A járvány természetesen az egész fesztivál működésére hatással volt, például a filmekre való bejutásra is. Ami a korábbi években a vetítések előtt kígyózó sor volt, azt most a kissé hektikusan működő jegyfoglaló rendszer váltotta, ezzel szeretnék elkerülni, hogy várakozás közben kisebb-nagyobb tömegjelenetek alakuljanak ki. A rendszer akadozó, érezhetően próbajáraton működik, de egyértelműen ez a jövő: a QR-kódos jegy emailben érkezik, és az EU-kompatibilis Covid igazolással együtt belépést biztosít a moziterembe. A jegyrendszer mellett egy másik pozitív változás a fesztivál környezettudatossága, nem bombáznak minket feleslegesen kinyomtatott sajtóanyagokkal, amik általában azonnal a papírhulladékba kerülnek, és végre megengedik a saját vizespalackok bevitelét is. Kicsit zöldebb, kicsit egyszerűbb minden.
A 74. cannes-i filmfesztivál zsűrije
Szerelmes rockopera fabábuval
A fesztivált Leos Carax, a Holy Motors kísérletező rendezőjének új musicalje, az Annette nyitotta meg, amiben Adam Driver és Marion Cotillard énekli végig a közel 140 perces játékidőt. Carax neve minden szerzői film fanatikusnak egyet jelent a totális őrültséggel, varázslatos, sötét hangulatú filmjeiben tényleg bármi megtörténhet, nem véletlenül volt az Annette a fesztivál egyik legjobban várt filmje. És ha két ilyen izgalmas színészt összeeresztenek egy francia félőrült zsenivel, amellett nem is lehet szó nélkül elmenni. Carax összedugta a fejét a 80-as évek ikonikus popzenekarával, a Sparks-szal, akik klasszikus és újonnan írt számaikkal is hozzájárultak a filmhez. A Sparks munkásságáról idén érkezik Edgar Wright dokumentumfilmje is.
Ha azt mondom musical, azt a szó legszorosabb értelmében értem: az önmarcangoló stand-up komikus (Driver) és az éteri hangú operaénekesnő (Cotillard) leginkább dalban kommunikálnak egymással – így fejezik ki a szerelmüket, így szeretkeznek és veszekednek, még Annette nevű kislányuk születése közben sem hagyják abba az éneklést. Ehhez a melodramatikus rockoperához csatlakozik Simon Helbert (őt főleg az Agymenőkből lehet ismerni) hősszerelmes zeneszerzőként, és néha a zenekar tagjai is felbukkannak egy-egy cameóra.
Marion Cotillatd az Annette című filmben
A musicalek sajátosan giccses és elnagyolt világa keveredik össze Carax sötét univerzumával, bőven elég csak annyit mondani, hogy a kislányt a születésétől fogva egy bizarr marionett bábu alakítja. Ezt a különös egyveleget, az énekléssel való kommunikálást az első 15 percben hagyni kell leülepedni, hogy ne nevessünk vagy feszengjünk rajta, hanem átadjuk magunkat a hangulatnak, de a két főszereplőnek, különösen Adam Driver játékának köszönhetően hamar magába szippant ez a világ. A Csajokban felfedezett színész elképesztően sokszínű, pillanatok alatt csap át szerelmi mámorból féltékenységi őrületbe, hálásak lehetünk Leos Caraxnak, hogy éneklő vadállatot csinált belőle. Régen nyitotta meg Cannes-t enyire bombasztikus film.
Mindörökké Val
Teljesen más eszközökkel varázsolt el másnap Val Kilmer, a 80-as és 90-es évek ikonikus színésze. A Mindörökké Batman, a Tombstone - A halott város, a Willow, a Top Gun, a Durr, durr és csók és még több tucatnyi film sztárja 40 éve mozog a filmszakmában, és nagyjából a nulladik naptól kezdve végigkísérte a pályáját egy videokamerával. A 2010-es évek közepén torokrák következtében elvesztette a beszédhangját, de pozitív életszemlélete és alkotási vágya máig töretlen. Így született meg a Val című dokumentumfilm, amiben helyet kaptak családi videók, tragikus körülmények között elhunyt testvérének rövidfilmjei, forgatási felvételek és interjúrészletek is - a filmet hivatalosan operatőrként jegyzi.
Val tényleg mindenhova magával vitte a kameráját: a Top Gun forgatási szünetében a többi színésszel bohóckodik, a Dr. Moreau szigetének katasztrofális készítése közben a rendezővel veszekszik, és példaképe, Marlon Brando hintaágyát lökdösi, majd személyesen viszi el házi készítésű casting videóit Stanley Kubrick irodájába. Ezeken a nyers videofelvételeken nyoma sincs a hollywoodi máznak, egy fiatal, lelkes, feltörekvő színészt látunk, aki több potenciált érez magában, mint amit tulajdonítanak neki, precizitását pedig rendszeresen félreértik, és rossz természetű emberként állítják be.
A film folyamatosan párhuzamba állítja a fiatal tehetséget, a ráktól sújtott, torzított hangon kommunikáló férfi képével. Ma már művészeket patronáló mecénásként, apaként, rák túlélőként látjuk őt, akit pénzügyi problémák, családi tragédiák és egy félbeszakadt színészi karrier is kísért. Szívszorító, ahogy betegségének csúcspontján órákon keresztül dedikál és fotózkodik a rajongókkal és közönségtalálkozókra jár, hogy pénzt találjon a projektjeire, de kiszolgáltatottsága teljes tudatában sikerül legyőznie a büszkeségét és megbékél a saját helyzetével. Zavarbaejtően személyes, megható önarckép a Val, aminek tovább erősíti a személyességét, hogy az egészet a színész fia, Jack narrálja végig apja nevében. A film augusztus 6-tól elérhető lesz az Amazon Prime kínálatában.
Apám meg akar halni
A kortárs francia film két fontos alakja Francois Ozon és Sophie Marceau, mégis 2021-ig kellett várni az első közös filmjükre. A Minden rendben ment a versenyprogramban szerepel, így Enyedi Ildikó filmjével is versenybe száll az Arany Pálmáért. A történetben Emmanuelle 85 éves apja stroke-ot kap, fél oldalára lebénul és állandó kórházi ellátásra szorul. Az állapota idővel javul, ennek ellenére nehéz kérdéssel fordul a lánya felé: ne várja meg, amíg teljesen életképtelen lesz, segítsen neki meghalni. Bízva benne, hogy az apja idővel meggondolja magát, az eutanázia lelki terhét magára vállalva elkezdi megszervezni a halálát.
Sophie Marceau és André Dussolier a Minden rendben ment című filmben
A forgatókönyv Emmanuèle Bernheim azonos című regényéből készült, melyben az írónő a saját édesapjának halálát dolgozta fel. Ozon több filmjét is az írónő segítségével készítette, közös munkájuk volt a Homok alatt, az Uszoda és az 5x2 forgatókönyve is. Bernheim 2017-ben hunyt el, nemes gesztus a francia rendező részéről, hogy alkotótársa regényét filmre vitte. A Minden rendben ment nagyszerűen végigköveti az eutanázia bürokratikus és lelki folyamatát, a film legjobb pillanatai azok a jelenetek, amikor még felcsillan a remény, hogy a férfi meghátrál az asszisztált öngyilkosságtól, aztán egy hirtelen mozdulattal megfoszt minden boldogságtól.
Bár az apa és lánya viszonyában, és úgy a forgatókönyv egészében akadnak hiányosságok (pár indokolatlan gyerekkori flashback, és pár kinyitott, majd elfelejtett történetszál is akad), Sophie Marceau nagyszerűen vezeti a filmet, André Dussolier színész veterán pedig gondoskodik arról, hogy a halálra várás ne feltétlenül gyászos, sokkal inkább humoros, és főleg felemelő élmény maradjon.
Tudósításunk a 74. cannes-i fesztiválról hamarosan folytatódik.
címlapkép: Adam Driver az Annette című filmben
