusnak hatott, és ez elég volt hozzá.

- Egyedül csináltad, vagy egy producer segített az anyag elhelyezésében?

- Nem, producerem nincsen. Voltak zenésztársaim, társszerzők, de őket én koordináltam és a lemez elkészítésének produceri részét, a "divattervezést", arculat kialakítását is én csináltam. Ebben tudok segíteni másnak is, például a billentyűsöm is készít most szólóanyagot, és segítek neki összerántani, pofát adni az egésznek.

- Szerinted igazodni kell a külföldi igényekhez, ha valaki ott szeretne sikeres lenni?

- Nem tudom. Úgy érzem, hogy az első lemeznél nem igazodtam semmihez. És ha ez így megfelelő volt, akkor továbbra is csinálom azt, ami jön. Én azt vettem észre, hogy azért is sikeres a zeném külföldön, mert őszinte, nincs megmatekozva, semmilyen téren. Külföldön is azokra a zenékre buknak rá, amik őszinték, egyszerűek, és az érződik rajtuk, hogy aki készíti, annak valóban ez a legkedvesebb zenéje.

- Magyarországon változott a helyzet az elmúlt években?

- Persze. Magyarország úgy ahogy van, változik, nagyon erősen. Felgyorsultak az események, ami sok mindenben veszélyes tud lenni, szerintem. A média már teljesen a német szintre korcsosult, és ez nem igazán szimpatikus velejárója, de azt hiszem, hogy elkerülhetetlen. Az elektronikus zene elég erős itthon. Ha százalékos arányban nézzük, teljesen megfelel egy nyugati ország zenei termésének. Például Dorfmeister buliján is nagyon sokan voltak. Vadim is mesélte, hogy az egyik legnagyobb fellépésük itt, a PeCsá-ban volt, és ekkora sikerük ritkán van. A drum’n’bass-esek körében is legenda Magyarország. Szerintem nincs ok panaszra, és úgy látom, hogy minden megy előre a maga útján.

- És a hazai popzenei életről, a pop-iparról mi a véleményed?

- A pop-ipar olyan, mint mindenhol máshol, tehát rossz. Manapság nincsenek nagy zenei műfajok meg kategóriák. Két zenét tudok megkülönböztetni, az egyik az őszinte, tehát szerelemből készül, a másik pedig az anyagi megfontolásból készített, ami azért jön létre, hogy profitáljanak vele. Befektetnek, mint egy üzleti vállalkozásnál. És ezek azok, amiket most általában popzenének hívunk. Ami viszont baj, mert a pop ennél nemesebb, meg több. Régen a U2, a Cure vagy David Bowie voltak a popzenék. Manapság is megvan ez, csak most már alternatív, underground zenének hívják. Manapság a Moloko vagy a Pulp, Beck számomra a popzenék. ők igaziak, eredetiek és mai zenét csinálnak. Példának mondtam egy párat, biztosan rengeteget kihagytam…a Blur, a Radiohead, ezek nekem mind nagyon tetszenek, ez a hiteles mai zene.

- És a playback-kérdésről, ami mostanában gyakran felmerül a hazai médiában, mit gondolsz?

- Ezt sok helyen csinálják, külföldön is. Nagy zenészek állandóan playback-elnek. Bizonyos esetekben meg tudom érteni, például az Arany Zsiráfon itt volt az Anastacia, valamennyire ők is playback-eltek, pedig élőben szerettek volna játszani. Csak meglátták a technikát, és azonnal a playback mellett döntöttek. Amikor a technikai körülmények nem elég profik és adottak ahhoz, hogy valaki élőben szólaljon meg, akkor néha indokolt. A full-playback-et ellenzem, de a dobok vagy a basszus megszólalása nehéz tud lenni néha, sajnos. Itthon nem mindegyik klub rendelkezik a megfelelő hangtechnikával. Talán ezen a téren a legkriminálisabb a helyzet.

- És hogyan lehet ezen változtatni?

- Pénzzel, igényességre törekvéssel. De egy klub működtetésénél nem csak az anyagiak fontosak. Itt vannak a tehetséges fiatal producerek, dj-k, mindenki, emberek, közönség, csak az infrastruktúra hibádzik még picit. Nem igazán tanultuk még meg, hogy hogyan is működik, hogy kell mögé tenni, illetve jól összepárosítani egy klubot, egy közönséget meg egy előadót. Ennek a művészetét kell még elsajátítani.

- A hazai előadók közül van valaki, akit szoktál hallgatni?

- A Heaven Street Seven albumot például megvettem legutóbb, szeretem pár dalukat, tetszett az új Kispál is. Én nyitott vagyok és sok mindent hallgatok itthon is. Az elektronikus zenében is nagyon jók vannak: Deutsch Gábor vagy a Miraqu-ék nagyon jók, Marcel is. Mango is nagyon ügyes gyerek, remélem több zenét is fog készíteni a jövőben. És remélem idővel a magyar hip-hop is megtalálja a hangját.

- Lehet szerinted Magyarországon hiteles hiphopot csinálni?

- Nem tudom, hogy igazán lehet-e. Hogy pillanatnyilag nincs, az biztos. A nyelv is nagyon nehézkes. A magyar nyelv, azt hiszem, erre nem száz százalékban alkalmas...

- És amiről szól…

- Igen, a legnagyobb hiba ott van. Mert az nem akkora baj, ha a nyelv kicsit suta, de a témáknak legalább hiteleseknek kéne lenniük. És én még nem nagyon hallottam olyat, ami hihetően a magyar vagy kelet-európai valóságról szólna. Szóval púder, nevetséges dolgok.

- Itthon hogyan változott a fogadtatásod az elmúlt időben?

- Lassan, emelkedően. Igazából a külföldi feedback-ekre, a visszajelzésekre kapta fel a fejét a sajtó. Picit kóros is a dolog, mert a magyar közönség meg a zeneipar ki van éhezve egy külföldi sikerre már nagyon hosszú ideje. És elég furcsa, de nem az én érdemem, hanem az úgynevezett popzenészeknek a szégyene, hogy egy ilyen nagyjából elektronikus, underground zenei lemez ért el ekkora sikert. Ez igaziból kevés, de itthon soknak számít. Az ebből fakadó popsztár-státusz, ahogyan szoktak emlegetni, meg ahogy beszélnek velem a médiában, azt nem igazán tartom helytállónak. Szóval van itt egy kis fogalomzavar.

- A mindennapi életedet nem befolyásolja ez a fogalomzavar?

- Ez előtte sem volt fontos, meg most sem az. Mi zenéket szeretnénk csinálni, és sokat turnézunk, most nyáron is. Ami igazából nyomaszt egy jó ideje, hogy nincs időm zenét készíteni. Nekem ez áll első helyen, a zene szeretete, meg felvételek készítése.

- A zenédben fontos szerepet kapnak a hangminták, a zenéd is egyfajta kollázs.

- A hangmintázás nagyon sokféle lehet. Én mostanában úgy próbálok hozzáállni, mint például DJ Shadow. Szóval nem igazán lopod a témákat, hanem elveszel, mint egy masszából, megfogsz egy marék gyurmát és alakítod. Így a hangminta teljesen más értelmet nyer, semmi köze nem lesz az eredetihez. Nekem ez a hangszerem, ezzel tudom kifejezni, amit akarok. Így majdnem bármiből elindulva oda tudok jutni, ahova szeretnék, úgy érzem.

- És a videóklipeket szereted?

- Nagyon, az egyik kedvenc műfajom, szeretnék is nagyobb hangsúlyt fektetni rá a jövőben, saját videót készíteni. Csak ez elég nehéz, mert a videóklip és a filmes műfaj általában drága. Az ehhez megfelelő embereket (hátteret, a bázist, akik finanszírozzák), megtalálni nem lesz egyszerű dolog.

- Több filmes munkában is szerepeltél, mint zeneszerző. Ezt a vonalat továbbra is szeretnéd folytatni?

- Igen, csak kicsit nagyobb igényességgel.

- Milyen értelemben?

- A jövőben csak hozzám teljes mértékben közellálló és rokon érzelmű filmekhez zenét készíteni.

- Például az I love Budapest hogyan jött?

- A rendező, Incze Ágnes és az alkotó csapat felkért, hogy én csináljam a zenét. Meghallgatták a lemezt, tetszett nekik és megkértek, mert úgy érezték, hogy nagyon illik a filmhez.

- És tetszett a film?

- Nem voltam vele száz százalékban elégedett, de 2001-ben ez mindenképpen egy helytálló magyar film. És tudomásom szerint remek volt a fogadtatás is a közönség részéről. Szóval sok baj nincs vele, csak más irány, mint amit igaziból a jövőben szeretnék képviselni.

- Milyen típusú filmre gondolsz?

- Hát, nagyon béna szó, hogy ennél undergroundabb, művészebb film, de valamennyire ez a lényege. Mondjuk a Szindbád nagyon tetszik nekem. Olyasmi felfogás vonz, amikor az esztétikum áll a központban, meg az érzelmek, sokkal kevésbé a szigorúan vett cselekmény. És kifordított, képtelen, majdhogynem groteszk szituációkat valós, mindenki számára könnyen átélhető problémává tenni. Tehát egyszerre nevetsz és sírsz is meg elhatárolódsz, de mélyen együtt is érzel egyidőben.

- Az I love Budapest zenéje nagy részében a lemezed anyagára épül. Egy attól teljesen elrugaszkodó filmzene…

- Ezt szeretném igaziból, egy teljesen új világot kreálni, hogy a film és a zene organikusan együtt éljen. Ennél filmnél ez eleve lehetetlen volt, hiszen egy már meglévő dal, a "Pabadam" köré csoportosultak a zenék.

- A zenét mennyire tartod egy film meghatározó részének?

- Ez mindig attól függ. Láttam olyan filmet, amiben nem emlékszem, milyen zene volt, csak arra emlékszem, hogy zseniális film, esetleg alig volt benne hang, valamikor meg az lendíti át a történetet. De igaziból nem szeretem, amikor hollywoodiasan arra apellálnak, hogy egy rossz filmet egy nagy nevekből álló soundtrack-kel próbálnak eladni, ettől kiráz a hideg. Az Arizonai álmodozók válogatása például nagyon tetszett, nagyon komoly volt, és a zenei spektruma nagyon széles.

- És külföldről kaptál már valamilyen filmes felkérést?

- Egy dalt használtak fel egy holland filmben, valamilyen Greenaway reprodukció volt. Én még sajnos nem láttam, csak tudok róla. Eddig más filmes munkám külföldön még nem volt. Münchenben dolgoztam tavaly egy színházi darabon, és idén is megyek.

- És a színházban hogyan jön ki az elektronikus hangzás?

- Amit én csinálok, az elektronikus elvű. Szóval nálam az elektronika nem cél, hanem pusztán eszköz. Például céljában elektronikus a Kraftwerk volt, amikor arra mentek, hogy robotikus legyen, meg zizegjen, recsegjen. Nálam a computer csak eszköz, amivel meg tudom csinálni. Én egyáltalán nem vagyok szerelmes a gépies elektronikus hangzásokba, sokkal inkább érdekel a melegebb, analógabb hangzás. Ha írógép lenne, azzal csinálnám. Ezért is mintázok régi lemezekről.

- A közeljövőben kezditek meg az új nagylemez felvételeit. Fogtok változtatni az eddigi hangzásvilágon?

- Több dallamosságot szeretnénk bevinni a zenénkbe, kevésbé improvizatív, kevésbé jazz-központú hangzást, dalosabb valamit. A hangszerelés hasonlóan sokszínű lesz, mint eddig, de jobban kitalált, frappánsabb szerkezetekkel.

- És mikor várható a következő lemez megjelenése?

- Sajnos eddig nem igazán volt időm dolgozni rajta, többek közt a filmes és más külsős munkák, a sok koncert miatt, ami nagyon kimerítő. Ha turnéra megyünk, akkor semmi mást nem lehet csinálni, alkotói munkáról szó sem lehet. Az új lemez várhatóan valamikor 2002 elején fog megjelenni.